2025. január 15.
Szeptemberben már kaptunk egy új dalt a Whitechapel következő nagylemezéről, ami keményebb, gonoszabb és konkrétan gusztustalanabb volt, mint bármi, amit a deathcore-banda az utóbbi 15 évben kiadott, most pedig itt a logikus következő lépés. Phil Bozemanék bejelentették az új album dátumát, koncepcióját és egyéb részleteit is. A március 7-én érkező anyag a Hymns in Dissonance címmet kapta, és nem kisebb célkitűzéssel készült, mint hogy a Whitechapel történetének legsúlyosabb lemeze legyen.
Az albumról Alex Wade gitáros mesél:
A Hymns in Dissonance a legkevésbé sem egy kellemes anyag, a riffektől a dalszövegeken át úgy egyáltalán a hangulatáig. Megpróbáltuk megírni az eddigi legkeményebb albumunkat. Valami olyat akartunk kiadni, ami sokkolóan vészjósló és brutális.
Az album egy szektavezér történetét követi, aki embereket toboroz, akiket érdemesnek tart arra, hogy csatlakozzanak a szektájához. A történet bizonyos pontjain a szekta tagjai egy gonosz gimnuszt énekelnek, megnyitva egy portált, amelyen a vezető átléphet.
Ehhez Phil Bozeman frontember hozzáteszi:
A Hymns in Dissonance a kigúnyolása mindannak, amit a himnuszok valójában képviselnek. A himnuszok dallamosak és harmonikusak, a disszonancia pedig ennek pont az ellentéte. A disszonancia a gonoszság jelképe. A lemezen hallható számok a himnuszok, amelyek a hét fő bűnt jelképezik a harmadik daltól kezdve. Az első két szám pedig a bevezetés.
A dallista az alábbi lesz:
1. Prisoner 666
2. Hymns in Dissonance
3. Diabolic Slumber
4. A Visceral Retch
5. Ex Infernis
6. Hate Cult Ritual
7. The Abysmal Gospel
8. Bedlam
9. Mammoth God
10. Nothing Is Coming for Any of Us
A lemezbejelentés mellé befutott a címadó tétel is, ami nemcsak zeneileg idézi meg a korai Whitechapel súlyosságát, hanem a dalszövege is tele van visszautalásokkal a 2008-as This Is Exile lemezre. A számról Alex Wade gitáros az alábbiakat mondta el:
Nagyrészt Phil írta gitáron, majd mindannyian hozzátettünk pár riffet meg apróságot. Ő igencsak veretős riffeket tud írni, ez pedig az egyik legjobb dal a lemezen, mert volt egy átfogó elképzelése arról, hogy a dal riffjei és vokáljai milyenek legyenek. Drop G hangolásban van, amit a self-titled lemez óta rendszeresen használunk, de a záró breakdown még egy hanggal lejjebb megy Drop F-re, ilyet pedig eddig még sosem csináltunk. Az, hogy a végső breakdown a dal többi réséhez képest még mélyebben szólal meg, sokat segített abban, hogy a lezárás kellőképpen megsemmisítő erejű legyen.
Az új anyagot a banda a gitárosuk, Zach Householder stúdiójában vette fel, ő volt az album producere is. Ez lesz a Whitechapel első lemeze Brandon Zackey dobossal (ex-Enterprise Earth), aki három éve éve játszik a zenekar turnéin, de csak tavaly óta számít hivatalos állandó tagnak. És a legvégére egy kis magyar vonatkozás: a Hymns of Dissonance teljes artworkjét az egyik legkeresettebb hazai grafikus és tetoválóművész, Borbás Robi (Grindesign) készítette.
