A norvég Obliteration 2001-ben alakult, Kolbotnban, kissé sokat várattak magukra, hiszen csak 2004-ben jelentkeztek az első hanganyaggal, egy demóval majd később egy EP-vel és nagy hallgatás után végre a nagylemezzel, melyről most olvasol. Ha valaki egy pillantást vet a borítóra és a logóra, nagyon könnyen rájöhet, ez bizony death metál, de a külsőségekkel ellentétben nem grind vagy gore közeli a dolog, sőt! Inkább is old school…
Mély hörgéssel és giga hangzással (a Peaceville mindig is adott a minőségre a kiadványai terén) megáldott 34 perc nem sok újítással bővelkedik, de annál több zenei tudással és retroval örvendezteti meg a hallgatót. Alapvetően a pattogó középtempó a jellemző, melyet sűrűn váltanak fel szélsebes death burjánzások és zakatoló thrash alapú riffhalmazok. Minden hangszer a helyén, a hangzás, mint írtam már remek, az összkép, pedig bámulatos, a srácok pedig fiatalok! Tarkítva szólókkal (melyek megint csak régiesek) és szépen vezetett dobjátékkal, semmit sem kapkodnak el, kiérlelik az ötleteket, s bár az egész modern, azért a kezdeti klasszikus ízek tagadhatatlanul mély keserűséggel itták magukat bele a lelkükbe… olyan hatásokról van itt szó, mint a korai
Benediction,
Gorefest,
Bolt Thrower vagy
Immolation. Azért ezek a nevek magukért beszélnek, egyértelmű, hogy a norvég srácok thrash riffekkel érlelt death metáljának van jelene, jövője, s persze leginkább múltja… haha. És akkor még egy szót sem ejtettem a vokálról, hiszen
Sindre Solem hangja nem gyengén hajaz
Dave Ingram egykori
Benediction és
Bolt Thrower orgánumára. A riffekbe itt-ott megbújva kihallani egy kis korai
Slayer-t is, egyszóval kibaszott profi és változatos múlt idézés a jelenben csírázatva.
Így old school thrash-death műfajban azt hiszem az év lemeze nálam, első osztályú munka, értéket és profi tudást felhalmozva!
96%
Obliteration @ Myspace
