War Hungry – War Hungry

Ugyanis az eddig négy (ha ide számítjuk a 100 darabra limitált Canadian Weekend nevű turnékiadványt, akkor öt) kislemezt a háta mögött tudó banda is abban a metalos hardcore-miliőben tette próbára saját lehetőségeit és karakterét, ahol a Stick Togetherrel, a Dead End Path-szel, vagy épp a Cold Worlddel oszthatta meg a színpadot, netán egy lemez másik oldalát, ám bemutatkozó nagylemezén tudatja csak igazán a világgal azt, hogy az elmúlt hónapok viszonylagos csendje meghálálja magát. Hiszen ahogy a zenekar sorstársai is abban lelték meg saját arculatukat metal és hardcore határmezsgyéjén, hogy milyen arányban keverik az egyes zenei paneleket, és azokhoz milyen gondolatokat, érzelmeket és műfajon kívüli elemeket tesznek hozzá, úgy a War Hungry is igen érett arculattal mutatkozik be szélesebb körökben, ami alapján biztosak lehetünk abban is, hogy nem fogjuk őket másokkal összekeverni. Erre esélyt sem adnak, hiszen a banda nevét viselő dalcsokor olyan elánnal keveri a nyolcvanas és a kilencvenes évek thrash metalját (beleértve a Metallica Load/Reloadig bezárólagos énekdallamokkal való kacérkodását, kicsit nyersebb formában, ahogy azt mondjuk a Cruel Handnél megszokhattuk), a kilencvenes évek hardcore-hangzásával, hogy ehhez igen sarkalatos építőelemként délies gitárdallamokat és -nyúzásokat, továbbá Panterás groove-okat, lomhább riffeléseket is felvonultat. Szerencsére a gitárjáték markáns sokszínűsége megjelenik a tempók, valamint Hoodrack orgánumának játékaiban is, így az alig hosszabb, mint félórás dalcsokor szinte minden lehetséges arányt elsüt ahhoz, hogy a műfaj(ok) szerelmeseinek figyelme egy pillanat erejéig se lankadjon. És épp ezért lehet a War Hungry teljes értékű bemutatkozását párhuzamba állítani a Blacklisteddel, hiszen mindkét banda hasonló közegből indulva léphetett rá saját ösvényére (sőt, mindketten a Studio 4-ban vették fel aktuális anyagaikat Arthur Rizk és Will Yip felügyelete mellett), és a hangzásuk is van annyira markáns, ám kísérleti szempontból összecsengő, hogy emiatt valódi karakterük szerint tekintsenek rá a rajongók. Persze az előbbi definícióból ez nem feltétlenül válik megfoghatóvá a War Hungry esetében, mindazonáltal a The Bottom szokatlan dalszerkezete, valamint a tétel végén elhelyezett szintetizátori közjáték; a Pulse énektémái és belső műfajváltása; a Sleeping Dogs Lie kísérteties női monológja; valamint a záró, több mint hatperces Mercy Seat theremines beékelése, záró szólótémája és morajlásai mind azt sugallják, hogy a kívánt hatás érdekében a srácok bármit képesek sikerrel alárendelni az adott szerzeménynek.

Persze volt is idejük ezen dolgozni, ám épp ez a lemez szépsége, hiszen olyan kiérlelt formában kapunk készhez mindent (beleértve a Bad Seeddel megosztott kislemezen már felbukkant Been Without Beinget és az Empire of Idolst is), hogy kérdőjel sem marad a fejünk felett, elvégre a dalok kellőképp össze vannak rakva, ám a feljátszásnak még sincs verítékben áztatott kifacsartsága; a hangzás teljes mértékben retrospektív, beleértve a gitárok torzítását, valamint az ének stílszerűen felpumpált visszhangját is; a borítón látható festmény pedig épp annyira lehet taszító, amennyire lehetőséget biztosít a szabad képzettársításoknak. Ahogy maga a lemez is, hiszen a War Hungry bemutatkozó dalcsokra hallatán joggal tehetjük fel a kérdést: ez még metalos hardcore, vagy már hardcore-os metalnak tekinthető? Úgy gondolom, az arány a dalcsokor egészét tekintve módszeresen eltolódott a metal felé, ám a kiadvány szellemisége, a riffek természete és a War Hungry kisugárzása, vehemenciája kétségkívül magán hordozza azon jegyeket (beleértve az otthonról hozott zenei elemeket), hogy e felett felesleges legyen vegetálni, mert egy olyan hardcore-zenekarral van dolgunk, amely 2011 egyik legkerekebb, legérleltebb bemutatkozását tette le az asztalra. Így ha a legutolsó Blacklisted már sok volt, de a Cruel Hand terápiás thrash-elése valahol kevés, a visszatérő War Hungry lesz a te zenekarod, akiknek mindig lesz hozzád egy riffje, érezd magad otthon akár a hardcore, akár a metal felségterületén.

10/7,5.