2012. február 14.
Lehet utálni, lehet megélni, lehet nem érteni és lehet átérezni: tény, hogy a Valentin-nap hagyománya a Halloweenhez hasonlóan beszivárgott a februárjainkba, és valahogy nem is nagyon lehet kiirtani onnan. És hogy ez baj-e? Mi először és utoljára négy évvel ezelőtt foglaltunk állást a kérdésben egy Anal Cunt-kritikán keresztül, ami látatlanul is sokat elárulhat, ugyanakkor kíváncsiak voltunk, hogy a zenészek hogyan látják és élik meg ezt az egészet magánemberként, természetesen tiszteletben tartva a magánéletüket. Az alábbiakban tehát mindenki azt válaszolja meg, hogy számára mi is a Valentin-nap, és ha volt ilyen, mi volt a legemlékezetesebb élménye ezzel kapcsolatban.
Őszintén szólva sosem tudtam ezt a Valentin-napos dolgot hová tenni, és a lányokkal ellentétben nekem nincsenek „rózsaszín habos, plüssmacis” elvárásaim… (nevetve) Persze nem haragszom meg, ha kapok valami apróságot, viszont egy közös program, és az, hogy jól érezzük magunkat, sokkal többet ér… és lássuk, be Valentin ide vagy oda, ez amúgy is megvan.
Roses are red
Graveyards are grey
Zombies are rotten
You are all gay.
Mikor az első bubópestis láz úgy tombolt mint a diszkó az 1980-as években, ellovagoltunk közösen egy hatalmas ugandai hullalerakóhoz, felgyújtottuk az egész környéket, és az élő fáklyaként rohangáló emberek fényében mohón elfogyasztottuk teljes rokonságuk központi idegrendszerét. Nem vagyok benne biztos, hogy ez Valentin-napon történt, de ennél romantikusabb pillanatot nem tudok felidézni életem eddigi 1246 évéből.
Én személy szerint nem ünneplem a Valentin-napot, általában azért, mert nincs kivel, és azért sem, mert ez csak egy mondva csinált jó üzleti fogás, ha lenne olyan akivel ünnepelhetném akkor se ünnepelném, mert minden napom „valentin-nap” lenne. Számomra semleges ez a nap mint ünnep, mivel nem nyilvánítom ünnepnapnak, viszont vicces látni milyen csili-vili felesleges ajándékokat találnak ki és még viccesebb látni a lányokat amikor kiborulnak, hogy nem kapták meg ezeket a dolgokat. (nevetve)
A legemlékezetesebb valentin-napi élményem az volt, hogy megtudtam, hogy egyáltalán létezik ilyen. Ez annyira emlékezetes volt, hogy egyből el is felejtettem (mosolyogva).
Az előtt is pont leszartam, akkor is és azóta is. Lehet, hogy valamikor volt ennek egy története, és biztosan, bizonyos országokban még hagyománya is van a Bálint-napnak de én azt vettem észre, hogy az egész egy tömegmédia-kampány lett, hogy rávegyük az embereket, hogy vásároljanak teljesen felesleges dolgokat. Én úgy gondolom, hogy ha valaki valakit igazán szeret, azt az év minden napján ajándékozza meg kedvességgel, szeretettel és odafigyeléssel. Nem kell ennek külön ünnepnap. Azt is észrevettem, hogy a valentin-nap (direkt kisbetűvel) megint egy kötelező ünnep lett a „szerelmesek” körében. Sok kapcsolat ilyenkor annyira feszültté válik az elvárt kötelezettségektől és attól, hogy megpróbálják túlszárnyalni a másikat esetleg a tavalyi évet, hogy sokszor ez szakításba vezet. Én ezt az ünnepet idén nem fogom ünnepelni ahogy eddig se tettem, de hogy ne mondjak mindig hülyeségeket van az a blowjob, amiért mégiscsak megtenném.
Számomra a Valentin-nap az összes ünnep közül a legkevésbé érdekes (mondjuk a többire sem szoktam lázasan készülődni), és szerencsére életem kapcsolatban töltött epizódjaiban sem hozott össze a sors senkivel, aki miatt ez változott volna. Arra viszont tisztán emlékszem, hogy egy időben nagyon ügyeltem rá, hogy az adott ünnephez kapcsolódó horrorfilmet nézzem aznap, és mivel a My Bloody Valentine-t már láttam korábban (és jó szar volt), az egyik Bálint-nap alkalmával egymás után szemrevételeztem a Nekromantik mindkét részét, mely tett igen releváns befolyással volt mai végtelenül romantikus személyiségem kiforrásában.
Mindig is utáltam a Valentin-napot, de egyszer pont összejöttem egy csajjal, pontosan egy héttel február 14. előtt, és abszolút nem volt egyértelmű a helyzet, hogy ennyi ismertség után készüljek-e valamivel. De hát úriember vagyok a magam módján, tehát elkezdtem ajándékok után kutatni. Annyit tudtam a csajról (azon túl, hogy iszonyatos nagy mellei voltak), hogy szereti Tigrist a Micimackóból. Szóval körbejártam az ajándékboltokat, sehol nem találtam Tigrist, már órák óta gyalogoltam, mikor megláttam egy bolt kirakatában egyet… Csak az volt vele a gáz, hogy évek óta érte a nap, ezért az egyik fele totál ki volt fakulva, a másik meg mintha új lett volna. (nevetve) De nem volt választásom, meg kellett venni… Kábé úgy nézett ki Tigris, mintha gyerekkoromtól kezdve az első magömlésemig minden éjjel vele aludtam volna, meg valami iszonyat ronda csomagolásba is tettem, szóval a csaj elég érdekesen nézett rá, ja, és lófaszt se vett nekem, sőt, a következő héten szakítottunk is! (nevetve)
A Valentin-nap mindig csak Bálint névnap miatt jut eszembe (szerk.: a The Sharon Tate gitárosa is Bálint). A csajos részét pedig közismert szerencsétlenségemre nem sokszor élem meg. Szóval ez is olyan nap mint a többi, csak ilyenkor mégtöbben postolnak a Facebookon hülyeségeket. (mosolyogva)
Mivel nem tartjuk meg ezt az ünnepet a családban, ezért inkább csak dobosunk, Valentin névnapja jut róla eszembe. Sokan rosszul vannak ettől az eseménytől, szerintem feleslegesen. Ha valaki szeretné megköszönteni a kedvesét, tegye. Miért ne? Talán még a nyomorult állapotban levő gazdaságunknak is jót tesz egy kis giccsforgalom. (mosoly) Az a vélemény, mely szerint a Valentin-nap nem magyar ünnep, azt gondolom, hogy minden évszázadban értek minket új hatások. Nem leszünk attól kevesebbek, hogy „magyar ünneppé válik” a Valentin nap vagy akár Halloween. Szerencsére semmi sem kötelező! (mosoly)
Engem a Valentin-nap sosem érintett meg igazán, talán bennem van a hiba, de nekem nem sikerült megértenem az „ünnep” valódi jelentését. Ebből kifolyólag sosem szenteltem neki különösebb figyelmet, nem készültem virágszirom fürdővel, vagy hat fogásos gyertyás vacsorával. Ha ennek szükségességét éreztem, akkor kiszemeltem neki én egy napot. Egyszer viszont volt szerencsém megtapasztalni a csöppenősebb részét is eme csodás napnak, amikor is egy nagyon egyedi és különleges piros, szív alakú ‘I LOVE YOU’ feliratos párnával „leptek” meg, amit kínos mosollyal át is vettem. Mondanom sem kell, hogy nem volt egy hosszú életű kapcsolat.
