2024. október 7.
Vitathatatlan tény, hogy a kétezres évek közepét az emo szubkultúra uralta le az alternatív szcénában. A MySpace közösségi platformmal felfutó, majd azzal együtt ki is haló öltözködési, zenei, ideológiai trend a 2020-as évek elején robbant újra lángra, ahogy bejött a TikTok és a késői húszas/korai harmincas éveikben járó milleniálok ismét befogadó otthonra leltek a főleg fiatalok körében népszerű felületen. Így nem is annyira meglepő, hogy a londoni városvezetés összeállt a Museum of Youth Culture-rel, hogy megrendezzék a világ első emo-kiállítását, ami a My Chemical Romance híres slágere után kapta a nevét: I’m Not Okay (An Emo Retrospective).
A tárlat szeptember 26-tól egészen január 15-ig várja az érdeklődőket az angol fővárosban, azon belül a Barbican Music Libraryben. A kiállítási anyag gerincét vázát főleg a korabeli kamerás telefonokkal készült, régi merevlemezekről és Photobucket-profilokból kimentett képek adják (amiket a tulajaik maguk ajánlottak fel), de zenei szempontból is szemügyre veszi a jelenséget, hogy az olyan bandák, mint a My Chemical Romance vagy a Fall Out Boy, hogyan hatottak egy egész generáció fiataljaira.
A szervezők így mutatják be az eseményt:
Az emo nem egyszerűen egy színtér volt – hanem az egyetlen lehetséges életmód, az egyetlen elképzelhetőnek tűnő jövőképünk.
A kiállítás azt vizsgálja, hogyan fonódott össze ez a szcéna az internetes hírnévvel és drámával, miközben a tizenévesek vallomásos dalszövegekkel, szűk farmerekkel és festett fekete hajjal fejezték ki szorongásaikat. Az I’m Not Okay utánajár annak, hogyan vált az emo egy pozitív jelenséggé, amely olyan fontos témákkal foglalkozott, mint az elfogadás, a szexualitás, a mentális egészség, a nemek, az identitás és a hovatartozás. Ez volt az egyik első szubkultúra, amely hidat képzett a fizikai és a digitális világ között, megalapozva ezzel a mai ifjúság digitális térhódítását az olyan platformokon, mint a TikTok és az Instagram.
Az I’m Not Okay cenzúrázatlan visszatektintést nyújt egy olyan korszakba, amikor a fiatalok cukik, nyersek, sebezhetőek és könyörtelenül mások voltak, és teszi mindezt legfőképp az emo színtérre koncentrálva, miközben olyan párhuzamos mozgalmakat is érint, mint a scene, az indie electro, a pop punk és a screamo.
Ami pedig a legjobb, hogy mindez teljesen ingyenes, szóval ha épp nem az angol fővárosban – vagy bárhol az országban – élsz, akkor is két bebaszás árából tudsz foglalni egy hátizsákos oda-vissza utat. Ha emós voltál, esetleg még mindig az vagy, akkor azért, ha meg csak érdekel, mi lehetett a The Black Parade hívóereje, akkor azért kihagyhatatlan a cucc.
