2007. április 2.
Jöhetnek, mehetnek stílusirányzatok és pénzre hajló zabolátlan trendek, a death metál és a grindcore mindig is ugyanaz maradt, gyors, pattogó, kíméletlen, szélsebes vágta, ahol hamar kiderül érettek-e a zenészek, megvan-e a technikai tudás és a strapabíróság. A mosonmagyaróvári Depths Of Depravity minden fokon megfelel az elvárásoknak, melyet a szakma állít eléjük, hiszen a banda már nem mai kezdeményezés (Brutal Masturbationnéven már ’96-ban is működtek), s a 2002-es Into the Decay demón is bizonyították a műfaj iránti elszántságukat. Aki kicsit is jobban elmerült a pakolós vérhányás kánonjában, az kapásból levágja, hogy honnan is a zenekarnév… Suffocation! Ez bizony egy Suffocation szám címe (’95-ös Pierced From Within), ennek hatásait az első anyagon még hallani lehetett, tartalmazott minden szegmenst, mely az oldschool death metálra jellemző (nincs is ezzel semmi gond, hiszen annyira kevesen játsszák már ezt a feledésbe merülő vonalat, igény, pedig volna rá), ezen mára túlléptek, érettebb, kidolgozottabb, keményebb az összkép, inkább grindcore fertőzte!
A korong rendelkezik egyfajta igényes körítéssel, mely nem csak a zenei megoldások terén válik érezhetővé, a koncepció mind szövegileg, mind külalakban igényes formát ölt (Jacsó Balázs kitett magáért!), a mai kor emberének életét vázolja fel a születéstől. Szóval az elgondolás és a megvalósítás nem is kicsit piros pont, haha! (éppen ezért lenne ildomos – vagy hogy írjam másképp – megvenni, mert nem egy bődület összeg, és ebben rengeteg munka és pénz lett beleölve / egyéb infó: lásd kritika végén). Az intró kellően eltalált (Birth -44s), elsőre azt gondoltam valami ipari dolog lesz ebből, ám tökéletesen illik a kigondolt dologba, ez maga a születés előtti 44 másodperc. On the land of hate már csak a színtelen, kissé talán indusztriálisnak tűnhető dobjátékával alapozza meg a kezdeti érzéseket, a zenében a gyors tempó kap főszerepet, melyre technikás, s viszonylag dallamos riffelésekkel vértezve fel magukat egészen a halálig. A leállás nem a stílus ismérve, így a Lying in stain is csak egyre görgeti a már megkezdett fonalat, ám ettől függetlenül nagyon kidolgozottak a riffek, a pakolás professzionális, a basszus kiállása feszes és magabiztos, azonban kissé halk. Egy kisebb fajta Unleashed, Benediction féle belassulás fültanúi először a Buried alive kezdésével leszünk, ez már death metál, abból is a dallamos és feszes féle, 2:48 körül van egy faszás leállás, amikor a basszus hömpölyög, itt mégis csak van egy kis régi death metál íz, bennem kapásból Incantation és Suffocation érzések tolongtak! A Reflecttel megmutatják újra a foguk fehérjét, mely sárga és bűzős, súlyos tétel, remek módon összerakva. Majd ezt követi egy kisebb visszatérés a dallamok világába az Awake, kissé jammelősnek hat, sőt néhol már jazzes beütésű elemekkel dolgoznak, az első Carbonized volt hasonló, ilyet se hallottam mostanában! A Scars in sense egy gyors és erős morajlás, H-ra hangolt gitár itt is kifejti mély és döngölő riff halmazait, sok zenekar egy ilyen tétel megírását tartja zenei életének főcéljának, itt meg egyszerűen beleolvad a dühöngő sokaságba, ezzel is jelezve az anyag erősségét, bár a szólókat hiányolom, néhol jó lett volna egy kicsit bele pengetni az improvizatívitás szárnyain, haha! Kissé svédesen felvezetett minimál dallamok után a For an empty world ránk szabadítja az eget is, a végére egy kisebb szaggatás is van, melyek megint csak a svéd death metálokra jellemző érzésvilágot jutatja eszembe, bár ez a hangulati kép a korongon több helyen is feltűnik, a basszus faszásan pattog, összerakott, na! Az Unescapable tisztán kezd, majd lassan vonaglik, fura akusztikus elszállós témákat sorakoztatva hadrendbe, a harmadik Carbonizeden hallani ilyesmiket (bár az egy fárasztó lemez, itt jobban üt), egyszerre nagyon jó és furcsa nóta, érezni, hogy annyi témát rejt még a bőrük alatti test, hogy szinte felrepednek a sejtek, csak hogy a valóságra és beteljesedésre szülessenek, a vége valami hihetetlen! A tizediknek érkező The Releasing Resignation is rendelkezik ezekkel a fura kiállásokkal és megoldásokkal, egymást váltják az ilyen-olyan ötletek, mintha éhesek lennének, édességre vágynának és egy cukrászdába szabadulva ebbe is-abba is beleharapnának, a végére azért ők is és mi is jóllakunk, haha. Ez amúgy a lemez legtechnikásabb dala és hosszasan lehetne még sorolni, miket sorakoztatnak fel egymás után, de ezt hallani kell! Ennyi!
A vokál faszásan öblös hörgés, melyre nekem a korai Broken Hope-ok jutottak eszembe, s azokon is a végére kerekedik ki az anyag, dobják be a korszakot ugyan meg nem újító, de mindenképpen tudás és durva önkifejezés nem öncélú mivoltát. A szövegek értelmesek, semmiféle megszokott klisébe nem torkollanak, és zene nélkül is megállják a helyüket, a kiejtést nem érteni, de ez a stílusnak velejárója, a hangzás első osztályú, leginkább a Morbid Angel/Cannibal Corpse féle ösvényeket járják, s bár erről eddig nem írtam, de zenei téren se esnek messze a két elittől. Ez a korong tehát egy brutális produkció, mely komplex és megérett, mint már utaltam rá, mindenszempontból minőségi, helye van az európai kemény vonalas sceenében! Boldog vagyok, hogy ebben az elbaszott országban, ha sok minden nem is megy, de akadnak jó zenészeink, és bandáink, a Depths Of Depravity pedig egy a „sok” közül, melyből a szólók hiánya se képes pontot felejtetni velem, maximális!
10/10
A tíz számon kívül tartalmazza mp3 formátumban az előző album (demó) teljes anyagát, így aki csak most szerzett tudomást a Depths Of Depravity agresszív eszenciájával, az két legyet üthet egy csapásra kapásból, ÉRDEMES! S mindezt mennyiért? Az album 2500Ft, küld el a pénzt rózsaszín csekken, és megy a CD! (postaköltség 300Ft)
Spirk László
Mosonmagyaróvár
Kormos I.ltp.10.
H-9200
depthsofdep@freemail.hu
