2012. január 21.
Tracklist:
01. Drop Out of Life
02. Better Half
03. Living Hell
04. Last Call
05. Modern Day Love Story
06. Spoontonic
07. Matchbook
08. My Side of Town
09. Get It, Got It, Good
10. Note
11. This is An Airport Train
Könnyű helyzetben van a kritikus egy recenzió megírásakor, amikor a kritika tárgyát képező zenekar már a névválasztásával többet árul el magáról, mint amit a cikkek elején természetszerűleg trónoló rövid bemutató mondatok képesek átadni. Főként így van ez, ha éppenséggel egy pop-punk bandáról van szó, mint jelen lemez esetében; az egyetlen bökkenő csupán a januári uborkaszezon lehet – a szeptember végi melegben ugyanis sokkal szórakoztatóbbnak találja az ember a lerágott csont nyaldosását is -, de ez sem a zenekar hibája, hiszen hónapokkal a megjelenést követően kerítettünk sort a korong ismertetésére.
Csak azok kedvéért, akik esetleg még nem tudnák, a This Time Next Year a méltán szép emlékű The Movielife millennium idején megjelent kiadványa volt (egy azonos című dal is van a korongon), így hát nem nehéz belőni, hogy miben is utaznak barátaink. A zenekar 2009-es debütáló nagylemeze igazi ezredfordulós pop-punkot tartalmazott telis-tele slágeres pillanatokkal (nyilván felesleges lenne elkezdeni New Found Gloryzni, akinél zavaros a dolog, annak meg irány a vonatkozó zenekarok biográfiái), minek révén az év végén érkező összegzések során sokan gondolták úgy, hogy a Road Maps and Heart Attacks bizony csak dicsérő jelzőket érdemel. A második tételként szereplő New Sensation például akkora telitalálat volt, hogy biztos vagyok benne, sokaknak csak többedszeri nekifutásra sikerült eljutni az utána következő – szintén kiváló – Alex In Wonderlandig. Persze az eredetiség még szitokszóként sem merülhet fel velük kapcsolatban, de aki ez alapján ítélné meg a srácok zenéjét, az egyrészt tévúton jár, másrészt már idáig olvasnia is felesleges volt.
A debüt óta nem sok, a zenekarral kapcsolatos információ jutott el hozzám, így aztán vajmi kevés előzetes mérlegelés társult a Drop Out Of Life-fal történő első ismerkedésemhez. Sok meglepetés nem is éri az embert, a dolgok maradtak a régiben: megvannak a már rögzült toposzok, mint például a fülbemászó, háttérvokálokkal erősen megtámogatott énekdallamok, a gyors tempók etc.; ráadásként pedig továbbra is érzékelhető az állandóan felemlegetett laza közvetlenség, ami igazán szerethetővé teszi a hasonszőrű zenekarokat. Ami a hanganyagot illeti, szépen sorban jönnek a kórusra kihegyezett, vidám szerzemények, amelyek dallamvezetése első blikkre talán egysíkúnak tűnhet, de aztán szépen kijönnek a finomságok, a dallamok pedig befészkelik magukat a hallójáratokba. Ha tételesen kellene kiemeléseket tennem, akkor a Modern Day Love Storyt nevezném ki legragadósabb tétellé, de külön említést érdemelnek a Matchbook méregerős vokáltémái is, vagy akár a My Side of Town, amiből ha lett volna legalább négy-öt darab a Radiosurgery-n, akkor valószínűleg kevesebben kiáltottak volna rá kígyót-békát.
A teljes igazsághoz ugyanakkor az is hozzátartozik, hogy jelen kompozíciók valamivel szürkébbek a 2009-es dalcsokorhoz képest, ami nagyrészt a visszafogottabb hangvétel következménye – a Chad Gilbert (New Found Glory) producelte lemez hangzásvilágának ugyanis kevésbé szerves része az a domináns gitársound, ami a RMAHA fazonját dinamikusabbá szabta. Ha maradunk a NFG párhuzamnál, akkor a Drop Out Of Life leginkább a Coming Home könnyedségét imitálja, ettől függetlenül maximálisan szórakoztató, hovatovább valójában nincs is más célja ezen kívül. Ha valaki csak a cikkek végén lévő összegzésekre kíváncsi, annak bőven elég lehet annyi is, hogy a korongon hallható muzsika úgy is teljesen autentikus pop-punk, hogy nincs mellé hangzatos körítés, és a tagok sem akarnak senkit megvédeni a gonosztól, csupán jól érezni magukat és zenélni. Ez pedig még a „2011 a pop-punk éve” szólam mantrázása mellett is bőven elegendő ahhoz, hogy egy jó lemezről beszélhessünk.
7/10