2011. október 4.
2003-ban egy fiatal keresztény metalcore banda (Underoath) úgy gondolta, hogy mivel nem tudja tovább elviselni az énekesük menyasszonyával való szakítás utáni nyűglődését, fogták magukat és egyszerűen kirakták az úriembert. Ha ez még nem lenne elég, eleinte még a vele készült albumaikat is letagadták, de az egy másik történet. A kidobott dalos pacsirta viszont nem torpant meg, sőt! Először is rendezte azt életét a menyasszonyával, majd úgy döntött, hogy valószínűleg az se zavarná az urat, ha ezúttal úgy zenélne mint egy igazi férfi. Így hát Dallas Taylor a történetünk főszereplője meg is alapította a Maylene and the Sons of Disaster nevű formációt. Stílust tekintve a délies metalcore jelző a legideálisabb.
Egy évvel a megalakulásuk után ki is jött a debüt lemezük amely a saját nevüket kapta, és szövegileg egy híres arizónai bűnszervezet segítségével járta körbe mondanivalóját (Ma Baker és fiairól kapta a banda is a nevét). Szerintem érdekes, hogy ez mind a Gutter Phenomenon után két hónappal történt, mintha csak valami isteni versenyhivatal beavatkozását látnánk. Azt, hogy melyik a kettőjük közül a jobb, nem eme írás jogköre eldönteni. A lemezről a Tough As John Jacobs című szerzeményhez készült videoklip. Ezután folyamatos koncertezés, egy leigazolás a Ferret Music-hoz, majd egy kislemez következett, amely már tartalmazott számokat a második nagylemezről. A korong pedig 2007. március 20-án meg is érkezett, és nagyon találékonyan, vagy csak szimplán funkcionálisan II-nak lett elnevezve. A recept az „ami nem romlott el, ne javítsd meg” procedúrát követi, annyiban változott a helyzet, hogy a southern metalcore kettősből egyre inkább a southern irányba mozdultak. Ezután a banda a mára már megboldogult Haste The Day-jel turnézott. Ami érdekesebb, hogy rá egy hónapra közösen turnéztak az Underoath-szal, ám Dallas nyilatkozatai alapján nincs harag köztük, sőt legjobb pajtások lettek azóta. Négy klip készült a lemezhez, név szerint a Dry The River, Darkest Of Kin, The Day Hell Broke Loose At Sicard Hollow, és a Raised By The Tide című szerzeményhez.
2008-ban majdnem a teljes zenészgarnitúra kicserélődött, egyedül Dallas és Roman maradt meg a kezdeti formációból, ám utóbbi is lelépett 2009-ben. A tagcserékre egy évvel a következő sorlemez is kultúránk részévé vált, amelyet talán nem túl meglepő módon III-nek neveztek el. A lemezhez készült két videó: az egyik a Listen Close, a másik a Step Up (I’m On It) című nótához (utóbbi képanyag egyébként utalás az alapműnek számító southern film Deliverance-re). Még ez év őszétől következő év februárjáig a frontember úgy döntött, kis szünetre van szüksége, ám a zenekar nem akarta lemondani a turnékat, így Taylor helyére Schuylar Croom, a hasonló stílusban utazó He is Legend énekese ugrott be. Ezeken a koncerteken gyakorlatilag senki nem volt így jelen az eredeti felállásból. Még 2009 decemberében érintettek voltak egy balesetben, ám szerencsére csak a turnébuszban esett kár, személyi sérülés nem történt. A banda negyedik lemeze IV névvel szeptember 28-án jelent meg a Ferret gondozásában. A zenekar előzetes közleménye szerint egy rendkívül sötét hangulatú kiadványra kellett számítani, ugyanis időközben Dallas átesett egy pszichoterapeutás kezelésen, mely során gyerekkori emlékek feltárásával próbáltak megoldást találni belső frusztrációira.
