2007. május 20.
„Oximoron (Oksymoron)
Egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros szintaktikai egységbe – Testvérünk voltál és lettél apánk.”
A két számos, limitáltan (mindössze 150 db) nyomott promot a napokban kaptam kézhez, azzal a stílus behatárolással, hogy „Melodic Black/Death Metal”, ennek ellenére a zene egy széttechnikázott, tekerős death metal, változatos két vokálos megoldással (egyik hörgés, a másik károgás), s néhol kellemes szólókkal és dallam felvezetésekkel, ám nem nagyon letérve a zúzó/ vágtázó mezsgyéről.
Amit tudni kell róluk, mielőtt vesézésbe kezdenék ennek a jól megszerkesztett 7 percnek… Sergey "Saliatahn" – vokál (ex-Simonia, Animi Vultus) és Oleg – gitár hozták létre 2002 őszén, Szt. Péterváron, bár a hivatalos dátum 2003. A kezdetek terén ők is megjárták a maguk idegtépő kálváriájukat, szokásos tag be és kilépések, struktúra bontó hozamokkal… hogy a kezdetekben mennyire játszottak valóban melódikus black deathet azt nem tudom, hiszen a kezdeti anyagokat nem ismerem (ez előtt már 3 demó napvilágot látott – érdekes módon egy koncert anyaggal indítva meg az eszeveszett lavinát – Live in Orlandina <Demo, 2003>). Az viszont kétségtelen, hogy korábban hegedű és billentyűs hangszerek is szerepet kaptak a koncepcióban. Ami első hallásra érezhető; hogy a dallamos és néhol valóban melankólikus dallamok erős kicsavart death metálba torzulnak, sőt abból is indítanak, némi riffelgetős thrash és kántálós black beütéssel.
In medias res módon indít egy mély gyomorforgatós gore/grind hörgéssel a sokat sejtető wEAK eXISTENCE, melyre erős tekerős death metál épül némi szaggatással és károgó jajveszékeléssel. A sebesség nem marad el, és némileg a dallamát is megtartja, minden hangszer jól hallható, a basszus feszes és erőteljes, komplexen keverednek ebben a tételben a death, black, thrash és dallamosabb szólók és füzérek, de nagyátlagban súlyos és rideg tétel. Megvan benne az az északi eltaszított fény, mely alattomosan keveredik a mélységgel, és ezt szokták illetni az istentelen kifejezéssel, melyre találni is némi alátámasztó utalást a szövegekben.
A nEW gOD némileg dallamosabb és egyben blackesebb is mint testvérkéje, mintha egy kis pagan íz szivárgott volna bele, melyre kellemes folkisztikus szóló feszül rá, majd váltás és máris thrash-death zúzda tárul elénk, hihetetlen mély gore szerű hörgéssel és grind tekeréssel. Idővel persze visszatér a kezdeti téma, és tovább hömpölyög az iszonyat, majd egy csattanós levezetéssel zárnak.
10/ 9
Az anyag ingyenes, az alábbi címen (coldautumn@mail.ru) érdeklődhetsz, hogy van-e még a 150 darabos készletből; – csak a postaköltséget kell fizetned – ha esetleg mákod van.