2012. július 6.
Az idei Rockmaraton számításaim szerint az első olyan, amit az elsősorban délnyugat-magyarországi rockertársadalom mellett (illetve azon belül) a Nuskull.hu törzsolvasói is úgy várhatnak, mint kisgyerek a Mikulást, és ebben nem jelentéktelen része van oldalunknak, illetve a BCHC gárdájának. Így aztán minden eddiginél indokoltabb (és talán egyszerűbb is) összekaparni azt a bizonyos, öt elemből álló indokcsokrot, hogy miért is érdemes kilátogatni a Malomvölgyi Arborétum zöldövezetébe.
Nem teljesen világos számomra, hogy tényleg ez lesz-e az utolsó ’maraton, vagy ez csak a 2012-es világvégével kapcsolatos ökörségekből táplálkozó poén. A lehetőség mindenesetre adott, hogy a csúcson fejeződjön be a fesztiválfolyam. Változatosság terén talán még sosem járnak ilyen jól a látogatók, beleértve az „ultramaratonistákat” is, hiszen most is lesz minden, amiért egyébként a rock nyughatatlan katonái szeretnek elzarándokolni a természet lágy ölébe ékelődő rendezvényre. De nézzük, mik lesznek idén a specialitások:
A legnagyobb vonzerőt gyakorlatban vagy lélekben fültágítót hordó hölgyeknek és komáknak nyilván a már több alkalommal (legutóbb itt és itt) hirdetett NuSkull Pit puszta léte jelenti, és ezt szerénytelenség nélkül állíthatjuk. Elsősorban az ide meghívott zenekarok, méghozzá a külhoniak viszonylagos ismeretlensége miatt is leginkább a magyarok miatt, hiszen idén a honi metál/harcore underground színe-java megfordul majd Pécsett. A magyarországi fesztiválpaletta alapjáraton gyengébb, mint amihez a napnyugati emberek hozzászokhattak, a ’maraton pedig a rohamléptekkel történő felzárkózás ellenére sem mindig volt képes annyi nagy nevet produkálni, mint a Hegyalja, a Volt vagy a Sziget (bár idén a Szigetet túlteljesíti a baranyai muri, metál terén legalábbis biztosan), ezért aztán egyéb előnyökkel kellett ezt kompenzálni (kedvezőbb ár, családiasság, tematikusság). Nos, idén a magazinunk nevét viselő sátor új tényezővel próbálja majd gyarapítani a különlegességek sorát, mégpedig a zenészek és a közönség közti választóvonal hiányával, amit azért viszonylag kevés átlagos koncertlátogató (pláne fesztivál-látogató) tapasztalhatott meg eddig. Hogy élmény lesz-e ez a fajta közvetlenség? Meggyőződésem, hogy igen, és mindenkit arra biztatok, hogy nézze meg a saját szemével! Ha másért nem, akkor az ígéretes zenekarok miatt. Külföldről kőkemény metalcore bandák érkeznek: nyugati szomszédainktól a Give ’em Blood, a keletiektől a BMTH-t már a nevével is cáfolni óhajtó Diamonds Are Forever, a tengerentúliaktól pedig az Auburn. Utóbbinál nagy, bár becsapós vonzerőt jelenthet a gitáros klipben viselt pólója. Szenvedélyes hardcore-t játszó zenekarok jönnek Svédországból, ami már csak a Refused puszta léte miatt sem tűnik paradoxnak (a Grieved és a No Omega, sajnos a két olasz fellépő visszamondta a fellépést). Ezeken kívül persze ott lesz a Pitben a hazai underground krémje, a Téveszmétől a Till We Dropon keresztül a The Southern Oracle-ig, és még sokan mások, úgyhogy az újsulis durvulatok barátainak aligha fog csalódást okozni a sátor.
Ezen a fesztiválon bizony nem a Turn of Mind Roxette feldolgozása lesz a legzúzósabb dal. Rögtön kedden, a kocsmakalóz Alestormmal átfedésben jön a Texas in July, akik a már említett Auburnnel turnéznak. Az e heti August Burns Red után ők már a második zenekar, akik kimatekozott breakdownokra építik zenéjüket, ami lemezen kicsit monoton lehet, élőben viszont egyszerűen működnie kell, főleg, hogy egy olyan kaliberű dobos fogja püfölni a bőröket, mint Adam Gray (a Matt Greinerrel közös dobszólót itt láthatjátok). Legjobb lenne akkora bulit csinálni, hogy a soron következő albumon már a „Baranya in July” bandanév díszelegjen. Immáron sokadik alkalommal teszi nálunk tiszteletét a szintén amerikai Carnifex, már ha egy ilyen arcradír banda esetében a death metál elődökkel szembeni hozzáálláson túl beszélhetünk olyasmiről, hogy tisztelet. A fiúk még maguk sem sejtik, hogy nagy valószínűséggel látni fogják a poklot, amikor az illuminált pogó Don Quijotésan nekimegy az emberszabású szélmalmoknak, de nem hiszem, hogy szombat este, a ’maraton hajrája közepette csalódniuk kellene a magyar közönségben. Egyelőre nem tudni, hatályban marad-e addig a deathcore fokozatú hőségriadó, de a harmadikai események tükrében kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy ésszel mulassatok, és vigyázzatok a testi épségetekre!
Itt nem a szálló por koncentrációjára gondolok (ami amúgy a földutak murvásítása ellenére is jelentős), hanem elsősorban a szerdai napon fellépő barátságos mocsárzenekar, a Crowbar muzsikájára, akik egy viszonylag korai órában fognak versenyt ordítani nem kisebb névvel, mint a hazai Road. A New Orleans-i urak nyilván senkit nem fognak hidegen hagyni, biztosan komoly „ereszd el a hajam” lesz, olyan dalokkal, mint az Existence is Punishment, Cemetery Angels illetve az All I Had (I Gave). Aznap este az éjjeli baglyok még elcsíphetik az évek során kicsit szétcsúszott, de attól még rendkívül szimpatikus Max Cavalera bandáját, a Soulfly-t, bízhatunk benne, hogy a Marc Rizzo gitáros zsenit is magában foglaló csapat őserdei thrash metáljával tovább izzítja a várhatóan trópusi klímát. Ha a frissen megjelent Enslaved energiabombái és a keményebb lemezek dalai mellett eljátsszák a Primitive kötelező dalait (Back to the Primitive, Jumpdafuckup) és a hasonlóan elmaradhatatlan Sepultura slágereket (meglepődnék, ha a Roots Bloody Roots és a Refuse/Resist kimaradna), akkor biztosan így lesz. Hétfő este sem maradnak koszos zene nélkül az érdeklődők, a brit streetpunk veterán GBH fog kellemes perceket szerezni az idén talán kicsit mostohábban kiszolgált tarajosoknak. Best ofra it is számítani kell, hiszen a szigetországiak nem kevesebb, mint tizenegy albumról válogathatnak átlag három perc alatti dalokat. Remélhetőleg súlyos testi sértések azért nem fognak tömegesen előfordulni.
A csütörtöki death-centrikus napon a Tesstimony évi egy kötelező bulija és a Christian Epidemic után nem kisebb név fogja elfoglalni a színpadot, mint az Origin. Bizony hogy az Origin! A világ egyik legdurvább zenekara (persze csak a Slayer mögött jó pár yardnyira, haha) idén duplázik, akik nem látták volna a társaságot februárban lebontani, aztán újraalapozni a Dürert, azoknak érdemes lesz csekkolni, mit tud egy ilyen zenekar fesztiválkörülmények között. Én úgy sejtem, hogy olyan dalok hallatán, mint a legutóbbi lemezről az Expulsion of Fury, vagy a The Aftermath, még az is félre fogja nyelni a sörét, aki pedig többször főzött húrt életében, mint spagettit. És ha ez nem lenne elég, utánuk egyből jön a Suffocation, hogy eltakarítsák azokat, akik esetleg életben maradtak. Az ős-death banda, bár egy-két fokkal öregesebb az előttük játszó, ultratechnikás ifjoncoknál, gonoszságban viszont annyira túltesz rajtuk, hogy az Origin gárdája kis túlzással befüfezett jamaikaiak gyülekezetének tűnik Mullenék mellett. A két banda külön-külön is veszélyesen közel jár hatását tekintve a Vendéglő a világ végénből ismerős Disaster Area zenekarhoz, együttes élettani hatásuk viszont egyenesen felbecsülhetetlen. Talán eddig is világos volt, hogy metálból idén sem lesz hiány, de ha még leírom, hogy felbukkan a fesztiválon a finn Stratovarius, az Insane, a Cadaveres és a Watch My Dying is, akkor végképp bizonyítva érzem azt az állítást, hogy 2012 legzúzósabb nyári fesztiválja a Rockmaraton lesz.
A koncertek megtekintése valamint a rókák és a porban heverő illetők kerülgetése előtt persze valahogy le is kell telepedni a fesztivál területén. Általános tanács kempingezőknek (persze a tapasztaltabbak úgyis tudják), hogy érdemes minél korábban sátorhelyet lőni, nincs is annál kínosabb, mint amikor már csak a domboldalon, harminc fokos szögben tudjuk felállítani ideiglenes lakhelyünket, hogy aztán álmunkban is arra kelljen figyelni, hogy ki ne guruljunk belőle. Aki nem koránkelő, és nem kedveli a kissé elhasznált mobilvécéket, hogy a kempingben hajnali ötkor felcsendülő, artikulátlan „Akela!” üvöltésekről már ne is beszéljek, az inkább próbálkozzon egy közeli kollégiummal (7632 Pécs, Apáczai Cs. J. körtér 1, telefon: +36 72 550 644). A terület kissé messze van a várostól, de rendszeres buszjárat visz a fesztiváltól Pécsig. Persze ha valaki nem akarja megnézni magának a baranyai megyeszékhelyet, vagy csak nem akar a tömött buszon zötyögni, az Rockmaraton területén is megtalálhatja a számítását, koncerteket már akár délelőtt is lehet találni, ráadásul mókás játékok is várják az érdeklődőket, amik a fesztivál értékrendjének megfelelően jobbára az ivásról és a rockzenéről szólnak. Élelmesebbek (és alacsonyabb fogyasztásúak) akár egész hétre összeszedhetik a piaadagjukat, például a rockzenei kvíz segítségével. A kaja- és italárakra eddig nem lehetett panasz, ami pedig megfizethetetlen, az a rendezvény családiassága és sokszínűsége (legalábbis a homogén tematikához képest, nyilván nem szabad a Szigethez hasonló multikultira számítani). Remélhetőleg a hardcore/metalcore színtér fokozott jelenléte idén még dominánsabb színfolt lesz, hiszen a változatosság gyönyörködtet. Meg a csajok.
2012. július 09-15, jegyek: 4990/9990 Ft (utóbbi 07. 09-ig)
