Démonaink elszabadulnak – itt a Sleepless második nagylemeze

sleepless

Másfél évvel a 2015-ös Elysian Fields után második nagylemeze megjelenéséhez érkezett a Sleepless. Az Emily Doe című új anyagot most itt a NuSkullon lehet először végighallgatni.

A székesfehérvári deathcore-csapat az előző lemezhez képest némileg megváltozott felállásban rakta össze az új anyagot. Az Elysian nagy részét szerző Kovács Krisztián távozása után Kelemen János basszer/vokalista lépett elő fő dalszerzővé, nemrég pedig egyedüli gitárossá is, míg az eddig a ritmusokat pengető Juhász József “Hozé” mostantól a mélyeket döngeti. Lucsányi Milán énekes és Huják Norbert dobos maradtak a helyükön, mint ahogy a lemez felvételeit felügyelő Pencs Tamás (Absent Distance, Bury What’s Left) és a borítóért és egyéb grafikákért felelős Hujber Krisztián is. Az album keverését és maszterelését ezúttal Tóth Gábor (Ghostship Recordings) intézte.

A következő hetekben a zenekar megint nekiáll a lemezbemutató országjárásnak, egyelőre az alábbi dátumok a biztosak:

április 15. – Székesfehérvár, Fezen Klub
április 16. – Veszprém, Szigony
április 21. – Debrecen, Kaptár
május 6. – Zalaegerszeg, Sportbüfé
május 12. – Kecskemét, Teka
május 26. – Dunaújváros, Kaptár
május 27. – Budapest, Dürer Kert
június 2. – Szeged, Cool Klub

És akkor következzen a lemez streamje, ami alatt a csapat egyesével is mesél kicsit az új számokról:

Our Demons

Jani: Tavalyelőtt, az első hosszabb európai “turnénk” után írtuk. 9 napig voltunk 0-24-ben összezárva, az ez idő alatt kialakult szeretetet, kötődést és kiegyensúlyozottságot adja vissza ez a dal.
Milán: Első körben ettől a voltunk a legjobban megfeszülve, ezért is akartunk erre klipet forgatni. Iszonyat paraszt, megy hozzá a videó! A lemezen is első dal, illetve élőben is ezzel fogunk nyitni.

Adynamia

Jani: A legrégebbi dal a lemezről. Milánnal közösen írtunk rá szöveget, aztán egy este, besörözve kikukáztuk több mint a felét, majd 4 órányi gondolkodás után annyira jutottunk, hogy mégse volt az olyan rossz. Úgy hagytuk.
Milán: Ezt a dalt már nyomtuk élőben a tavalyi szezonban is. Viszonylag egyszerű, de nagyon bunkó témák vannak benne. A szöveggel sokat küzdöttünk, mert ez volt az első alkalom, hogy Janival közösen írunk valamit. Szerettünk volna nagyon gonoszak lenni… Végül lett egy halott, szóval sikerrel jártunk.

Little Red House

Jani: Ez a dal elkalandozik a többihez képest, mindannyian a korlátainkat feszegetjük. Néhány sort Kelner Peti énekelt fel, ami szerintem a lemez egyik legkirályabb része.
Milán: A nyitó rifftől totál kész vagyok. A felvételek végére ez lett a kedvenc dalom. Régóta szerettem volna, hogy a Peti szerepeljen az egyik nótában, de valahogy mindig elmaradt, és most is majdnem így alakult… A Little Red House-t énekeltük fel utolsóként és a szövegírásnál, ahogy ehhez a középső részhez értem, azonnal beugrott a Peti neve. Profin felpörkölte pár perc alatt, remélhetőleg élőben is el tudjuk nyomni majd vele párszor.

Rise Unconscious

Milán: Az első B oldalas dal, amit úgy kell érteni, hogy Janika első dalai picit konkrétabb dolgok, míg a később megírtak egyre szélsőségesebbek. Valaki úgy jellemezte: “pfejj de türhő!”, ami szerintem rendben is van :) Az első olyan szituáció volt, hogy kettesben stúdióztunk a Tomival és mivel rohadtul sietett volna haza, egy csomó jó ötletet dobott be az énektémákra. Szerintem eléggé összefoglalja a lemezt.

Levitation

Jani: Hozéval írtuk közösen. Két este is összeültünk, hogy befejezzük. Mindkét este elfogyott kb. 20 sör és egy üveg tömény.
Milán: Janika itt énekel először. Szerencsére mindannyian úgy gondoltuk, hogy nem kell agyonénekelni a lemezt… A refrénnél ő van előtérben, de ő sem teljesen tisztán nyomja, így kemény marad a dal! Szerencsére :)

Ordinance

Jani: Itt egyedül kellett berúgnom, ezért ilyen szomorú.
Milán: Az utolsó megírt dal, egy jó kis borongós, kellemesen vontatott tétel lett. A keverésnél Gabika folyamat hangosan hagyta a tisztát a dal elején, aztán végül meg rendesen lehúzta. Amikor meghallottam, fülig ért a szám, hogy mekkora tukkó lett így a kezdés!

Holy Deed

Jani: Hozénak volt egy átmeneti időszaka, amikor nehezebb fázisba került az élete, úgy érezte, képtelen folytatni a zenekart, és egy Facebook-üzenettel kiszállt. Eleinte iszonyat pipák voltunk rá, mivel nem igazán értettük, hogy mi van vele. Másnap szemtől szemben tisztázódtak a dolgok, aminek egy nagyon nyálas összeborulás lett a vége. Ekkor íródott ez a dal.
Milán: Hozé szerencsére maradt a zenekarban, Janika pedig írt egy jó dalt. Nincs túl sok tekerés a lemezen, de itt ki tudta élni magát. Egy fain kis ikerszólót rittyentett a dal közepére, amin még dolgozunk, hogy most egy gitárral is megállja a helyét, de mindenképp szeretnénk elővenni élőben. Amikor küldözgettük jobbra-balra egymásnak a szövegeket, egyszer csak szólt a Norbi, hogy ő is írt egyet. Első ilyen alkalom volt, meg is tartottuk.

Sanity Gone

Jani: Régebbi tételről van szó, élőben is nyomtuk párszor. Még Tiánnal kezdtük el írni egy koncert után másnaposan, de valószínűleg még be lehettünk állva, mert a végeredmény elég vidám lett.
Milán: Szerintem annyira azért nem vidám :) Az egyetlen éneklős refrén. Sok is. :)

Abyss

Milán: Az utolsó dal pedig az Abyss. Egy elég egyszerű, popos számról van szó, amit Janika Hozé egyes régi témáiból rakott össze és egészített ki. A hangulata tökéletesen passzol a lemez zárásához, amire a zongora még jobban ráerősít. Nem ránk jellemző dal, de nagyon szerethető és kíváncsian várjuk, hogy miként fog működni élőben.