Your Memorial – Redirect

Az albumot indító rendkívül hangulatos Transfiguration remekül megadja az alaphangot, egy kétperces intró, aminek alapja egy keresztény szónoklat C.S. Lewis tolmácsolásában, ami után rögtön a címadó tétel következik, amit az elsők között tett közzé a csapat a megjelenés előtt. Ahogy már akkor jól érezhető volt, a Your Memorial valami egészen komoly dolgot hozott itt össze! A dalra is és az album egészére is egészen nyugodtan rá lehet húzni azt a klisét, hogy a korábbi két lemez legjobb pillanatainak ötvözete, illetve a két hanganyag erősségei együtt itt csak tovább erősítik egymást. Mert hát itt van például a tiszta ének, ami a lehető legjobb érzékkel kerül bevetésre a számokban, ráadásul a legnagyobb természetességgel, idegesítő vinnyogás, vagy vállalhatatlan gépesítés alkalmazása nélkül. A címadó dal rendkívül erős kezdése az előttünk álló háromnegyed órának, aminek fonalát a klippes Shipwreck kiválóan viszi tovább. Kézzel fogható az erő és energia, amit ez a négy fiatalember megteremtett. Ilyen két epikus tétel után a djentes nyitányú Eternity viszont egy valamivel pörgősebb, pattogósabb tétel, ami csupán félidőtájt enged kicsit a szorításból. Ekkor érkezünk meg egy már-már post rockba hajló kis átvezetőhöz (The Substance of Things Hoped For…), amit a rendkívül szigorúan indító Change The World, majd egy fantasztikus tiszta vokállal megtámogatott Transfrom, valamint a zenekar atmoszférikus oldalát kidomborító Anthem követ. Ahogy a leírtakból is kitűnik, valóban sokszínűbb album lett a Redirect, viszont valami még így is mintha hiányozna a tökéletes összképhez, mert hiába a felsorolt pozitívumok, egy idő után itt is összefolynak a dalok.

Az instrumentális tétel második felvonása egy újabb post rockos pihenésre invitálja a hallgatót (…Evidence of Things Unseen), ami után ismét egy nagyívű dal, a Trial and Triumph érkezik a sorban. Kissé indokolatlannak tűnik, hogy a lemez második fele ennyire fregmentálttá válik a folyamatos leállások miatt, hiszen a Cadence for a King újra a post-os vonalhoz tér vissza, igaz, nem akármilyen formában. Zseniális alkotás, első hallásra hirtelen nem is hittem el, hogy ez még mindig Your Memorial. Lehet, hogy jobban mutatott volna, ha itt véget is ér a korong, hiszen a záró tétel, a Legacy ismét egy zúzós darab, tovább erősítve az előbb részletezett kis képzavart. Nem ártott volna jobban átgondolni a lágyabb és keményebb számok elhelyezését az albumon, mert ebből egy sokkal ütősebb összeállítást is ki lehetett volna hozni.

A hangzásról mindenképp érdemes még néhány szót szólni, mert valami elképesztő mázsás soundot sikerült összehozni a stúdióban, amiből a dob mindenképp külön kiemelendő. Blake Suddath énekes orgánuma, öblös üvöltései, amik helyenként a Misery Signals világát idézik meg továbbra is rendkívül hatásosak, Willy Weigel gitáros emlékezetes tiszta vokálja pedig egyértelműen a muzsika egyik erősségét jelenti. Remélhetőleg élőben is sikerül majd ezt így ebben a formában előadni. A Your Memorial egy rendkívül szimpatikus csapat, botrányos sztorik, melldöngető arcoskodás nélkül, de az sem jellemző rájuk, hogy a keresztény üzenetet esetleg erőszakkal akarnák letuszkolni az emberek torkán. És akkor ne felejtsük el azt a legfontosabb tényezőt se, hogy nem mellesleg minőségi lemezeket készítenek, amik ráadásul érezhetően egyre jobbak, kiforrottabbak, és érettebbek. Mindennek szép bizonyítéka a rendkívül tetszetős, hangulatos borítóval megáldott Redirect, ami a hibái ellenére is egy rendkívül szerethető alkotás lett. Az irány kiváló, már csak egy picit kell csiszolni az összképen.

7/10