Gotan Project: avagy a tangó újjászületése

A tangó nemcsak a legnagyobb hatású latin-amerikai zenei műfaj, és nem pusztán egy érzelmektől, valamint heves temperamentumtól túlfűtött tánc, mint ahogy azt egy hosszú folyamat eredményeként napvilágot látott sztereotípia mára meghonosította minden ember képzeletében, ha meghallja ezt a szót. A tangó minden tánc felett áll, nemcsak hevessége és modora miatt, hanem embersége miatt is. És erre érzett rá a francia Gotan Project 2001-ben, mely kissé váratlan és paradoxonértékű tény, mint azt később meglátjuk.

1. lecke: az alaplépések
A tangó számos tévelmélet szerint úgy van számontartva, mint a prostituáltak és stricijeik közötti, mintegy szexuális töltettel erősen átitatott, előjáték-értékű táncpárbaj, azonban ennél jóval többről van szó, hiszen a tánc-, valamint a zene az 1840-es évektől számítva rendelkezik markáns arculattal, valamint biztos támpontokon nyugvó alapokkal. A tangó zenei téren egyaránt merít a mediterrán folklórból, az afrikai népzene taktusaiból, valamint európai hatásként tartjuk számon a polkára, netán mazurkára emlékeztető motívumokat is; ezek elegye mind Argentína (s ezáltal a tangó fővárosa, Buenos Aires) politikai életének hatására vált jellegzetessé és erőteljessé, hiszen a nagy számban érkező bevándorló népek mind-mind hozzátettek a műfaj formálódásához. A politikai helyzet pedig rásegített az új műfaj terjedéséhez, hiszen a legalsóbb polgári munkásrétegek kezdték el terjeszteni mind a zenei alapokat, mind megalkotni a minden korábbinál közelebbi, és őszintébb tánclépéseket. Ez közel 30 év múltán már kihatott az egész országra (így juthatott el a bordélyházakba is), majd híre ment az amerikai kontinensen, és jóval később, csak az 1910-es évek végére ért Európába.

2. lecke: amiről nem beszélünk
A tangó mint tánc, elsősorban a testbeszéden alapszik: nincs a világon még egy ilyen közeli társastánc, amelyben ekkora szerepet kapnának az őszinte emberi érzelmek és jellemvonások (a salsát tudatosan nem említem, hiszen annak jelentéstartalma tudatosan csak és kizárólag a szexuális [és ezalatt nem a szeretkezést értem, hanem az érzelmek nélküli fizikai kontaktust] tartalomra van kiélezve, és ha már ilyen témánál tartunk, talán ezt egy Márquez idézettel tudom a leghatásosabban hitelessé tenni: "(…) a szex a szeretni nem tudó emberek menedéke."), hiszen a tangóban a férfinek kell vezetnie a nőt, mely magában foglalja képletesen annak meghódítását is, ha a hölgy hagyja, hogy vezessék. A férfiak kénytelenek voltak önmagukat adni a tánc során (ekkor született meg a macho, mint fogalom), és a táncokat megelőzően akár éveken át is(!) csak férfiakkal táncoltak, hiszen egymással kellett megmérkőzniük a hölgyek kegyeiért. Argentínában ha valaki nőt keresett magának, vagy egy bordélyházba ment, vagy a táncparkettre, és utóbbi kihívás volt minden férfinak, hiszen Argentínában a demográfiának köszönhetően is kevesebb nő volt, mint férfi (megj.: nem úgy, mint ma, mikor lassan a nők udvarolnak a férfiaknak, bár ez is tudatos, hiszen egy férfire két és fél nő jut). Mire valaki eljutott arra a szintre, hogy a parketten bizonyítsa be a kiválasztott hölgyemény számára, hogy alkalmas alfadomináns hím, addig több évnyi biztos gyakorlattal kellett rendelkeznie mindenkinek, és ekkor kerültek bele a táncba szexuális vonzatú mozdulatok is, melynek mintapéldája a comb csókolgatása.

3. lecke: az utolsó érintés
Az európai siker egy 1912-es párizsi előadásnak köszönhető, melyben egy kisebb argentin munkáscsoport a hazai jószokás szerint improvizatív alapokon mutatta be a francia felsőosztály számára mesterségének címerét, melynek az egész kontinensen híre ment: 1913-tól a tangó lázában égett egész Európa. Új öltözködési stílus, új táncruhák és új szokások jelentek meg, az eredeti tánctól eltérően jóval szolidabb felfogásban: az európai tangóban nincs jelen az érzelmek által felpezsdített jelbeszéd, valamint a tánclépések is jóval egyszerűbbek, és minden elvonatkoztatástól mentesebb (mondhatni módszeres kiherélésen ment át az eredetihez képest). Ezt a sikert csak tetézte Carlos Gardel énekes sikere is, függetlenül a helyenként lázítónak titulált dalcímektől (A muff; Kétszer úgy, hogy ki sem veszem). 1955-ben, miután Evita férje, Perón elnök megbukott, a tangót – mint jelképet – minden mással együtt betiltottak, amit a hajdani elnök kedvelt, s ez a félelem a 80-as évek közepéig csendes magányra ítélte a táncot, és a zenét egyaránt. Ezt követően Astor Piazzolla a hagyományőrzés jegyében (bár stílusát mégis "tango nuevo"-nak, tehát új tangónak hívták) hozta vissza a köztudatba a hajdanán elfeledett táncot, ám az igazi áttörés 2001-ig váratott magára, a Gotan Project felbukkanásáig.

4. lecke: az új remény
A fentiek alapján már láthatjátok, miért is ellentmondásos a Gotan Project helyzete: hiszen milyen dolog, hogy egy francia trió szolgáltat igazságot a tradícionális hangvételű tangónak?! Azonban a Boyz From Brazil nevű formáció utódja egy emberként vívta ki 2001-ben mind a szakma, mind a közvélemény megbecsülését. A zenekar titka abban rejlik, hogy a muzsika éppúgy megőrizte saját hagyományait, mint ahogy az a XXI. századi zenének megfelelő körítést kapott (nem, nem metalcore alapokkal). Az áttörést jelentő debütalbum, a La Revancha Del Tango nomen est omen jelentéssel bírt, hiszen a tangó tényleg visszavágott a világnak a több évtizednyi elnyomásért. A klasszikus hangszerelésű, eredeti hangulatvilágot megidéző szerzemények alapját (chillout) elektronikában-, valamint dubban gyökerező dobalapok biztosítják, melyhez betársul némi nu jazz-, valamint broken beat hatás is. Az pedig ironikus gesztusként értelmezendő, hogy a lemezen helyet kapott mind a Last Tango In Paris című filmklasszikus betétdalának átirata, mind a Frank Zappa által 1970-ben jegyzett Chunga's Revenge. Valamint az sem elvetendő, hogy a Richard Gere és Jennifer Lopez parádés játékáról – és a híres sötétben játszódó tangójelenetéről – elhíresült Hölgyválasz (Shall We Dance?) című filmben is szerepel a Gotan Project két dallal, méltán.


(figyeljétek a testbeszédet)

A második teljes lemezt még megelőzte egy speciális DJ-szett kiadása is, majd 2006-ban, öt év elteltével napvilágot láthatott a várva-várt Lunatico címre keresztelt kiadvány, mely a 'Revancha tükrében mert egy nagyot gondolni. Így a tradíciók, valamint a debütalbumon kialakított saját hangzásvilág fényében a srácok kísérletezgettek más műfajokkal is, például a hip-hoppal (erre a legjobb példát a lemez slágere, a Mi Confesión szolgáltatja), vagy több broken beat-hatással. A Lunatico elődjéhez hasonlóan egy színes, igényes és hiteles kiadvány, mely az előzmények fényében csak méginkább növelte a zenekar elismertségét-, és ismertségét.

5. lecke: záró lábjegyzetek a géppuskalábúak számára
A tangó eddig sem volt halott, ám kényszerből fakadó némaságát jobbára végérvényesen megtörte a Gotan Project immáron hét évvel ezelőtti felbukkanása, mely újra meghonosította a köztudatban mind a zene sajátos hangulatát, mind a táncbeli kiemeltségét. Ritka az olyan példa bármely műfajban is, mely képes úgy lobogtatni a hajdanán fellángoló tüzet, hogy az bármely köntösében is hiteles, eredeti és értékes maradjon: a Gotan Project ezen kevesek közé tartozik.