Soilwork – Sworn to a Great Divide

A svéd Soilwork az elmúlt öt évben nemcsak megvédte magát a 2002-es támadásoktól, miszerint az áttörést jelentő Natural Born Chaos zsenijében oroszlánszerepet vállalt Devin Townsend produceri munkája, hanem egyben magasabb szintre is lépett a zenei megvalósítások terén.

A tamáskodók fejét már a Figure Number Five is lecsavarta, mind a dalok közötti megbonthatatlan egység,- mind a máshoz nem hasonlítható dallamok és riffek okán, majd a két évvel későbbi Stabbing The Drama ismét egy új, frissebb megközelítésben tálalta a rajongóknak Björnék egyéniségét. Azonban a legutóbbi album kiadása óta a zenekar egyik bástyája, a jellegzetes gitártémákat szállító Peter Witchers elhagyta a bandát, de a srácok a pótlást nem bízták a véletlenre, így került a képbe a Dimension Zeroból, és Pathosból ismerős Daniel Antonnson. A rajongókat pedig már most megnyugtatom: nem, a Soilwork nem tért vissza a gyökereihez tukatuka death/thrash metalt játszani, sőt! Ahogy legutóbb Speedék felkonferálták a Stabbinget, miszerint abban a korongban kívánják egyesíteni a Figure’ és a Natural Born világát, ez igazán most valósult meg, hiszen a 2005-ös nagylemezen nem kevés mechanikus hatás is megnyilvánult mind a hangzásvilág, mind a gitártémák terén. Helyenként persze most is teret kapnak az ehhez hasonló megoldások, ám nincsenek olyan nagy befolyással az összképre, mint legutóbb.

A lemezt indító címadó nóta háttérből fel-feltörő thrashes rifforkánja, valamint az ezzel párhuzamosan futó gépies tördelések kellően beindítják a hallgató pulzusát; a Sworn To A Great Divide éppúgy felfért volna a legutóbbi lemezre, mint a Natural Born Chaosra, az emelkedett hangvételű, elsőre rögzülő refrénről nem is beszélve, ennél jobb indítást keresve sem találhattak volna a srácok! A másodikként szereplő Exile-ben az első klipnótát tisztelhetjük, és Björn énektémáit hallva nem is véletlen, hogy erre a szerzeményre esett a zenekar választása. Itt kell megjegyeznem, hogy már az első hallgatás után feltűnik, hogy Speed hangszíne albumról-albumra fejlődik, és kedvenc thrasherünk mára éppen annyira magas hatásfokon bánik az acsarkodós témákkal, mint a tiszta énekdallamokkal; valamint afelett sem szabad szemet hunynunk, hogy a zenekar hetedik nagylemeze minden korábbinál bensőségesebb dalszövegeket vonultat fel. Szintén Natural-es, többszólamú gitártémával, és zakatoló szaggatásokkal indít a Breeding Thorns, melyben bepillantást nyerhetünk a már Figure Number Five-on bevetett groovy témák, és a hatalmas énekdallamok frigyébe, ahogy azt a zenekartól megszoktuk (és elvárjuk, hehe!). Bólogatásra késztetően fogós,- ám könnyed témákat vonultat fel a Your Beloved Scapegoat, melyben megjelennek a legutóbbi lemezen kikísérletezett rideg szintetizátor-aláfestések, valamint refrénfelvezetések; újabb hibátlan – nem mellesleg schlagergyanús – szerzemény.

Az ipar azonban nem áll meg, Danielék kicsit felpörgetik az elégedetten mosolygó hallgatóságot egy közel háromperces thrash dühkitöréssel a The Pittsburgh Syndrome keretein belül, mely a Blind Eye Halo vonalán halad, azonban Björn akkora dallamot villant fel a refrén alatt, hogy csak a száját tátja az ember (én személy szerint mindig ezt hiányoltam a ‘work-zúzdákból). Így azok is könnyebben hangolódnak majd rá a cséphadarásra, akik eddig nem szerették a zenekar brutálisabb oldalát, biztosan koncertkedvenc lesz! Már-már grunge/hard rockos témával csap a húrokba az I, Vermin, mely a korong leginkább felszabadult, s egyben legpozitívabb szerzeménye, a dalcím ellenére is. S noha a dal helyenként felvillant néhány thrashes verzét, összességében mégis egy könnyed, és hagyományos rock alapokon nyugvó tételről beszélhetünk. A 2003-as Figure album Departure Planje óta a zenekar előszeretettel kísérletezik a szentimentálisabb, romantikusabb hangvételű nótákkal, és a Light Discovering Darkness is ezen az ösvényen halad, ám pont annyira tudta megőrizni keménységét a refrénnek köszönhetően, mint amennyire lágy dallamok bontakoznak ki a verzék soraiból. De itt nincs helye érzelgősségnek, az As The Sleeper Awakes vastag kétlábgépes témái, és gonosz riffjei, valamint sodró melódiái ha nem is ellensúlyozzák, de lelassítják Benned a rózsaszín felhők nagyüzemi gyártását. A Silent Bulletben teret kapnak a jellegzetes Witchersi, már-már stoneres gitárcsavarások, és az energikus, vad püfölések is Björn elsöprő hangorkánja mellett. Gyanítom, hogy a tétel alapját régebbi gitártémákból származtatták a srácok, mindenesetre egy újabb bivalyerős nótával állunk szemben. A Sick Heart River címéből ítélve is az érzelmesebb nóták közé tartozik, azonban itt érezni leginkább HevyDevy bábáskodását, hiszen a refrénben akarva-akaratlanul is egy akkora Strapping Young Ladre emlékeztető csavarás csendül fel, amelyre eddig a mesteren kívül csak a Gojira volt képes. Ez azonban nem plágium, mert a nóta ízig-vérig Soilwork maradt így is. És ahogy megszokhattuk, a zenekarnál mindig nagy hangsúlyt kapnak a lemezt záró szerzemények; nincs ez másként a 20 More Miles-szal sem, ebben a tételben éppúgy felbukkannak a Soilwork legutóbbi három nagylemezének állomásai, mint egy erősen Bleeding Through-s, hátborzongató billentyűdallam, ám ez is beleillik az összképbe.

A kiadvány hangzása ismét olyan organikus, mint a Predator’s/Natural idején, ám a Sworn To A Great Divide-nak mégis az a legnagyobb erénye, hogy a zenekar minden eddigi albumának hatása megjelenik az új felvételen, egy korábbi állomás formájában; hiszen nincs két egyforma Soilwork album, és az új nagylemez is éppúgy felfogható a Stabbing The Drama egyenes folytatásaként, mint egy retrospektívebb, összefoglaló albumként. A dalszövegek bátorságáért pedig külön dícséret illeti Speedet, hogy merte felvállalni a belső gondolatvilágát. A lemez egyetlen hibája az erősen Himsa-koppintó borító (Hail Horror), ám tény, hogy itt jóval impozánsabb kivitelezésben szemez velünk a két smároló halálpofa. Egy szó mint száz; a Sworn To A Great Divide egy ízig-vérig Soilwork album, amit egy laikusnak éppúgy ajánlok, mint egy régebbi rajongó számára; a holnapi hajós koncert pedig kötelező!

(A cikk megtalálható a HammerWorld októberi számában is)