2007. november 5.
Tracklist:
01. Love process failure (2:57)
02. Mouth full of shit cannot bite (1:37)
03. A light scent of wreck (1:23)
04. Secrets (2:17)
05. The frameless stage (1:48)
06. Grindcore deluxe (0:57)
07. Merge (3:01)
08. Orchidian (1:22)
09. Kal-el (2:34)
10. Nice and easy (2:13)
11. Dark bliss (2:54)
12. Good average (1:48)
13. Death by silent tyrants (9:02)
Aki egy kicsit is jobban figyeli a NuSkullra felkerülő cikkeket, annak könnyen ismerős lehet a YOG neve. A svájci srácok eddig két kislemezt raktak le az asztalra, és már kezdeti crust-grindcore zúzásban és érezni lehetett egy kis újvonalas vért, amely a második kislemezen már sokkal érezhetőbbé vált, elhagyva a crust-os világot. Bevallom őszintén egy számot hallottam az új lemezről előzetesként, és úgy vártam ezt az új korongot, mint a messiást, és az az érzésem, hogy ezzel nem voltam így egyedül… Miből is áll ez az újítás? Nos, a grindcore témák súlyos és erőteljes noisecore és hardcore elemekkel egészültek ki, s persze ettől még korántsem lenne világmegváltás… mégis annak tűnik a dolog, az iszonyat beteges és kifacsart témáik miatt, melyben a fertőzések egymást érve egy remek és kaotikus, mégis mély koncepciót adva hullnak a semmibe. A hangzás hasít, és a zajos gitárok ellenére, minden tiszta, és kibaszott pontos! A külsőségek több mint puritának, koszos képek, egy egyszerű digi-packbe zárva, de nagyon is jól illik mindez a tartalmához!
Mikor meghallgattam először a korongot, az az érzésem, támadt; naa itt egy banda, amelyik úgy alázza meg a legutóbbi Converge lemezt, hogy csak ihajjj (ugyanis Yonni Chapatte hangja nem gyengén hajaz a kultikus csoda gyerek, Jacob Bannon-éra). Zeneileg is tagadhatatlan a hasonlóság, ám a Converge még így is mélyebb, több benne az érzelem, míg a Yog egy teljesen más szférából érkezve (kvázi grindcore) nem teljesít be minden szegmenst, mely a Converge-re jellemző, s naggyá tette őket. Nem is baj, hiszen túl lép azon, betegebb, durvább, profibb, s ennek ellenére mégis emészthetőbb. Ha elmerülsz a kezdő Love process failure-ban, könnyen megértheted, mit igyekszek vázolni. Előre leszegezem nehéz lemez, melyet nem akarok elejétől a végéig kivesézni, de azért igyekszem ki-ki emelni egy-egy dalt. Ami előnye az új Yog produkciónak, az az, amibe sok mai kemény magos core banda beleesik; hatalmas tudás, öncélúan, amit az átlag hallgató nem tud értékelni, csak egy zenész. Éppen annyira beteg és súlyos, kicsavart és megkínzott, amennyire éppen kell. Ezzel persze nem azt mondtam, hogy kompromisszumot kötöttek az élvezhetőséggel, de kétségtelen, hogy itt is-ott is kikandikál egy-egy nagyon eltalált dallam az irdatlan tekerésből és zúzásból. A dalok éppen annyira hosszúak, hogy kidolgozzák a bennük rejlő ötleteket, így nem vesztik el az őrült zajos intenzivitásuk. A Mouth full of shit cannot bite végén remek dallam kerekedik ki. Abszolút őrültek, akik benne vannak minden baromságban, a hecc kedvéért, erre jó példa a Dollhouse-s fellépésük, amit nem tudtam, hova tenni, így rákérdeztem és Fabien (dobos) ezt a választ adta: „Meghívtak erre az eseményre játszani. Ez egy nyitott terű expón történt, ami 2007 júniusától szeptemberig tartott, és ez a Dollhouse (babaház) az egyik kiállított tárgy volt. A lány, aki készítette, minden szombaton délután 4-től hívta a bandát koncertet adni. Mivel annyira különleges érzés volt egy emberi méretű babaházban játszani a szabad téren, úgy gondoltuk vicces dolog lenne még ezt megspékelni egy kis őrülettel, és alsóneműkben meg állatfejeket utánzó maszkokban játszani. Rettentően élveztük! Nagyon jó lehetőség volt, hogy teljesen máshogy csináljunk valamit.”
Na de félre a tréfával, és a kísérletezésekkel, hiszen folytatva a listát, komoly szerepet kap A light scent of wreck-ben a töménység és a jazz-es bolond kísérletező szólók. A Nasum brutalitása, vagy a Pig Destroyer post-grindcore zúzása egyaránt résztvevője ennek a pokoli 34 percnek. Az előző kislemezről 2 számot is rácsempésztek a srácok a nagylemezre (a címadó Grindcore deluxe és Dark Bliss) melyeken egyáltalán nem érezni a közel 2 év eltérést, valószínűleg már jó ideje tudják, merre fognak haladni. A riffek törtek és zaklatottak, a post-HC és post-grindcore egyaránt beleissza magát. Az Orchidian pl. akár Converge átvezetés is lehetne, ahogy a Nice and easy Pig Destroyer… a záró hosszú, fájdalmas és zaklatott Death by silent tyrants, pedig megint csak a Converge, csak most az érzelmekkel telített elmélyülő arcát mutatja felénk…
Mindent együttvéve, a YOG zenéje nem eredeti, le sem tagadhatnák hatásaikat, melyek a Driller Killer, korai Napalm Death és Extreme Noise Terrortól egészen a Converge, Ion Dissonance, Nasum, The Dillinger Escape Plan, Pig Destroyerig terjed. Egy velejéig romlott és beteg, változatos lemezt adtak a kezünkbe, melyben könnyen megtalálhatja számításait egy súlyosabb deathcore, noisecore és metalcore műfaj szerelemese, ahogy a nyitottabb grindcore arc is magáénak érezheti, ezt a kibaszott jól összerakott és agresszív korongot!
99%
