Szokták mondogatni viccesen; aki a Slayert szereti, az rossz ember nem lehet… nos a svéd srácok meglehetősen jó embereknek tűnnek, így első hallásra. A zenekar 2002-ben alakult Linköping-ben és a kezdetek kezdete egy jól sikerült Entombed dal feldolgozása volt, s a Los Sin Nombre műfajilag death-thrash metálnak lett aposztrofálva, ami lehet, hogy a kezdeti anyagokra igaz is volt, de ez a 2006-os kislemez közelebb van a HC-hez némi thrash burjánzással megfejelve. A kiadás mondhatni underground… írott CD, nyomtatott egy lapos borító, a számcímek kézzel felírva… avagy nagyon látszik, hogy a minimál költségvetés garázs állománya a kapitalista fertőre kacsintva fejest ugrik a maradandóság édes vizébe… lyukas búvárruhában.
A hangzás se nem túl jó, se nem túl rossz, kicsit talán halk, de minden hangszer jól hallható, s az összkép egy mai fém anyag, melodikus riffekkel (mégis csak svéd banda, hozza a svéd vonalat), acsarkodó kissé hörgős vokállal, amikre előszeretettel segít rá a HC-s kórus, itt-ott thrash megoldások, a végeredmény pedig egy újabb hibrid, valahol a thrashcore, a melodikus death metál és a metalcore között.
A dalok változatosak, a témák kellemesek, de egyediség nulla, a
Bleeding eyes-ben a refrén egyértelműen
Slayer hatásokban vergődik, míg más dalokban az
Entombed és az
In Flames türemkedik ki, a legjobb dal pedig a záró
I stand alone, misztikus dallamival és thrash-es lépkedéseivel egy remekbe szabott metalcore nótát csap hozzánk. Ám ettől függetlenül a világot nem váltják meg, bár gondolom ez nincs is tervben, mindesetre kellemes, masszív kis helyi banda, amikre remélhetőleg a fémre fogékony linköpingi lakosság jókat ugrándozik egy-egy koncert erejéig.
Nem egy elveszett csapat, és ha egy nagy kiadó felkarolja őket gyorsan a jelenben, akkor még sikereket is érhetnek el, hiszen most divat az effajta zene, nekem kicsit már a könyökömön jön ki a dolog, de biztosan akadnak olyanokat, akiket el tudnak még bűvölni.
84%
Los Sin Nombre @ Myspace
