Az őszinte érzelmek a személyes tapasztalatokból erednek – Unprocessed-interjú

Az utóbbi pár év alatt elég szépen kinőtte magát a német prog metal-színtérről a nemzetközi ismertség felé az Unprocessed zenekar. A bő egy évtizede alapított, azóta már az ötödik albumánál járó csapat eleinte a technikás, djentes vonalra koncentrált, majd az utóbbi időben áttértek egy kicsit könnyedebb, bevallottan poposabb vonalra, ami néhol kicsit olyan, mint egy éneklős Polyphia – nem véletlen, hogy a két banda már többször is kollaborált. Idén tavasszal a Tesseract vendégeként jártak Budapesten és csavarták el a fejünket, amikor is megállapíthattuk, hogy

a banda alapítója, Manuel Gardner Fernandes tutira valami ufó, mert egyszerre gitározik és énekel össze olyan dolgokat, amik külön-külön is a hihetetlen kategóriát súrolják.

Most ősszel pedig az első európai headliner turnéjuk keretében indultak útnak újra, és ebből a körből sem maradunk ki. A Dürer Kertben kedden tartandó bulijuk fókuszában még mindig a tavalyi albumuk, az …And Everything In Between fog állni, de azóta már kihoztak két új dalt is, szóval a munkatempójukat aligha érheti panasz. A koncert előtt e-mailben küldhettünk pár gyors kérdést a srácoknak, akik alighanem a turnébusz hátuljában, egy skandináv autóúton zötykölődve, egy iPhone-t szorongatva fogalmazhatták meg a válaszokat, talán érthető módon kissé szűkszavúan, de azért a lehetőségekhez mérten informatívan.

Hogyan mutatnátok be az Unprocessed zenéjét valakinek, aki nem ismeri?

Egy modern metalbanda vagyunk, amelyik mindenféle hatásokból állít össze egy nagy képet, valahol a pop és a gitáralapú metal között.

Mik voltak a zenekar történetének legfontosabb mérföldkövei? Volt valaha egy olyan pillanat, amikor úgy éreztétek: „oké, most megcsináltuk, befutottunk”? Egyáltalán „befutott” zenekarnak érzitek magatokat?

[Mérföldkövek:] Amikor olyan fesztiválokon léphettünk fel, mint a Rock am Ring, a Brutal Assault, illetve a hosszú USA- és Európa-turnék. Mindig van egy következő lépés, szóval nem igazán gondolkodunk azon, hogy befutottunk-e vagy sem.

Melyik zenekarok vagy előadók inspiráltak benneteket, és hogyan?

A hatásaink köre nagyon kiterjedt, és nem mindegyik a zenéből ered, vagy például vannak köztük filmzenék is. De néhány példa: TesseracT, Massive Attack, Slayer, Polyphia stb.

Hogy néz ki a dalszerzés folyamata nálatok? Kitől származnak a zenei ötletek magjai és hogyan dolgoztok rajtuk közösen?

Manu [Manuel Gardner Fernandes, énekes-gitáros] írja a zene nagy részét, de mindannyian hallgatunk egymás visszajelzéseire, hogy megtaláljuk az adott dalhoz megfelelő egyensúlyt. David [Levy, basszusgitáros] a produceri munkából is kiveszi a részét, és ő írja az összes dalszöveget.

Milyen visszatérő szövegi tematikák vagy üzenetek jelennek meg a dalaitokban lemezről lemezre? Mi alapján dől el, hogy miről fognak szólni a szövegek?

A szövegek általában olyan témákat érintenek, mint önmagunk megismerése, az egzisztencializmus és az emberi érzelmek összetettsége. Ezeket a témák a személyes élményeinkből erednek, illetve az olyan társadalmi megfigyelésekből, amelyek megmozgatnak bennünk valamit.

Ha rátok nézek vagy meghallgatom a zenéteket, egyből a „modern” jelző jut eszembe. Az pedig elvitathatatlan, hogy napjainkban a mesterséges intelligencia által generált tartalmak uralják a zeneipart. Ti segítségül hívjátok valamihez az AI-t, vagy teljesen elzárkóztok előle? Esetleg a jövőben lesz olyan szegmense a munkátoknak, amihez alkalmaznátok?

Jelenleg jobban szeretünk az emberi kreativitásunkra és interakcióinkra hagyatkozni a dalszerzés során, mivel abban hiszünk, hogy az őszinte érzelmek a személyes tapasztalatokon alapulnak. Azonban nem zárkózunk el a technológiától, és elismerjük, hogy az AI-nak igenis megvan a maga helye a zenék előállításában.

Szerintem bátran mondhatom, hogy a tavalyi lemezetek, az …And Everything In Between az eddigi legkiforrottabb, legérettebb anyagotok. Adódott bármi kihívás vagy nehézség az album elkészítése során?

Abszolút. Ezzel az albummal kreatív szempontból és érzelmileg is a határainkat feszegettük. Voltak nehézségek a dalszerzés és a felvételek során is, különösen azt illetően, hogy megtaláljuk az egyensúlyt a kísérletezős hajlamaink és a polírozottabb hangzás között, amit célként tűztünk ki magunk elé. Előfordult, hogy kételkedtünk magunkban, de végül minden kihívás hozzájárult ahhoz, hogy fejlődni tudjunk és egy jobban összefüggő történetet mesélhessünk el.

Az albumon Tim és Scotty is vendégeskedik a Polyphiából, már nem is első alkalommal a zenekar történetében. Milyen viszont ápoltok velük?

Nagyon jó kapcsolatban vagyunk Timmel és Scottyval, mélységesen csodáljuk a kreativitásukat és az egyedi stílusukat. Amikor együtt dolgozunk velük, az nemcsak egy izgalmas dinamikával ruházza fel a zenénket, de a köztünk fennálló művészi köteléket is erősíti. Mindig egy élmény olyan emberekkel kollaborálni, akiket tisztelünk és akikkel ennyire egy húron pendülünk.

Az év elején a Tesseract vendégeként turnéztatok Európában – hogy éltétek meg azt a turnét? Van bármi olyan dolog – legyen szó akár egy zenei trükkről, akár valami bevált turnépraktikáról -, amit sikerült ellesni tőlük a körút ideje alatt?

Az egy nagyon király turné volt! Igazán különleges élmény egy olyan zenekarral útra kelni, akik inspirálták és a mai napig inspirálják mindazt, amit csinálunk. Az ilyen zenekaroktól egy ilyen hosszú turnén rengeteget lehet tanulni rengeteg különböző szinten.

Ezúttal headlinerként játszotok, kisebb helyeken. Volt személyes beleszólásotok abba, hogy az Avralize lett az állandó turnétársatok, a budapesti helyi előzenekar pedig a Meristem? Ha igen, miért választottátok pont őket?

Mi magunk választottuk ki az Avralize-t, mert úgy hisszük, jelenleg ők az egyik legígéretesebb produkció egész Németországban. Minden zenekart meghallgatunk, akiket a helyi koncertszervezők beajánlanak elénk, hiszen ők tudják a legjobban, hogy milyen a saját városuk zenei színtere.

Van-e valamilyen különleges rituálétok a koncertek előtt?

Zenehallgatással szoktuk felspanolni magunkat, ezzel kerülünk jó, pörgős hangulatba.

Idén már két új dalt is hallottunk tőletek – nagyjából mikor és mire számíthatunk egy majdani következő kiadvány terén? Mik a következő lépések a banda számára?

A legjobb, ha követitek a profiljainkat, onnan mindig kiderül, mire készülünk. Az biztos, hogy nem mostanában fogunk leállni sem az új zenék kiadásával, sem a turnézással!

Milyen feltörekvő bandákat ajánlanátok nekünk a helyi német színteretekről? Van bármi új zenei felfedezésetek, amivel nem tudtok betelni? (Lehet metal vagy bármi más is, amit bírtok.)

Hallgassátok az Avralize-t és a Sennát! :)