Akárki akármit mond, szerencsére kis hazánkban ha a föld alatt is (egyenlőre talajvíz formájában), de megállíthatatlanul kavarog egy kitörésre váró, bizonyítási vágytól fűtött hardcore-hullám, melynek első csapásai helyenként már partot is értek, ám a tényleges cunamira még előreláthatatlan ideig várni kell. S míg mi összepakoljuk legféltettebb értékeinket, majd elbúcsúzunk a helytől ahol addig éltünk, s ami nemsoká a víz erejének martalékává válik, addig szakítsunk időd erre a közel 17 perc hosszú split lemezre, ami előreláthatóan megadja majd az alaphangulatot.
Az
Another Way ezen a spliten nem szolgál semmi meglepetéssel a publikum számára, hiszen az itt szereplő négy tétel már mind-mind szerepelt a zenekar legutóbbi,
Szertefoszló álmok között tisztán lásd a sivár jövőt címre keresztelt albumán
(melyről kritikát itt olvashatsz), és szerencsére a korong négy legfogósabb szerzeményét sikerült ide kimenteni. A ragadós gitárdallammal felvértezett punk/grind zúzda
Az én utam más kellő dinamizmussal nyitja a korongot, és a lendület
Az emberiség fájában sem apad, csak átalakul jóval egy hardcore-osabb megközelítés termékévé. Az ikergitáros
Más a valóságban a zenekar egyik legjobb szerzeménye, a
Tegnapok pedig a pusztító groovy-jaival mutatja be a banda egy eltérő arculatát. Azt gondolom, hogy aki eddig nem hallott volna felőlük, most kellő ízelítőt kaphat az
Another Way munkásságáról, amire vagy rákap, vagy nem; ám mivel én az előbbiek táborát erősítem, nem csalódtam. De azért egy-két új dalnak örültem volna.
A
Kernel Panicről eddig nem tudtam jóformán semmit sem, így nem is voltak elvárásaim, ami talán jobb is, mert az itt hallható három szerzemény nem gyakorolt rám túlzottan mély benyomást. Pörgős és intenzív punk/hc/emocore nóta sorakozik itt, elsőre rögzülő gitárdallamokkal, melyek hallatán már el is képzeled ahogy az emberek ugrálnak a koncerteken… De.
Kalóz, az énekesnő hangja egyszerűen dráma. A legfőbb gond talán a kiejtésben és a hangképzésében rejlik, de a dallamai helyenként fülsértően hamiskásak, az egyébként potenciális schlagert megtestesítő
On My Wayben hallható sejpítések pedig minden akaratom ellenére is mosolyt csalnak az arcomra. Ha továbbképzi magát az énektémák terén, akkor látok rációt a
Kernel Panic előrelépésére, mert tényleg szerethető (lenne) amit játszanak, de így sajnos nem tudom őket teljesen komolyan venni.
A salgótarjáni
Not This Time valami oknál fogva szimpatikussá vált számomra, ez talán az egyszerűségükben rejlik, hiszen nincsenek itt nagy megfejtések, csak zsigeri punk/hc, jó dalszövegekkel és egyszerű, de maradandó megoldásokkal mind a punk lendületéből, mind a hardcore hagyományaiból merítkezve. A srácok négy új tétellel szerepelnek itt, melyek akár a tavalyi háromszámos
Ez lesz a bérem EP-nek mintegy folytatásaként is felfoghatók mind zeneileg, mind tartalmilag szemlélve. Vidám dallammal indít az introként funkcionáló
Üzenet a semmi közepéről, amit intenzív, és durva kitörések követnek; tetszetős és váratlan hangulatváltás, melyből kezdetét is veszi az
Ez lett a bérem. Lehet hogy az én hibám, de az ilyen dalcímek engem
Hofi Gézára emlékeztetnek (az
Életem bére kapcsán, de ez csak az én perverzióm hogy 17 évesen Hofi-előadásokat nézek), mindenesetre a dal egy dühös és közönségmozgató punk tétel, egyetlen hibával:
Tamási Antal ordítása lehetne változatosabb is, de gyanítom hogy koncerten sokkal inkább üt az ilyen megközelítés. Az
Együtt-újrakezdve vastag basszustémákon alapszik, egyébként itt is ugyanaz a ‘dühképlet’ érvényesül, csodravokálostól, mindenestől. Összetettebb riffel indít az
Éhség, de vastag középtempón adja a tudtodra, hogy mekkora szar is vagy, hogy emberként tengeted mindennapjaid. Tény, hogy a jelenkori társadalom eléggé befelé, saját irányába fordul, ezáltal csak magával törődik és mindennemű toleranciát megvon a környezetétől, de sajnos ettől a szerzeménytől sem fog különösebb változás indulni, mint ahogy azt korábban már többen is próbálták a zenetörténelemben. Mindenesetre egy koncerten szívesen megnézném őket is, mert életképes produkcióról van szó.
A kiadvány korántsem tökéletes, hiszen mindhárom zenekarnak van még min javítania ahhoz, hogy nagyobb közönség előtt is képes legyen érvényesülni; de a szemet gyönyörködtető kivitelezés, valamint az, hogy a korong multimédiás oldalán minden előadó biográfiája, koncertfotói, valamint teljes diszkográfiája MP3 formátumban szerepel, valahol kárpótolja az érdeklődőket, a lemezszintű megszólalásról nem is beszélve. És aki ezért sajnál 500 forintot (kontakt: klurecords@vipmail.hu), az sürgősen húzzon Kukutyinba zabot hegyezni, mert most bepillantást nyerhetünk egy következő generáció első szárnypróbálgatásaiba, melyet reméljük, hogy idővel és kellő munkával siker fog koronázni. A split lemezbemutatója Budapesten július elsején lesz a Kultiplex kistermében.
Summa Summarum:
1. Another Way
pro:
– a legutóbbi lemez legjobb szerzeményei sorakoznak fel
kontra:
– egyedül ők nem szerepelnek új dallal, így 10/8.
2. Kernel Panic
pro:
– kellemes gitárdallamok, és pörgős témák
kontra:
– szörnyű énekhang, ami durván rányomja bélyegét a produkcióra, így 10/6.
3. Not This Time
pro:
– puritán és zsigeri hofipunk/hc, amit nem lehet nem szeretni
kontra:
– az énekhang itt sem az igazi, de meg lehet szokni, így 10/8.így a lemez összpontszáma, kerekítve:
10/7.
