2007. április 28.
Tracklist:
1. Az erdő szelleme (7:01)A valójában 2 tagot számláló hargitai zenekar neve egyeseknek talán ismerős lehet a székely öldöklés és népirtás miatt, mint minden történelmi trauma, jó lecsengést és párlatot biztosít a fájdalomnak és a kitaszítottságnak, s ez is a mozgatórugója ennek a nyers és túlontúl depresszív black metal anyagnak.
A zenekar utolsó komolyabb életjele egy jól sikerült közös anyag a szentendrei Funebrevel kazetta volt, az a három pörgősebb-dallamosabb angol nyelvű nóta már akkor útmutató volt valamiféle letisztultabb jövő felé. Teltek múltak a hónapok és a zenekar egy gyárilag korrekten kiadott EP-vel jelentkezik (és készül a nagylemez, mely erre az évre várható), melyre a spliten található három daluk is felkerült bonuszként nagylemeznyi hosszúságúra hízlalva a Lélekösvényt.
Lassan megindul a rothadó szekér, Az erdő szelleme teljeségében a korai Behemoth anyagokat jutatta eszembe, vonagló, depresszív, kántálós károgó vokállal, destruktív szövegekkel és kiégett melankolikus egyszerű dallamokkal, melyek néhol akusztikus mizantróp metamorfózióvá lesznek; sejtelmes visszhangokká melyekből újra visszatérnek a kezdetekhez. A szövegkoncepció, a stílus jegyeit jólmegszokottan, természetimádat, erdők, misztikum, fájdalom, öngyilkosság, halál.
„Nem marad más hátra, csak a magány
Vér nem folyik többé az ereimben
Remény nem táplálja többé a szívem
Elvesztem teljesen a magány erdeiben
Nem talál megnyugvást többé a lelkem”
Egy kellemes felvezetéssel indít a Lelkem némasága melyre aztán súlyos és nordikus brutalitással tör rá a fekete fém hordáktól már jól ismert sebesség és tekerős csépelés, a dallamokkal jól játszanak, 2 perc után egy remek leállással, csipetnyi old-school thrash black adja magát (mely a Labyrinth of Abyss stílus jegyeit hordozza magán), majd visszatér a főtéma és tovább vonaglunk a kietlen leépülésben…
„Nincsen folyó, mely hazavinne
Nincsen szél, mely elkísérne
Nincsen ember, aki bennem hinne
Nincsen remény, ami éltetne”
Az anyag legjobb tétele kétségtelenül az Ösvények, csillagok, mely riffépítgetős, kissé talán a Nocturnal Breed, Aura Noir féle thrash zúzás, tele remek kiállásokkal, s olyan, mint egy átkozott hadtest, csak megy-megy előre, semmi se állítja meg. Itt már helyet kap Csaba király mitológia is, mely a székelyek hagyományában erősen él azzal a tudattal, hogy megsegítette a népet, a himnusz ma is idézi emlékét: „Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi csillag ösvényén…”
A szövegek és a vokál itt nagyon jól illenek egymáshoz, tele rakva gyűlölet taposta, fájdalom érlelte érzésekkel, bár a refrén lehetne valamennyivel változatosabb, akár egy visszhanggal, vagy bármi egyéb megoldással, de erről is az mondható el, ami az egész anyagról. A hangzás nem rossz, de nem is jó, kásás, néhol jól kihallható riffekkel, némileg háttérben maradó basszussal, előtérbe került rekedt elvérző vokállal, és csattogó garázsias dobokkal, melynek cinjei egybefolynak, na de ennek a stílusnak ezek a követelményei, elmondhatóak, mint hibák, de aki ennek a pagan-raw műfajnak hódol, az éppen ez miatt szereti!
„Ránk nem várt más, csak a rothadás
Behunyt szemmel kóborolt éveken át
Túl nagy a szomorúság, meg a magány„
A Nap és a Hold a kislemez legkellemesebb és rövidebb tétele, akusztikus szép merengő dallammal vezetve, mely kántálós népzenei vokálokkal telített, akár Kodály gyűjtés lehetett volna, és az anyagból kitüremkedő kietlen sötétség miatt, egy ilyen track igazán jót tesz a nem túl emberbarát összképnek.
A Split három tétele teljesen más hangzást ad vissza, kissé talán jobban szólnak a dobok és tisztábbak a gitárok, ám a zene az eddigi depresszívvitásból hirtelen szélsebesség rombolásába tör át, A Blackened Desire egy jól felvezetett vágtázó alapokra fektetett dallammal játszadozik el, az Eastern Smell Of Death egy sokkal lassabb, talán érleltebb nóta, jól építgetve apró darázsfészkeit, s aki nem ismerné a stílust, rengeteg helyen nem a gitárok vagy a vokál ad dallamot vagy kapaszkodót, hanem a dobok ritmikája, melyre így ráfekszik szinte és belénk ivódik mindez, ami a háttérben szól.
A Gravesong monumentálisnak hat, instrumentális elszállás, kissé talán vikinges, atmoszférája olyasmi, mint a korai Einherjer vagy Falkenbach, Arvinger, Isengard, bár a pagan és Erdély miatt, inkább más mitológia kontextusban érlelődik, mindenesetre remek lezárása az egésznek, melyből bár észrevehetően kilóg a split adta anyag, mégis kellemes összképet ad és össze is forr, 2x-3x hallgatásra.
Konklúzióképpen: a mélyebb és súlyosabb fekete fém ideológiát hivőknek mindenképpen egy beszerezendő erős produkció, melyből csak 500 db látott napvilágot (2000 HUF), gyári sokszorosítású, profi, fekete-fehér nyomdai borítás (mely jól tükrözi az anyag kimért, puritán egyszerűségét), mellyel két legyet is üthet egycsapással, a fentebb már leírtak miatt. A stílus fanjainak lehet és érdemes vele próbálkozni, de aki csak részlegesen érintette a műfajt, annak ajánlatos messze elkerülni, ugyanis nem tudja élvezni, azt, amit kap, s hall!
Native Pride Productions / Hét Vezér Haragja / Metal Ör Die Records
c/o Stauderer János
Eger – 3300
Janicsár út 14
Hungary (Europe)
www.nativeprideprod.gportal.hu
10/ 8.5 (perem zene, mély megbúvó értékekkel)
