2006. május 11.
Sok-sok whiskey, és még több rock’n’roll. Röviden így lehetne jellemezni a világ leghangosabb zenekarát, a brit Motörhead-et. A banda 1975-ben alakult, az eredeti felállásból mára csak a főnök, Ian „Lemmy” Kilminster énekes/basszusgitáros maradt, de remekül kiegészítik őt jelenlegi társai, Phil Campbell (gitár) és Mikkey Dee (dob). Ez a felállás már jó ideje stabil. Csajok, buli, mérhetetlen mennyiségű alkohol, az élet árnyoldalai, még több csaj, még több whiskey, és persze jó kis rock’n’roll. A szövegek erről szólnak immár 30 éve, és a zene sem sokat változott. Akárcsak az AC/DC, a Motörhead is egyfajta állandóságot képvisel. De ők megint egy olyan zenekar, akiknek nincs ember, aki felróná ezt. Érzéssel, szívből játszanak, és a rock’n’roll-ban ez mindennél többet ér. Egy zenekar, akinél a szerződésük öt oldala az öltözőbeli alkoholok mennyiségéről és fajtáiról szól, míg három foglalkozik minden egyébbel. Az Ace of Spades, a Bomber, vagy akár legutóbbi, Inferno című lemezük örökérvényű darabok. Nyugodt szívvel meg lehet hallgatni őket 10, 20, 30 év múlva is. Ahogy az elcsépelt (?) mondás is tartja: a rock örök, és elpusztíthatatlan. A Hegyalján biztos kiderül július 14én pénteken, a nagyszínpadon.
