2012. február 19.
Kilenc évvel ezelőtt néhány ausztrál srác úgy gondolta, hogy a szörfös gatya mellé ideje hangszert is ragadni, és meghódítani a metalcore világot. Valószínűleg azt viszont álmukban se gondolták volna, hogy ekkorát sikerül aratni. Az ugyanis biztos, hogy a színtéren járatos ember egy utcát biztosan ismer Byron Bay-ből (a próbatermük utcájáról nevezték el magukat).
Megalakulásuk után egy évvel már kijött egy splitük Jona Weinhofen metalcore celeb bandájával, a mára egyszer már megboldogult, majd hamvaiból feléledt I Killed The Prom Queennel. Ezzel ugyan nem váltak ismertté, de felvették vele a munkatempót és 2004-ben meg is jelent a Don’t Close Your Eyes EP, amely már tartalmazta a máig egyik legnagyobb slágerüket, a Smoke ‘Em If You Got ‘Emet, amelyről az első lemezt követően klip is készült. A kislemezt követően már egy repülőben találhatták magukat Amerika felé, hogy Adam Dutkiewicz vezénylésével vehessék fel debütáló anyagukat Killing With a Smile címmel. Ekkorra a zenekar már igen tekintélyes rajongói bázissal büszkélkedhetett Ausztráliában, amely hatására rendszeresen játszottak külföldi nagyágyúk előtt hazájukban, valamint az se elvetendő tény, hogy 30000 példányt sikerült korongból eladniuk otthon. Hatalmas turnézás követte az albumot, majd 2006 augusztusában az Egyesült Államokban is megjelenhetett a korong az Epitaph gondozásában. Még ugyanabban az évben Shaun Cash basszusgitáros személyes indokok miatt faképnél hagyta a zenekart, aki helyett a merch cuccokért felelős Jia ‘Pie’ Oconnor lépett be, és maradt ott máig. A tagcserét követően világkörüli turnéra indultak, amely során bejárták Európát, majd végül Amerikát is, ezen turnék alkalmával jutottak el először hazánkba a Darkest Hour előzenekaraként.
2007 márciusában két dal szivárgott ki a később Európában többszörös platina rangot elérő, következő nagylemezről, a Horrizons-ról, amely október hatodikán meg is jelent. A lemez nagyon jó kritikákat kapott, néhány magazin még 10/10-es túlzásokkal is előállt. A koronghoz egy videoklip készült a Boneyards című szerzeményhez. Ezek után masszív turnézás következett Ausztráliában és Európában olyan neves bandákkal, mint a Darkest Hour vagy a Killswitch Engage. Ezt követően Winston öccsének bandájával, a 50 Lions-szel mentek még egy kört Ausztráliában, de úgy, hogy direkt szörfparadicsomokat érintettek, teret adva szenvedélyüknek. 2008. december 12-én az UNSW Roundhouse-ban léptek fel, ahol rögzítették a koncertet mint anyagot a néhány hónappal később megjelent DVD-jükhöz. 2009-ben ismét visszajutottak Amerikába, ám ezúttal már headlinerként, valamint az európai Never Say Die! turné alkalmával hazánkban is felléptek, szintén főzenekarként. Még az évben Japánba is eljutottak a Shai Hulud oldalán.
2010. március 23-án újra stúdióba vonult Winston kis csapata, hogy felvegyék a következő nagylemezüket, melyről úgy nyilatkoztak, hogy a legnyersebb, legkeményebb anyaguk lett. Májusban megtudtuk a címét is: Deep Blue. Még e hónapban megkaptuk a videóklipet a Sleepwalker című nótához, majd júniusban megjelent a korong, melynek dalai egy történetet meséltek el egy emberről, aki rájön, hogy élete során minden hazugság, és elindul, hogy beleölje magát az óceánba. Az album vegyes kritikákat kapott, de általánosságban elmondható, hogy a rajongók kicsit csalódtak az eredményben. Ettől függetlenül a 2010-es ausztrál könnyűzenei díjat, az ARIA-t megnyerték saját kategóriájukban. Megjelent az albumhoz még két klip, egy az Unrest, egy pedig a Karma című szerzeményhez. Még abban az évben egy, a 50 Lions-szel közös spliten feldolgoztak egy Bad Religions számot (Do What You Want). A nagylemez természetesen megkapta a szokásosan intenzív turnézást, mely során a 2011-es Hegyalja Fesztiválon is megcsodálhattuk őket, de bejelentették hogy kicsit visszavesznek a tempóból, hogy megírhassák következő nagylemezüket. Winston nyilatkozata szerint olyan ötleteik vannak, amelyek mindenen túlmutatnak amit eddig alkottak. Kíváncsian várjuk!
