„Csak egy kis ökörködésnek indult!” – Silverstein interjú

Elsőként megkérdezném, hogy, hogy érzed magad, milyen a turné és hogy sikerültek az eddigi állomások?

Nagyon jól érzem magam, köszönöm. A turné remekül sikerült ez idáig, bár tény, hogy sajnos az elmúlt hét az időjárás szempontjából nem igazán kedvezett, mert elég esős és szürke volt. A koncertek egytől egyig nagyon jól sikerültek, nehéz is lenne a legjobbat kiemelni, de például nagy élmény volt a moszkvai koncertünk, ahol most léptünk fel először. Teltházas volt és totális megőrülés ment az egész koncert alatt, így eddig talán az volt a kedvencem.

Tehát Magyarországhoz hasonlóan Oroszország is kimaradt az eddigi turnéitok közül. Hogy lehet ez?

Megmondom őszintén, hogy fogalmam sincs. Oké, Bécsben sokszor játszottunk már korábban, de képzeld el, hogy ez az első turné, amikor Szlovákiába, Lengyelországba vagy már az már említett Oroszországba is eljutottunk és még mindig vannak helyek, ahol nem jártunk. Épp ezért fontos célkitűzésünk, hogy ezeket bepótoljuk és eljussunk mindenhova ahova csak lehet már csak a városnézés miatt is. Ma sajnos semmi időnk nem volt hasonlóra se, de pl. holnap szünetünk lesz, így egy teljes napot tudunk Budapesten eltölteni. (itt hosszasan elkanyarodtunk a fő csapásiránytól és a főváros legfontosabb látnivalói soroltam fel Shane kérésére – szerk.)

Ezt örömmel hallom, egyébként a ma esti koncerteteket is elég nagy várakozás előzte meg itthon, mivel elég sok rajongótok van nálunk, szóval már tényleg esedékes volt egy koncert. Én például tavaly kimentem a Nova Rock fesztiválra többek között, azért hogy Titeket is lássalak, de sajnos lekéstem a bulitokat.

Na az vicces volt, ugyanis, ha hiszed, ha nem azt a bulit mi is majdnem lekéstük. Épp, hogy odaértünk és, épp, hogy fel tudtunk menni a színpadra, de nem is csoda, hiszen meglehetősen korán léptünk aznap fel, ha jól emlékszem olyan kora délután egy óra fele.

2000 környékén, amikor beindult a Silvertstein gondoltad volna, hogy pár év múlva miattatok ilyen sokan gyűlnek össze egy, a hazádtól ilyen messzi városban?

Nem, semmi esetre sem. Amikor anno elkezdtük a Silverstein igazából csak egy side project volt, semmi komoly csak egy kis ökörködés Joshék pincéjében. Nem akartunk fellépni se, dalokat írni se kizárólag a jókedv vezérelt bennünket, de aztán egyik pillanatról a másikra azt vettük észre, hogy fordult a kocka és, hogy az a formáció, aminek a Silvertstein igazából a mellékága volt feloszlott és, hogy mi pedig elkezdtünk fejlődni és elkezdett komollyá válni ez az egész. A környéken elkezdetek érdeklődni utánunk és utána már csak azon kaptam magam, hogy híresek vagyunk, például az első amerikai headliner turné mindenképp egy olyan állomás volt, amitől kezdve én is úgy éreztem, hogy talán már vagyunk valakik, elvégre a srácok hihetetlen módon csak miattunk jöttek el aznap este, miattunk adtak ki pénzt és ismerték a dalokat, tudták a szövegeket és nekem ennél többre nincs is szükségem. (nevetés)

Nemrég jelent meg egy igen furcsa kezdeményezés eredményeként legutóbbi nagylemezetek, a Short Songs. Mikor született meg az elhatározás, hogy egy ilyen jellegű albummal rukkoltok elő, mert, ha engem kérdezel zseniális volt az ötlet, illetve a kiadót nem zavarta, hogy ennyire szembe akartok menni a kommersszal?

Igazság szerint a tavalyi év folyamán az én fejemből pattant ki ez az ötlet, ugyanis a legtöbb velünk kapcsolatos kritika mind azt mondta, hogy most már így sokadik albumon túl kevés bennünk a változatosság és, hogy túlságosan is hasonlítanak egymásra a lemezeink mind maguk a dalok, mind maga a felépítés. Ezért úgy döntöttem, hogy okés végülis miért ne? Csináljunk valami teljesen mást, mint eddig. Na, hát nagyjából így született meg a Short Songs. Ezzel együtt nem is mondanám teljes értékű nagylemeznek inkább csak afféle kitekintő átkötésnek a Rescue után és a következő album előtt, ami persze egyúttal óriási élmény volt számunkra. A másik kérdésedre válaszolva pedig a kiadó elsőre valóban meghökkent, hogy mégis mit művelünk, de igazság szerint nem szóltak bele, sőt a végére azt mondták, hogy azt csinálunk, amit akarunk ők támogatni fognak, szóval ilyen tekintetben igazán nem volt probléma.

Milyen volt a rajongók reakciója erre a változatosságra, amit a Short Songs hozott?

Többnyire pozitív, sőt igazság szerint szerintem két fajta reakció érkezett. Kifejezetten pozitív, illetve olyan, amiből én azt szűrtem le, hogy nem igazán érti a hallgató, hogy itt miről is van szó. Én úgy mondanám, hogy ez a zenekar és a műfaj ősrajongói számára készült és ezzel párhuzamosan talán pár fiatalabb rajongó számára is, hogy a régebbi klasszikus hardcore/emo és ahhoz közeli műfajok irányába is megnyissa a kapukat. Hátha megismerik őket, hátha megszeretik őket, de, ha nem, akkor is tágul a zenei skála, amit hallottak és részben emiatt választottunk olyan dalokat feldolgozás gyanánt amilyeneket. Persze a másik szempont az volt, hogy csak olyan nóták legyenek, amelyek rövidek és nagy hatással voltak a csapat minden tagjára, ezért kerülhetett fel a lemez második felére egy dal a Gorilla Biscuits-től vagy épp a The Promise Ringtől. Egyébként pedig nem meglepő, mert, aki ismert tudja, hogy rendszeresen szoktunk feldolgozásokat készíteni, akár legutóbb például a Punk Goes… válogatásra egy Kanye West átiratot, ami például elég izgalmas történt volt, de semmiképp se szeretnék egy afféle feldolgozás csapat lenni. (nevetés)

A lemezen felcsendül egy Dead Kennedys dal is (ugye maga a címadó), amiben számos nagy név hallatja hangját a Rise Against énekesétől a The Devil Wears Pradaig. Mesélj erről valamit!

Amikor elkezdtünk mesélni az ismerőseinknek, hogy most legújabban mibe vágtuk a fejszénket mindenki nagyon izgatott lett és így jött az ötlet, hogy végülis miért ne? Csináljunk egy ilyen rövid átiratot is, amiben egy csomó barátunk megszólal, még, ha csak egy pillanatra is: Chris #2 (Anti-Flag), Nick Diener (The Swellers), Chris Hannah (Propagandhi), Mike Hranica (The Devil Wears Prada), Tim McIlrath (Rise Against), Paul Rousseau (Burst & Bloom), Jimmy Stadt (Polar Bear Club), Daniel Tremblay (I am Committing a Sin), Scott Wade (ex-Comeback Kid). Megkértük őket, vállalták és már kész is voltunk. Egy jó példa volt az összetartásra, csupán ennyi.

Tőletek már – ahogy Te is megjegyezted – igazán megszokhattuk, hogy szerettek feldolgozásokat készíteni, de itt felmerül a kérdés, hogy vajon te például fel szoktál-e menni az internetre, hogy a több ezer Silverstein feldolgozásból szemezgess és nézelődj?

Természeten szoktam, jobban mondva elő szokott fordulni, de igazság szerint annyi van, hogy tényleg lehetetlen mindegyiket végignézni. Aminek viszont roppantul örültem, hogy sok volt, amelyik kifejezetten színvonalas volt. Egyébként vicces, mert a leghíresebb ilyen jellegű videó elkövetőjét, Ryant, ami ugye az American Idol c. tehetségkutatóban is történt az eset óta személyesen is ismerem és rendszeresen szoktunk beszélgetni, ha épp Las Vegas felé járunk. Nem nagy történt igazából a srác mindösszesen csak arra vágyott, hogy ő lehessen az első, aki üvölt egy ilyen jellegű TV műsorban.

A zenekar felállása szinte a megalakulástól kezdve állandó. Mi a titkotok?

Nem is tudom… talán az, hogy mindannyiunknak megvan a saját élete a zenekaron kívül. Mindenkinek megvannak a saját dolgai és a zenekarra, mint munkahelyre tekintünk, amit mindenki nagyon komolyan vesz, illetve ezzel párhuzamosan örömét is leli benne. Ennyi.

Mi a legrosszabb a turnézásban és el tudod képzelni, hogy egyszer csak felhagysz ezzel az életformával?

Régebben sokat gondolkoztam ezen és, akkor azt gondoltam, hogy, ha harminc leszek, akkor egész biztosan abbahagyom, de most már túl vagyok ezen és még mindig csinálom. Nem tudom, hogy ez valaha meg fog-e egyáltalán történni, mert csupa olyan dolgot csinálok, amit mindig is akartam. Visszakanyarodva a turné pozitív és negatív oldalához számomra a legnehezebben elviselhető a tény, hogy ilyen távol vagyok a szeretteimtől, a családomtól, de közben nincs is jobb annál, hogy minden nap egy új országban ébredek és szinte mindennap egy teljesen másik kultúrába csöppenek bele és ez utóbbi egy olyan egyedi dolog, ami semmi másban nem található meg.

Milyen gyakran hallgatod meg a legkorábbi dolgaitokat és hasonítod a frissebbekhez?

Soha? (nevetés) Maximum nagyon ritkán nosztalgiából, inkább az újabbakat hallgatom, ha saját zenére vágyom, de hát ne viccelj óriási különbség van a legkorábbi dolgaink és az újabb keletű dalok között. Akkoriban azt se tudtok, hogy mit csinálunk, se a zeneiparról, se a zenélésről és, akkor sem, amikor épp lemezszerződést írtunk alá. A zenénk és a szövegeink is sokkal érettebbé váltak és mi is tapasztaltabbak lettünk, de az ok, ami miatt máig egy zenekarban vagyunk az nem változott és máig ugyanaz.

Meg tudnál nevezni hármat azon zenekarok közül, akik a legnagyobb hatással voltak rád és mi volt az első élményed ezzel a zenei közeggel?

Igen. A városban, ahonnan származom volt egy csapat, akiknek az volt a neve, hogy Grade. Ők óriási hatással voltak rám, ahogy például a The Get Up Kids is vagy épp a Mineral. Ez utóbbitól inkább a The Power of Failing c. lemez csak, hogy konkrét legyek. Az első komolyabb zenei élményem tíz éves korom környékére tehető, amikor is a nőveremtől kaptam egy hifit karácsonyra és hozzá a Metallica Black lemezét CD-n. Mondanom sem kell, hogy nagy hatással volt rám, gyakorlatilag beszélt hozzám a zene. Akkoriban egyébként nem akartam énekes lenni, sokkal inkább a gitár vonzott, ezért is kezdtem el pengetni és ástam bele magam a metal világába minél mélyebben. Tizenhárom-tizennégy éves koromban pedig felfedeztem magamnak a punk rock és a hardcore világát. Nagyjából ennyi. Énekesi pályám ehhez képest úgy kezdődött, hogy gitároztam egy punk zenekarban annak idején és mivel senki nem tudott énekelni rám hárult a feladat, de azóta sem tartom magam egy világmegváltó énekesnek, de tény, hogy e tekintetben is fejlődtem.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=B-hvThxHoFo

Vannak új kedvenceid a mostani zenei felhozatalból?

Igen, akadnak. Elsőszámú a Letlive, illetve itt van még a The Chariot, akik mondjuk nem annyira újak, de őket nagyon szeretem. Továbbá Frank Turner zenéje az, ami nagy hatással van most rám, illetve van most egy tényleg frissen alakult csapat Kanadából, a Single Mothers (az Ontario-béli Londonból), de példának okáért szeretem a Rise Againstet is, akikkel nagyon jóban vagyunk és barmi jó srácok, de a közös turné valahogy már csak, azért sem akar összejönni.

Melyik a kedvenc dalod élőben a Silversteintől?

Az újak közül jelenleg most az S.O.S., mert tényleg baromi sok energia van benne, de általában három dal rendszeresen váltakozik a fejemben, hogy éppen most melyik a favorit.

A honlapotokon azt olvastam, hogy, ha nem lenne a zenekar, akkor továbbtanulnál.

Igen ez így van. Alapvetően kifejezetten vonzódom a reáltudományokhoz és szívesen tanulnék még tovább (korábban molekuláris biológiát tanult – szerk.), de, ha nem létezne a zenekar a zenélést, akkor se hagynám, azért annyiban maximum szólóban folytatnám.

Ha már itt tartunk, mivel te vagy a csapat fődalszerzője nem gondolkoztál még egy szólókiadványon?

Elképzelhető. Nem tudom tényleg, lehetséges. Az mondjuk igaz, hogy írtam is pár dalt kizárólag magamnak és megmondom őszintén ezeket akár el is tudnám képzelni egy külön kiadványon. Meglátjuk, bármi lehetséges.

Ha bármit változtathatnál a világon mi lenne az és hogy tudod elképzelni magadat húsz év múlva?

Gyorsabb repülőket szeretnék és, hogy húsz év múlva milyen leszek? Öreg. Azon kívül remélem még, akkor is valamilyen formában zenélni fogok és az emberek szeretni fogják, amit csinálok, illetve olyan személyek vesznek körül, akiket szeretek. Remélem minden napom úgy telhet, hogy olyan dolgot csinálok, amit szívből szeretek.