Beneath the Massacre

Fiatal zenekarról van szó, 2004-re datálható a srácok zenei tevékenységének kezdete. Kicsit furcsa is, mivel a Despised Icon ekkorra már túl volt első albumán, és javában készült a The Healing Process, illetve az Ion Dissonance is előállt a Breathing Is Irrelevanttel. Csak azért kötelező megemlíteni a két zenekart, mivel ők így közösen alkotnak egy nagy baráti társaságot, és nagyjából együtt is indultak meg a közös zenélés útján, leszámítva ugye a Beneath the Massacre-t. Első hangzóanyaguk 2005 májusában az Evidence of Inequity című EP volt. Az öt számos EP azonnal leszögezte, hogy az említett testvérzenekarokhoz hasonlóan, ők is egy újabb ágát választják az extrém zenéknek, és a gyorsaságra illetve technikai tudásra helyezték a hangsúlyt, mindezt megfűszerezve talán a zenetörténelem legprimitívebb és legbunkóbb breakdownjaival. Érdekes házasítása ez a végletekig technikázott gitárfutamoknak és a core zenék talán legfontosabb elemének, de ettől függetlenül természetesen nem deathcore-ról van szó. Az EP Yannick St-Amand felügyelet mellett készült, aki amellett, hogy ekkora még a Despised Icon gitárosa, a Galy Records atyja is, ahol a bemutatkozó Beneath the Massacre EP is megjelent. A megjelenés után a zenekar a Neuraxis társaságában kezdte volna rögös útját az ismertség felé, de a turnét sajnos le kényszerültek mondani egy kisbuszos szerencsétlenség miatt. Szerencsére senkinek sem esett baja és az EP híre is szépen terjedt ettől függetlenül is, egészen a Prosthetic Records-ig, akikkel 2006 májusában szerződést írtak alá és ahonnan azóta sem igazoltak át máshova. Ezt követően Kanadát járták a Leng Tch’e és a Fuck the Facts társaságában, illetve dolgoztak első albumukon, amit már csak négyen írtak, mivel Christian Pepin gitáros elhagyta a zenekart. A turnézással eltöltött nyarat követően 2007 februárjában meg is érkezett az első album Mechanics of Dysfunction címmel. Az album ugyan úgy Yannick St-Amand közreműködésével készült el, és egy jóval összefésültebb zenekar képét mutatta. Még mindig a tempón és a technikai tudáson volt a hangsúly, de egy remekül átgondolt dalcsokor képében mutatkozott meg a teljes pusztítás. Arról már nem is beszélve, hogy sikerült elindulniuk a fejlődés irányába: javult a hangzás is, és a számok is átgondoltabbá váltak. Az album megjelenését követően olyan zenekarokkal turnéztak, mint a Behemoth, a Job for a Cowboy, az Animosity, és a 2007-es Summer Slaughter Tour keretein belül pedig megoszthatták a színpadot a Necrophagisttal, a Decapitateddel, a The Faceless-szel és még jópár nagyobb névvel.

Sokat nagyon nem kellett várni az új lemezre, mivel még 2008 októberében megkaptuk a Mechanics folytatását a Dystopia képében. Újra bizonyították, hogy kreativitásban nem szenvednek hiányt, illetve hogy hangzás terén is tudnak tovább fejlődni. A Dystopia annak ellenére, hogy egy igen tömény death metal album, mégis hallgattatta magát, és a darálás ellenére is meg tudtak ragadni az emberben részletek a zenéből. Sokan próbálkoznak nagyon nyakatekert, agyas zenét játszani, de legtöbbször öncélúságba fullad az egész. Itt viszont a hallgatóhoz is hozzá tudott nőni az album, nem csak a zenészhez. Rajtuk kívül egy hasonszőrű zenekarral kapcsolatban van ilyen élményem, az pedig a Brain Drill. Az album nagyobb siker lett talán, mint az elődje, és ezen a sikeren felbuzdulva 2009 tavaszát Európában töltötte a zenekar a Thrash and Burn Tour keretein belül, ahol a Bleeding Through és a Darkest Hour társaságában Budapestet is megjárták. Újabb Summer Slaughter turné, illetve kanadai turnék következtek, majd ősszel a Hate Eternal és a Misery Index társaságában megint az öreg kontinenst járták. A Dystopia sikerein felbuzdulva tényleg turnézásba ölték idejük nagy részét, és csak 2010 őszén jelentkeztek új anyaggal, egy újabb EP-vel Marée Noire címmel, rajta 5 darab számmal. Változást továbbra sem lehetett tapasztalni: minőségi aprítást hallhattunk, igaz kicsit keveset, de sejthető volt, hogy hamarosan többel jelentkeznek. A folytatásra 2012 februárjában került sor az Incongruous-szal.