2011. december 30.
Tracklist:
1. BEAUTIFULUNIVERSEMASTERCHAMPION
2. Gang (Starting Never Stopping)
3. Search:Party:Animal
4. 7 Billion People All Alive At Once
5. Think:Breathe:Destroy
6. Homes - Ghost Parlor KA -6 To...
7. Homes - ...Samara To Belfast
8. Lifeproof
2009 legnagyobb – részemről a mai napig megoldásra váró – rejtélye az And So I Watch You From Afar első, önelnevezésű lemezének elsöprő sikere. Az persze kétségtelen, hogy a belfasti csapat az év egyik legkiemelkedőbb teljesítményét nyújtotta ezzel a hanganyaggal, de hogy mi lenne az a különleges építőköve e kiadványnak, amely a világszerte jelentős ovációt okozta, azt valóban homály fedi. Mert a komplex dalstruktúrák, az olykor metálosan súlyos tételek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek újdonságnak, legalábbis ilyet sokszor hallottunk/hallhattunk már. De ennek megfejtését más kritikusra bíznám, és inkább arra világítanék rá, amit megrendíthetetlen biztossággal tudok: hogy a Gangs miért lett igazán nagyszerű. Azért, mert egy őrületesen hangulatos partilemez lett. Azért.
Ijedtségre azonban semmi ok: az ASIWYFA nem hazudtolta meg korábbi önmagát, de szerencsére mert továbblépni az első nagylemezhez képest (bár némiképp már a The Letters EP-vel is ezt tették a srácok), amelynek gyümölcse egy olyan dalcsokor lett, amely úgy maradt rendkívül feszes és súlyos, hogy közben majd’ minden tétele táncparkettre hívja a hallgatót (idén a Battles csinált hasonlót, persze egészen más megközelítésben, de legalább ugyanilyen eredményesen). Azonban azt is gyorsan le kell szögezni, hogy hiába lett egységesebb, koncepciózusabb a Gangs elődjénél (legalábbis ami a visszatérő témákat, a felvételek közötti áthallásokat illeti), a kiadványt alapjaiban meghatározó hangulatot sokszor újabb, meglehetősen szerteágazó irányokba csűrik-csavarják tovább, egyúttal töredezettebbé, széttartóbbá téve ezzel az összképet. Így aztán például a Search:Party:Animal néhány pillanatában nem nehéz felismerni a Russian Circlestől megszokott mélységet, máskor meg (mondjuk az első két felvételben) a Hella vagy akár a Lightning Bolt őrületét és rendkívül összetett dalstruktúráit.
De ezek az összevetések is csak ideig-óráig állják meg a helyüket (meg különben is, az ilyenekért szokták hülyének nézni a kritikust), hiszen a Gangs legfőbb érdeme abban áll, hogy végre meghaladja a rendszerint súlyosságukért, technikásságukért méltatott kiadványok teljesítményét. És teszi ezt éppen azáltal, hogy egyszerűbbé, letisztultabbá csiszolja felvételeinek sorát, egy-egy jó témára épít egész dalokat, amelyek el is viszik hátukon a lemezt. Legalábbis így áll össze a korong bő kétharmada. Az igazán nagy fordulatot – amit hiba lenne szó nélkül hagyni – aztán a Homes két tétele hozza el: előbb a közel három perces, dub-os echókra hangszerelt felvezető darab, ami aztán átível a tíz percet kitevő, meglehetősen kísérletező kedvű folytatásba, mintegy elkülönült világot alkotva a teljes albumon belül. Ha van olyan felvétel, ami egyedül képes egy egész lemezt legalább egy ponttal feljebb húzni az értékeléskor, akkor ez az. Nem mintha erre túlzott szükség lenne. A Gangs nem feltétlenül akkora teljesítmény, mint két évvel korábbi elődje, de még így is könnyedén tekinthető az elmúlt évek egyik legegyedibb hanganyagának. Ami – valljuk be – instrumentális lemezhez mérten mégiscsak nagyon nagy szó.
8/10
