Made Of Hate – Bullet In Your Head

Amikor először kézhez vettem jelen kritika tárgyát, azt hittem, valami kiadói viccel van dolgom: elvégre milyen dolog az, hogy valaki 2008-ban egy ilyen zenekarnévvel (Made Of Hate) ki mer adni egy ilyen címre keresztelt albumot (Bullet In Your Head), hogy a borítóról ne is beszéljünk…? De ennek a fele sem tréfa, a Made Of Hate nevű varsói kvartett debütalbumát a német AFM Records igencsak komoly reménységnek titulálja, de véleményem szerint közel sem áll ilyen rosszul a keményzene szénája, hogy mindenféle újonnan érkezett bandáknak kelljen felajánlani a kontinensen átívelő terjesztést. (Megj.: Egyébként ha Varsó, akkor részemről Antigama.)

Az átlagosan 18-19 éves tagokból verbuválódott zenekar állítólag már "évekkel ezelőtt, tinédzser korukban eldöntötték, hogy ők közösen fognak rockzenét játszani". Szerintem egy 18-19 éves zenész még mindig tinédzser, de ez személyes megjegyzés; a lényeg az, hogy a promólap állítására hagyatkozva a világ legegyénibb newcomerét tisztelhetnénk a Made Of Hate legénységében, ám a srácok sajnos még nem jogosultak a színtér egy emberként való behódolására. Ha a zenei alapokat vizsgáljuk, a Children Of Bodom hatása letagadhatatlan; a Bullet In Your Head teljes játékidejére (valamint a zenekar kiállására is) rányomta bélyegét Alexi Laiho baráti kooperációjának munkássága (különösen a Hatebreeder, és a Follow The Reaper érződik), mely elsősorban a neoklasszikus virgákban, az emelkedett hangvételű dallamképletekben, valamint Michal (de a MySpace szerint csak lazán 'Mike') vokáltémáiban nyilvánul meg, melyek szintén illeszkednek Alexi nyers, szóköpködő orgánumához. Michal korához képest tényleg baromi tehetséges gitáros, hiszen polifonikus témái, és összetett (bár erősen másolásorientált) gitárdallamai nem alacsony szintű képzettségről tesznek tanúbizonyságot. Ettől függetlenül a Made Of Hate teljesítménye ott szenved csorbát, hogy a déja vu hatású témahalmozások hallatán a bejáratott fülű zenehallgató nem érzi majd szükségesnek a korong végighallgatását, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a "Grandchildren Of Bodom" státuszt heavy metal-, és Trivium-féle metalcore megoldásokkal (erre a legviccesebb példa a Deadend, mely eleinte – nyilván nem tudatosan – a Superbutt féle Better Machine főmotívumát jegyzi, majd egy hirtelen visszarettenést követően elhangzik egy-az-egyben a Trivium Rainjének nyitóriffje, csak más dobalappal) igyekszik enyhíteni a gárda, ám ettől csak szétesettebb, hiteltelenebb lesz az összkép. Az pedig csak tovább rontja a srácok önállóságra való törekvéseit, hogy a záró Falloutról hallgatás nélkül is lerí, hogy a zenekar jelen szerzeményben kívánta megírni a saját Downfallját. S ha efelett még szemet is húnyunk, a dalszövegek mellett tényleg nem lehet elmenni egy szolid mosoly nélkül: elég csak elolvasni a dalcímeket, hozzávetőleg 3-4 év angoltudás szükségeltetett az ilyen bonyolult problémakörök megvitatására.

A Made Of Hate jó zenészekkel rendelkezik, de ez még nem elég, hiszen a zenekar összességében még eléggé gyerekcipőben jár mind a zeneiség, mind a külsőségek terén. Ettől függetlenül ha valaki már nem bírja kivárni az új Children Of Bodom kiadvány megjelenését, az egyszer nyugodtan belefülelhet a Bullet In Your Headbe, de a többség véleményem szerint egy könnyed mosollyal legyint majd a lemezboltokban, ha találkozik ezzel a koronggal, és keres valami mást. A saját érdekében.

Külcsín és Design: 10/5.
/ / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / / Pontszám:
Hangzás: 10/7,5. (tiszta és organikus)
Teljesítmény: 10/5. (kiforratlan, és nyíltan másoló; sokat markol, keveset fog)
Dalszövegek: 10/3. (vicc)

10/5,17.