Icon For Hire – Scripted

Annyi azért hozzátartozik az igazsághoz, hogy nem csupán a vörös perszóna és zenekara esett áldozatul az illinois-i csapat esztelen kopírozásnak, a fiatalok más idolokat is választottak maguknak; sőt, néhol egészen olyan érzése van az embernek, mintha az utóbbi években erősen leeresztő Fireflight közepesen unalmas dalait öntötték volna módszeresen nyakon némi Hayley Williams-es szeleburdisággal. Persze írhattam volna az Eowyn-t, a Flyleaf-et vagy a szintén a Tooth & Nail által futtatott The Letter Black-et is, vagy tulajdonképpen akármit, a lényeg szempontjából nyilván mindegy. A kiadót illetően már csak zárójelben jegyzem meg, mostanra már egy sejtelmes szemöldökráncolásra sem sarkallhat senkit azon felismerés, hogy újfent valami mérsékelten érdekes cuccot dobtak a piacra, valószínűleg akad erre is fizetőképes kereslet, máskülönben az Icon For Hire és hasonszőrű társaik bizonyára maradtak volna sarki kocsmák, illetve iskolai tornatermek szűkösen megtűrt fellépői. Amennyiben sikerül túljutni a nyitó Theatre, aztán az első kislemez, a Make a Move idegborzoló három percén, hirtelen felsejlik egy furcsa, paranoid tévképzet; mintha a lemezlejátszó valami olcsó tréfát űzne velünk, és kizárólag csak akkor akadna meg ugyanannál a dalnál, amikor valami túlproducelt, „csajos” zenekar tolja akkurátusan a talpalávalót. Vegyük például a The Grey című nótát, minek hallatán csak molypiszoknyi apróságnak hat a dallamok andalító jellegtelensége; a dögunalom fátyolos párája mögött a napnál is világosabban rajzolódik ki az a célcsoport, akinek két marokkal kellene mindezt magába tömnie. Persze ha félretesszük minden előítéletünket, akkor kénytelenek leszünk elismerni, hogy ez az egész popszakma nem agysebészet, a gyakorlatban pedig hiába az önálló ötletek komplett hiánya, vagy a nevetséges imidzs, egy-két jó dal elég ahhoz, hogy működjön, aminek működnie kell. A lemez közepe erre szolgáltat némi bizonyítékot az olyan slágerszagú tételekkel, mint amilyen például az Off With Her Head, a Fight vagy meglepő módon a korongot záró Pieces. Az egyetlen ok, ami miatt – részben – működőképes a Scripted, az arányokat helyesen eltaláló dalok ragadós énekdallamaiban keresendő; talán érdemes lenne a jövőben a hebrencs pop-punkot hanyagolni, és inkább ezt az oldalt kidomborítani. Pontosan ennyi az, amivel több az Icon For Hire például a legutóbb tárgyalt Tonight Alive-nál, ami még akkor is igaz, ha az egyébként kifejezetten fülbemászó Get Well-ből talán kispórolhatták volna a gagyi elektronikus betétet. Tehát az ízléses borító adta ziccert kihagyva, ez csont nélkül közepes. 5/10