KEN Mode – Venerable

Jesse és Shane Matthewson az irodai patkánnyá válásuk ideje alatt, már több, mint 12 éve indította útjára a KEN Mode-ot. A név Rollins Get In The Van (Punk a platón) című kultkönyvéből származik: a My War idején érzett lelkesedésről írta azt az angol nyelvű kiadásban, hogy „Kill Everyone Now was the agenda. KEN mode all the time.” A KEN mode zenéjében pedig a Düh játssza a kulcsszerepet. Míg a korábbi lemezekre a felelőtlenül tálalt zaj és a harag volt jellemző, addig a Venerable-ön az indulatot egy olyan formába tudták önteni, amit már komoly torokkarmolás nélkül is le lehet nyelni. És ez nem cukormázat jelent, hanem inkább lekerekített éleket a keserű pirulának. A számokba került kapaszkodó, a lemez pedig sokkal kiegyensúlyozottabb lett, mint a korábbi anyagok.

Ha létezik közvetlen út a Today Is The Day és a Poison The Well között, akkor a Venerable valahol a kettő közt félúton helyezkedik el. Ezzel pedig elléptek a korábbi lemezekhez képest. Méghozzá előre, ráadásul a tény, hogy egyáltalán eljutott idáig ez a lemez azt súgja, hogy ha mást nem is, de szélesebb közönséget mindenképp el tudtak érni ennek köszönhetően. Nagy pálfordulás egyébként nem történt a 2008-as Mennonite óta, de azért a közérthetőség, ha nem is tudatosan, de nagyobb szerephez jutott, mint korábban. Ennek köszönhető az is, hogy az Obeying The Iron Will amellett, hogy a tavalyi év abszolút agóniahimnuszává lépett elő, a tavalyi termés legjobb öt számában vígan helyet talált. Szokás szerint került(ek) instrumentális tétel(ek) is a lemezre, a Flight Of The Echo Hawk David Kellynek, a kanadai noise-ikon Kittens (és a későbbi Echohawk) 2008-ban elhunyt gitárosának állít emléket.

De persze a KEN Mode korábban sem kellett tarháljon a sátorszomszédtól morcosságot, ráadásul úgy tűnik, hogy tavaly ők lopták el a Mastodontól a fajsúlyt, ezzel betöltve a tavalyi kényelmetlen részlegen maradt lyukat. A hangzás közepesen nyers (Ballou-standard), üdítően háttérben lévő lábdobbal (amit persze a deathcore-on és cimboráin élezett fül egyáltalán nem biztos, hogy fog tudni értékelni) és szintben lévő mindenmással. Összességében nem ez a lemez lesz a nélkülözhetetlen nyári sláger, a helyenként neurosis mélységeket súroló (Never Was) lemez inkább a komor zenére nyitott fülek tápláléka lesz, és annak ellenére, hogy a tavalyi év kellett ahhoz, hogy ez a lemez az élmezőny tagja legyen, feltételnül oda kell majd figyelni az új termésre a KEN Mode-tól.

8/10