The Killers – Sam’s Town

A The Killers hibátlanul halad a megasztár státusz felé. Eleve adott minden, hogy komoly mainstream karriert fussanak be: a bemutatkozó Hot Fuss névre hallgató lemezük pont egy olyan darab, amit még lehet fenntartásokkal szeretni, vannak rajta hibátlan dalok, amelyek pár kivételtől eltekintve nem hagynak mély nyomokat, de mégis kellemes hallgatni.

Aki egy kicsit igényesebb az mondjuk már akkor úgy tartotta, hogy a Killers egy kellemesen lebutított Interpol, de valójában kevés emberrel lehetett találkozni aki ne bírta volna legalább a Jenny Was a Friend of Mine-t, vagy a Somebody Told Me-t. Aztán az is egy jellemző sztárvonás, hogy a zenekar egy emberről szól (had ne soroljak hasonló példákat), aki ráadásul egész érdekes és szórakoztató figurának tűnik (Brandon Flowers-ről van szó).

Aztán az is adott, hogy a Hot Fuss-t még annyira nem is promotálták, és itthon pl. nem is régen lehet lemezboltokban kapni, így aztán az emberek el tudják magukkal hitetni, hogy a zenekar igenis magától jutott el idáig.

De a legfontosabb lépést most tette meg a Killers a csapból is folyó köcsög státusz felé: kiadta a Sam’s Town című második lemezét, aminek az elkészítése közben rájöttek, hogy nem csak a brit gitárzenéket tartják nagyra, hanem az amerikait is. Ennek megfelelően nagyrészt eltűnt a Hot Fuss-on szerethető, mélyebb hangnem, és jött a helyére egy rakat olyan dallam, amire az ember simán el tud képzelni egy igazán szenvedő arcot aki úgy gitározik hogy a loboncát fújja a szél hátra, és közben iszonyatosan szenved (kár hogy Brandon Flowers egy csúnya szakállas ürge lett az idők során, akit az ember inkább nézne csövesnek mint rokksztárnak, úgyhogy másfajta stílust kell keresni).

Persze nincs itt gond, jött már ki zenekar jól stílusmódosításból, de a Killers-nél sajnos ez nem áll fent: a bemutatkozáson is voltak felejthető pillanatok, de ott a perfektül megírt húzódarabok kihúzták a pöcéből a végső produktumot, de jelen esetben elsőre csak a When You Were klipes darab fogja meg az embert azonnal – és az sem vezeti a hallgatót igazi eufóriába.

Az egészben az a legszörnyebb, hogy úgy tűnik, mintha a korong 43 perce kb duplaennyi lenne – és akkor a kevéssé korszerű hangzásról még nem is szóltam.

Summa summarum: a barátnődnek ha gondolod tedd fel szex előtt – mondjuk arra is inkább az első lemezt ajánlom-, vagy még ha gondolod a vonaton is el lehet hallgatni alvás közben. De igazán szeretni nehéz.

A sztárság minden esetre összejött, billboard lista eleje (sikerült megelőzniük azt a Scissor Sisters-t is ami az év egyik legzseniálisabb produkcióját tette le az asztalra), mindenki szereti a Killers-t.