2011. október 31.
Másfél évre volt szüksége a Slothsnak ahhoz, hogy az oregoni Portalandben megalakuljon, kiválasszon egy tízpontos nevet, kiadjon egy demót és egy EP-t (tíz-tízpontos borítóval), és eljusson a hírük egy Isten háta mögötti ország underground webzine-jére. Nem egészen lajhártempó, függetlenül attól, hogy ebből mi az, amit az internet tett lehetővé. Jogos a kérdés, hogy milyen színvonalat enged meg ez a sebesség, és remélem, hogy a kommentek közt találunk majd választ is rá. Zeneileg az idén februárban megjelent demó tömör metal/noise/power violence/punk/screamo müzliszeletje után a júliusi Transit sokkal inkább egy szelet mákos-meggyes lepény: némileg kiegyensúlyozottabb, egyúttal lényegesen bátortalanabb zajos-hardcore-os screamo, amiben, ha vissza épp nem is hallatszik, de érződik a régi Envy, a Loma Prieta, a Botch és az Ampere hatása. A zene furcsamód technikás, főleg a demón vannak ötletes hangszeres megoldások, de azért a képviselt műfajok által megengedett határokon belül. A vokálsáv elég szűk korlátok közt mozog, de mivel a zene nem igényel egyebet, ezért ez nem jelent problémát (cserébe a demó keverése igencsak arcba tolja a kissé esetlen üvöltözést). Ha figyelembe vesszük, hogy a Sloths címke mögött három tizenéves srác bújik meg, mindenképp érdemes lesz figyelni rájuk, ha a net adta lehetőségeken túl is életben tudják tartani a zenekart és a lelkesedésüket.
