2012. május 8.
Tracklist:
1. Agnostic Demon
2. Liminality
3. Vitruvian God
4. Black Church
5. Torrential
6. Ambient Ambitions
7. Cognitive Dissonance
8. Personal Prophet
9. Flesh Tomb
A 2008-as debütalbum, az I am God Songs után többszörös tagcserén átesett Black Sheep Wall, melynek jóformán a teljes legénységet lecserélték, idén áprilisban jelentette meg No Matter Where it Ends címet viselő második lemezét a Season of Mist Records-nál. Az album meglepő módon híján van elődje frissességének és határozottan nem az év legtöbbet játszott sludge lemeze lesz, de tökéletesen hozza a tőle elvárt műfaji sajátosságokat. Bár egy olyan, jól összerakott sludgecore anyagról van szó, ami teljes mértékben nélkülözi a dinamikus felépítést és a minimális változatosságot, valószínűleg így is pozitív zenei élményt jelent majd az elsősorban a monotonabb, shoegaze mocsár metált kedvelőknek.
A No Matter Where It Ends ékes bizonyítéka annak, hogy a los angeles-i banda minden olyan létező eszközzel rendelkezik, amit egy fúziós sludge-metál anyag összerakása csak megkövetelhet, így természetesen kötelező jelleggel szerepelnek az album repertoárjában a matekos hardcore és drone doom elemek. Míg a sötét, abszurd hangulat szintén alapkövetelménye egy BSW albumnak, addig az első lemezhez képest jelentősebb eltérés, hogy annak nyersebb hangzását egy jóval kidolgozottabb és részletezettebb zene váltotta fel, főleg ami a zúgó basszust, a gerjesztett gitárhangokat és breakdown-okat illeti. A csiszoltabb hangzás továbbra is súlyos és erőteljes ugyan, hallható velejárója lett azonban az él nélküli darálás is: a No Matter Where It Ends-ről hiányoznak a kiemelkedő, nagy pillanatok és az átfogó dinamika, amit nem feltétlenül a dallamosabb részek hiánya okoz, hiszen a nyersebb noise-alapokat is feltűnően leradírozták az albumról. A körülbelül egy órányi nihilt rögtön az első track, az Agnostic Demon vezeti fel egy majdnem 9 perces agy-gyalulással, ami után viszont a vastag, tömör hangzás a lemezt egy mindent-elnyelő zaj–örvénnyé változtatja. Meglehetősen homogén anyagról van szó, de az album felénél a feszes ritmusú monotonitás az unalomba történő átcsapással fenyeget. Nem lendít ezen az új énekes, Trae Malone előadásmódja sem: ugyanaz a némi karakter-nélküliség és egysíkúság jellemzi, ami az album egészére vonatkoztatható.
Talán a Torrential és az Ambient Ambitions hoznak csak valamelyest változatosságot a súlyos alapokba bebetonozott dalok közé, ahogy a monumentális riffeket némi játékos ritmikával igyekeznek ellensúlyozni. Ezektől eltekintve azonban a BSW legénysége inkább biztosra ment, és kevésbé rugaszkodott el a már jól bejáratott mintáktól. A záró trackkel, a 12 perces Flesh Tombbal a lemez szó szerint a végét járja, bár még futja az erejéből arra, hogy az utolsó villanással és egy robusztus lezárással elkerülje, hogy elveszítse alapvető lendületét. A No Matter Where It Ends egyetlen erőssége így egyben a gyengéje is: az összes potenciális kiemelkedő pillanatot, mint az album egészét, ugyanaz a vastag iszapréteg borítja, ami ugyan sosem vesz el egy sludge lemez értékéből, de nem is ad hozzá semmit.
5/10
