2011. július 27.
2004-ben, az utolsó poszt-hardcore-os mewithoutYou kiadvány évében kezdett el együtt próbálni Jordan Dreyer, Kevin Whittemore, Derek Sterenburg, Adam Kool és Brad Vander Lugt a michigani Grand Rapidban. A fiatalok komolyabban formációkban nem zenéltek korábban, így mindannyiójuknak a La Dispute volt az első fontos banda, és ők öten alakították ki a banda jellegzetes hangzásvilágát, amelyet először a 2006-os, nagylemeznek is beillő Vancouver EP-en hallott először a nagyközönség. A srácok zseniáliasnak bizonyuló ötlete az volt, hogy Aaron Weissék (mewithoutYou) zenei világát ötvözik progresszív rockkal, egy kis screamóval, blues-zal, aminek a végeredménye az lett, hogy az indie lazaságára kerültek a különleges gitártémák, a szomorkás hangulat, a szenvedélyes kitörések és egy beszélő-üvöltő éneksáv, a sikerek pedig nem maradtak el. Ugyan a zenekar kétéves kiforrásában kulcsszerpet játszott Adam és Derek, de ők még a Vancouver feltévelei előtt kiléptek, és Derek helyét testvére, Chad vette át, Kool helyére pedig druszája, az apai ágon magyar származású (öt-hat generációval ezelőtt kerültek az ’Államokba) Adam Vass került, aki a banda mellett grafikus is. Az EP a Friction Records-nál jelent meg, akiknek többek közt a poszt-Bear vs. Shark banda, a Bars of Gold nagylemezének kiadását köszönhetjük.
A banda nem szeret kapkodni a főbb kiadványait illetően, illetve imádnak koncertezni, így megfontolt dalírással és turnézással töltötték az időt 2008-ig, amikor is beindult a kiadványeső: elsőként egy cím nélküli, kétdalos 7” érkezett a Forest Life kiadónál (ez volt az első kiadványuk), majd még aznap befutott szintén náluk a Here, Hear. EP-sorozat első darabja. Amíg a bakeliten a banda „tradicionálisabb” oldalát hallhatjuk, addig a mini CD-n a kísérleti költészet egy igen markáns megtestesülését, melynek négy tétele olyan gyökerekből indul ki, mint Edgar Allan Poe vagy E.E. Cummings munkái – valamint felbukkan az az ázsiai monda, ami a nagylemez címét adta. Novemberben már a No Sleepnél jött az éves lemezeső második fele, ismét egy napon jelent meg a két kiadvány: a Here, Hear. második része (ezúttal 7”-en), illetve a várva várt, 50 perc fölé rúgó Somewhere At the Bottom of the River Between Vega and Altair. Ugyan zeneileg nem változtak sokat a debütáló EP-hez képest, de mégis egy nagylemez és a tömény, hiperérzelmes szövegek kellettek ahhoz, hogy a bandát igazán felfedezze az internet, és 2008 novemberétől gyakorlatilag az egész amerikai underground róluk beszélt, őket idézte, születtek a hipster fényképek és tetkóminták, miközben a lemez fogyott, a banda ismertsége pedig nőtt. A szaksajtó is leborult a srácok által producelt lemez előtt, melynek stábja kicsit olyan volt, mintha egy nagy család hozta volna össze: a két hangmérnök is egy testvérpár volt, a régi basszer besegített több dalban is, a dobos öccse meg háttérvokálozott itt-ott. Nagyjából erre az időre, illetve 2009-re tehető, hogy megszületett a Wave névre hallgató „önsegítő köre” néhány fiatal, a Tumblr-generáció által nagyon imádott bandának: gyakorlatilag ők voltak azok, akik köré az olyan bandák szerveződtek, mint a Defeater, a Pianos Become the Teeth, a Touché Amoré vagy a Make Do and Mend.
2008 végén, Karácsonykor még megjelent egy kétdalos karácsonyi CD (jótékony szándékkal természetesen), 2009 viszont az újabb koncertek mellett csupán a spoken word EP-sorozat harmadik, záró, digitálisan megjelenő darabját hozta, így egészen 2010 júliusáig kellett várni újabb La Dispute dalokra, amelyeket a Touché Amoréval közös Searching for the Pulse/The Worth of the World hozott meg, amelyre két-két dalt írtak a srácok, és amelyek közül egy-egy tételben vendégszerepel a másik társaság énekese. A banda időközben nekilátott az új nagylemez megírásának, de egyelőre még nem hallhattunk semmit sem az albumból, és a 2011-es év egyelőre egy, Kojival közös split nagylemezben merült ki, amelyen a bandának egy lágyabb, akusztikus oldalát hallhatjuk. Az idei évre ígérik az új albumot, így érdemes felvésni a várólistára, ahogy augusztus elsejét is, ami az első alkalom lesz, hogy Jordanék Budapesten járnak. (Jávorkúti Ádám)
