Lucyfire – This dollar saved my life at whitehorse

Tegnap este folyamán egy hihetetlen jó 3 órás (minden héten megszokott, maximum más ismerjük meg Somogy-megyét TSZ karaván diszpécserrel) utam volt Pécsről haza felé, mivel a buszsofőr olyan előzékeny, hogy nem kapcsolja fel a villanyt, s mivel a magyar utak oly remek minőségűek, így olvasni már nem lehetett; kénytelen voltam tehát a héten vásárolt CD-kbe bele-bele hallgatni. A kritika ötlete a lemez felrakása után hamarosan meg is született, így hát úgy ismerkedtem vele tematikusan, hogy erről írnom kell. Mellék info gyanánt még annyit, hogy 1450 HUF-ért lett beszerezve, használtban (de nem lerúgva) és ennyit nagyon is megért, de 2000-ret már nehézkesen adtam volna érte. Mi is ennek az oka és mi ez a Lucyfire egyáltalában is?

A zene meglehetősen egyszerű gothic-rock féleség egy viszonylag nagy névvel az élén; ha azt mondom Johan Edlund, akkor egyeseknek tuti beugrik a Tiamat frontembere. A zene olyan HIM féle lagymatag középtempózgatás, semmi igazán komoly mondani valóval, vagyis csak a szokásos romantika, halál, rózsa, befordulás. Természetesen az említett sztárcsapatnál, ez azért némileg mélyebb és egyénibb, de nyomába se ér a Tiamat anyagok egyikének sem!

Amolyan Derrida és Paul de Man féle jóízű dekonstrukció ez, melynek destruktívitása csak valóban néhol-néhol érezteti a zenekar szülőatyjának munkásságát. Az egész alapjait valahol a ’80-as évek fénygömbös discoiban és rock zenéiben találjuk, egy adag Sisters of Mercy és Depeche Mode (ill. a későbbi Paradise Lost) ízzel keverve és a jelen 2000-be tompítva. Zenei téren abszolúte rádió barát, melyen némileg csak a szövegvilág ront a maga devianciájával, de ettől még a magyar sugárzó médiában simán leadható (max a magyar paraszt a masturbation és hasonló szavakra kapja fel a fejét… de már suhan is tovább a zene, haha).

Aki régi Tiamat fan, az már most fejezze be, ne olvassa tovább, ő csak tovább csalódik (ahogy egy pici én is)!

A borítón egy indián/totem szerű bölény koponya van, és valahol az egész anyagot egy minimális depresszív country hangulat is átitatta, de ez csak többszöri hallgatásra érezteti magát (erre a legjobb pl. a 7. nóta /Perfect crime/). A régi korokat idéző electro hatások végett, kicsit olyan összképet mutat a lemez, mint a korábbi TOT (Theatre Of Tragedy) albumok, pl. a kezdő szám is már egy AC/DC alapokkal játszadozó disco-rock nóta jó refrénnel (mely nem mentes a női vokál kiegészítésétől sem), ami valójában a ZZ Top Baby Come On feldolgozása.
Alapvetően persze nem tagadható le a késői Tiamat hatásvadász részei, ilyen pl. a második szám is, melyet hallgatva annyira a szemem előtt lebeg A Deeper Kind of Slumber vagy a Judas Christ megoldásai, persze mélység terén meg sem közelíti ezeket a lemezeket. A harmadik szám fullosan Syster Of Mercy mimézis, míg pl. a 9. szám annyira AC/DC, hogy az már meg mosolyogtató, így egy kis rock & roll íze is van a dolognak. A 8. szám kezdő dallama annyira A Deeper Kind of Slumber-t jutatta eszembe, hogy legyőzhetetlen vágyat éreztem a lemez meghallgatásra (ami ennek a projectnek nagyon durván csorbítja az élét, hisz az a gyönyörű anya, ez meg az elfuserált lánya, akiből egyszer még lehet, hogy kívánatos nő lesz… lehet…).

A záró nóta talán a lemez egyik legmélyebb és jobb száma egyben (ennek a klipje bonusz és multimédia gyanánt fenn is van a CD-n), de ez is csak felszínt súrolgatja. Tegyük fel a kérdést: mi is vártunk egy ilyen lemeztől? Ha sokat, akkor vesztettünk, ha semmit, akkor nagyot nyertünk. Ajánlott ez a gothic fanoknak, a laza rock zenét hallgatóknak, azoknak, akiknek bejönnek az AC/DC, ZZ top féle mocskos gitár hangulatok és egyszerű rock & roll alapok, és nagyon alkalmas ez az album arra, hogy hallgassad vezetés közben. Szeled a km-eket, és a hasonló számok, hasonló hangulata miatt, melyet egy biztos középtempóval futtatván végig, alapkoncepcióban a leállós nagyon tiszta, picit melankolikus dolgokkal, jó refrénekkel és női vokál kiegészítésekkel a biztos útitársad lehet.
Elzárkózni ez ellen a produkció elől semmiképpen sem tanácsos, de rajongani se érdemes érte, egy jó lemez, se több, se kevesebb!

10/7

Akinek a zenekar nem elég az a pár 30 mp sampler arra, hogy eldöntse megvegye-e, annak itt van az egész anyag 192-be grebbelve.