2012. november 9.
Tracklist:
1 – Inhale
2 – Goliath’s Brow
3 – Hyperwill Crisis
4 – Petrichor
5 – Traces
6 – Downstream
7 – Asteroid
8 – Throught The Vast
9 – The Specialist
10 – It’s Sulfur
11 – Circus
12 – Áramlás
Az Absent Distance csapata annak idején remek instrumentális szerzeményeivel szedte áldozatait szerte az interneten, ennek köszönhetően nem csak hazai körökben figyeltek fel a nevükre, de nemzetközi szinten is sokak elismerését elnyerték. Azonban nem elégedtek meg ennyivel, hiszen a későbbiekben sikerült egy olyan énekessel bővíteni a banda kötelékét, akivel megvalósíthatták a további elképzeléseiket is. Ezt a kezdeti, kísérletező időszakot zárták le tavaly januárban, egy tizenkilencszámos gyűjtemény kiadásával, amin az addigi anyagok különféle verzió szerepeltek. Ezt követően egyértelművé vált a következő lépés: egy valódi, minden ízében nagylemez benyomását keltő korong elkészítése. A koncertezés, és a gitárinfó blog vezetése közben pedig még arra is maradt elegendő idő, hogy összeálljon a Common Ghost Of The Lifelines, mind a tizenkét szerzeményével.
Az persze már a kevésbé gyakorlott szemeknek is feltűnhet, hogy a lemezre felkerült számok közül jó néhány már korábban is hallható volt, ilyen-olyan formában. Ez nem jelenthet gondot azoknak, akik netán most ismerkednének a zenekarral, de a kezdetektől jelenlévő, kőkemény rajongók számára talán valamivel kevesebb újdonsággal fog szolgálni a korong, viszont ők érezhetik leginkább mekkora minőségbeli ugrás történt a hangzás terén. Kétség sem férhet hozzá, hogy a csapat a legkiforrottabb arcát mutatja felénk a hallgatás során – mind hangulatilag, mind hangzásilag egyaránt. A hangszerek megszólalásán sokat finomítottak, a gitárok tiszta csatornája, a keményebb taktusok alatti torzítás, vagy éppen a tucatnyi különleges effekt képes elfeledtetni azt a tényt, hogy mindezt csupán Pencs Tamás gitáros otthonában rögzítették. A keverésben segítségére volt még Matolcsi Péter kollégája is, a munkájukban pedig nem könnyű hibát találni – talán egyedül a ’The Specialist’ című szerzemény basszusgitárja hathat furán helyenként. A feljátszott témák érdekesek és ötletesek, de a korábbi felvételek ismeretében ezen biztosan nem lepődik meg senki. A lemezre felkerült alkotások évek fáradtságos munkája során nyerték el mostani alakjukat, így átgondolt és jól működő dalszerkezetek fedezhetőek fel. Szerencsére igyekeztek levetkőzni a szokásos ’djent’ sablonokat, így nem érheti olyan vád a csapat gitárosait, hogy elfelejtették volna használni héthúros gitárjaik vékonyabb húrjait. Tulajdonképpen sokkal inkább kísérletező lelkületű metál az, amit hallhatunk, megszámlálhatatlan hatással. Ehhez ráadásul rengeteget hozzátesz Bencze Márton egyedi orgánuma is, ami további elrugaszkodásra ad lehetőséget a berögzült szokásoktól. Sokszínű énektémái és megoldásai között ugyan akad néhány olyan is, amivel első körben nehezebben megy a barátkozás, de ez inkább ízlés kérdése lesz. Bizonyára lesznek olyanok is, akiket már az ének egyetemes jelenléte is zavarni fog, de amíg egy zenekar technikás riffekkel operál, addig ez nem fog változni. A lemez hangulatilag is egységesnek mondható, remekül egyensúlyoz az elszállós témák és a bólogatós ritmusok között, miközben egyik sem hátráltatja a másikat. Kevéssel több mint negyven perces hosszának köszönhetően végig képes fenntartani a figyelmet, a záró ’Áramlás’ pedig felüdülésként hat magyar nyelvű dalszövegével.
Összességében elmondható; remek anyag lett a Common Ghost of the Lifelines. Talán egy kicsit kevés az újdonság, és tulajdonképpen nem hoztak sok újdonságot a műfajba, de az elkészült produkció minősége, hangulata és változatossága kárpótol ezért. Az Absent Distance már eddig is a hazai színtér meghatározó eleme volt, ezzel a lemezzel pedig jó időre bebetonozták ezt a státuszukat.
8.5/10
