2011. szeptember 18.
Ahhoz, hogy egy amúgy is túlzsúfolt színtéren kiemelkedőt tudjunk alkotni, nem elég a szorgalmas gyakorlás, vagy a végeláthatatlan próbák sorozata, hanem kell hozzá az az istenadta tehetség, amit az Oh, Sleeper tagjai bőségesen vettek magukhoz az anyatejből.
Azonban így is nagyon nehezen indult be a texasi ötös pályája, hiszen a kezdő bandák állandó problémái, mint a pénz és próbaterem hiánya elég sokáig hátráltatta, hogy a különböző bandákból összecsődült bagázs elkezdhesse hódító körútját. Bandák alatt nem nevenincs, kezdő próbálkozásokra kell gondolni, hiszen Shane Blay a Between The Buried And Me, Ryan Conley a Terminal, Lucass Star pedig az As Cities Burn sorait erősítette egy ideig, így már csak egy vokál és egy ritmusgitár hiányzott. Előbbit Micah Kinard, utóbbit egy újabb ex-Terminal tag, James Erwin személye töltötte be. A sikeres megalakulást követően a bandanév is tisztázódott, ami a keresztényi ihletésű dalszövegeik alapjául szolgáló Efézusiakhoz írt levél 5:14-ben olvasható: „Awake oh sleeper, rise from the dead and Christ will shine upon you.„
Már 2006-ban, az alakulásuk évében kiadták a The Armored March-ra keresztelt ötszámos EP-t, amely az 1×1 Music-nál jelent meg, és amelyről a We Are The Archers nóta megfilmesítésre került. Ez az öt szám is elég volt ahhoz, hogy a rajongók, és a kiadók figyelmét is felkeltse a banda, így kerültek még abban az évben a Solid State Records-hoz, ahol olyan bandák tanyáznak, mint az August Burns Red, vagy az Underoath. A következő évben kiadásra került a When I Am God, amin az EP-n található számok mindegyike újra lett véve, ezen kívül pedig hat darab új szám is került rá. A technikás metalcore témák, a szívbemarkoló dalszövegek, és a kiváló hangulat tette 2007 egyik legjobb debütáló nagylemezévé az albumot, amiről a Vices Like Vipers kapott videoklipet. Az album koncepciójában egy olyan világ képe jelenik meg, amelyben egy ember kezébe kerül Isteni hatalom, és emberi mivolta miatt fals döntéseket hozva széthullik körülötte minden. Az Oh, Sleeper albumok mindig konceptlemeznek készülnek, mivel Micah eredetileg forgatókönyvírónak tanult, így állítása szerinte sokkal jobban meg tudja fogalmazni mondanivalóját történetekbe foglalva.
Egy dobos cserét követően menetrendszerűen érkezett két évvel később, 2009-ben a Son Of The Morning, ami követte a debüt vonalát: a technikás, és dallamos gitárok, illetve az ordibálós és tiszta ének kettőssége ismét egy zseniális albumot eredményezett. Az album borítója felkorbácsolta az indulatokat keresztény körökben, hiszen a mára már a banda védjegyének számító „broken pentagram” egy sátáni jelképből alakult ki, ám a pentagram „szarva” le van törve, az utolsó album utolsó sorának következményeként, ahol az Isten és Sátán közti harc lezárásaként Isten letöri az ördög szarvát. A lemez koncepciója is eköré épül, egy halott világ fölötti harc Isten és Sátán között, ami az emberi karakter kettős érzéseiben is megjelenik, ahol a fájdalmak és áldások közt vergődő alak csak egy két oldalról rángatott bábunak érzi magát. Az Andreas Magnusson (The Black Dahlia Murder, Haste The Day) által felügyelt lemez a 147. helyig kúszott fel a Billboard listáján.
Egy újabb dobos, és egy basszusgitáros csere, illetve két év kellett ahhoz, hogy a Children Of Fire névre hallgató nagylemez napvilágot lásson szeptember 6-án, aminek története egyenes következménye az előző lemeznek, ahol nincsen se menny, és pokol, és ahol az embernek magának kell rátalálnia a hitére, rátalálni arra, ami az életének értelmet ad. A hangzás ennek következményeként – és az ígéretekhez méltóan – jóval keményebb, és súlyosabb lett. Az albumról az első single augusztus másodikán látott napvilágot, amely „Endseekers” névre hallgat.
Micah legutóbbi nyilatkozata szerint a banda élete teljén van, és úgy érzi a lehető legjobb társakat találta meg a közös zenélésre. Remélhetőleg további anyagokkal örvendeztetnek meg minket a jövőben is, és nem csak az amerikai, hanem a tenger túlsó partján levő rajongóikat is meglepik hamarosan egy élő koncerttel.
