2011. október 4.
Bár még mindig tartom, hogy a Touché Amoré példátlan népszerűségét és kvázi-vezető szerepét többnyire annak köszönheti, hogy a leigázott közönsége nem feltétlenül van képben a banda ikonikus hatásaival, attól még talán épp a My Fictionshöz hasonló zenekarok biztosítanak majd lehetőséget arra, hogy egy kicsit közelebb kerülhessen mindenkihez a kilencvenes évek végi screamo európai iskolája, valamint úgy általában az előző évtized dallamosodó tendenciája. A Massachusettsben működő straight edge zenekar ugyanis mindazt hozza, amitől tapinthatóvá válik az elődök keserűsége: a negatív kicsengésű dalszövegeket valódi póztól mentes, disszonanciába forduló kitartások és ordítások követik le, amelyek előszeretettel merítenek abból a csalódás-motívumból, melynek dallamos hardcore-felőli részét a The Carriertől sajátíthatták el a tagok. Persze az arány ettől függetlenül is a screamo felé tolódik el, és épp emiatt lehet leginkább a TA-hoz mérten értékelni a srácok bemutatkozó EP-jét, az ingyen letölthető (és módfelett reményteli) I Want Nothingot, hiszen az októberben bakeliten is megjelenő anyag valahogy épp azt hozza, amit a To The Beat Of A Dead Horse-ban még mindenki szeretett: nem utazós sztorikról van szó, hanem igazi belső frusztrációkról és fájdalmakról, amihez az egyes műfajok és dallamívek közötti lavírozás teljes kibontakozási lehetőséget biztosít, de már így is eleget beszéltem, úgyhogy inkább tegyetek egy próbát az anyaggal:
