Black Light Burns – Cruel Melody

2006 nyara, az éjszaka meleg levegőjét csak néhol töri meg a hűvös szellő, ő mégis hideg verejtékben úszva ébredt, elméjébe égetett képsorokkal és egy dallammal… Majd fogta magát és bevonult a stúdióba, és megállás nélkül dolgozott… Így született a lemez nyitó száma, a Mesopotamia.

Két évet visszaugorva az időben főhősünk, Wes Borland másodszorra is kilépett a Limp Bizkitből, mert úgy érezte, a csapat korlátozza művészi önkifejezésében. Így fogta a korábbi projektjei zömét (Big Dumb Face, The Damning Well, stb) és Danny Lohner (nine inch nails, A perfect circle), Josh Freese (szintén) és Josh Eustis (Telefon Tel Aviv) közreműködésével felvett egy mestermunkát, amit mi csak úgy ismerünk: Cruel Melody.

Mondhatnám, hogy industrial rock, vagy alternatív rock, de ha végignézzük a fent említett bandákat, hamar rájöhetünk, mi rejtőzik a korong barázdáiban. Borland talán még sosem adott ki ilyen tartalmi mélységű zenét a kezei közül. Valahogy az egész lemezt átjárja az őszinteség, mintha Wes önnön esszenciáját öntötte volna dallamokba. Míg a nyitó Mesopotamia alatt gyakran felsejlik Josh Homme (Q.u.o.t.s.a.) munkássága, a lemez hátralevő részét inkább Trent Reznor (nin) ihlette, meg az a néhány ex-nine inch nails tag Wes mögött. Az Animalben kissé lassítunk, hogy Wes prezentálhassa eddig rejtett énekhangját és egyből elbűvöljön vele. Aztán ott van a gyerekkori önmagunk megtagadásáról szóló Lie és a szintén dallamos, lírai Coward, de a személyes kedvencem mégis a címadó dal, a Cruel Melody. A cím tökéletes választás volt ennek a hihetetlenül érzelemdús dalnak, ami akaratlanul is belénk férkőzik, megszólaltat hangot a lelkünk mélyén, hogy a vágynak engedve együtt dúdoljuk a refrént Wessel. Leírhatatlan!

A lemez második felében vár még ránk egy fél-Bizkit szám, az eredetileg a The Unquestionable Truth pt1-re írt I Have A Need, ráadásul Sam Riverssel, a kissé betegesebb Stop A Bullet, majd az energikus One Of Yours, ami után jól esik a lazító New Hunger, I Am Where It Takes Me és az instrumentális Iodine Sky hármasa, hogy előröl kezdjük az egészet, újra és újra…

Számomra Wesley Borland mindig is egy különc, ám végtelenül kreatív gitáros volt, de ezzel a lemezzel bebizonyította zenei tehetségét. Sokkal nagyobb sikert ér majd el a Black Light Burns fejeként, amely ha nem is pénzügyi, de annál nagyobb művészi siker lesz. Miközben tudom, hogy a Cruel Melody hosszú évek munkája, érzem, hogy Wes még okoz nekünk kellemes meglepetéseket! Csak győzzük kivárni…

9/10
Ajánlott tételek: Lie, Cruel Melody, Stop A Bullet, I Am Where It Takes Me
Hallgasd meg az egész lemezt!