Cloverfield

Megkímélném az olvasókat a történet hosszas ecsetelésétől, a trailerben nagyjából „elmagyarázták”, mi lesz az alapfelállás: a film egy baráti társaság bemutatásával, majd egy bulival kezdődik, aztán kijön a vízből a Lovecraft-ihlette szörny, hogy saját, eltorzult elképzelései szerint rendezze át a manhattani enteriőrt. A film végig a pár fős baráti társaság kálváriáját követi, tehát aki egy második Godzillára számít, az sajna rosszul gondolta, hogy majd itt is mutogatják hosszú perceken keresztül a szörny vs US Army meccset (persze azért itt sem hagyhatták ki). A kézikamerás stílus a jó pár pozitívum mellett (sokkal könnyebb pulzusnövelés, a néző könnyebben beleéli magát, jóval hatásosabb) nem kevés hátrányt is magával vonz: itt bizony nem lesz részletes karakter-lefestés, sztoribemutatás, narráció, ilyesmik, de ez engem ebben a filmben nem is zavart, ugyanis Drew Goddard forgatókönyve pont elégséges mértékben tartalmaz olyan dolgokat, amiktől nem azt gondoljuk, hogy egy rakás név nélküli hülye rohangálását követhetjük – erre a film elején lévő 15 perc tökéletesen meg is felelt, szóval piros pont a készítőknek.

Aztán, mivel a handycam stílus felveti azt is, hogy mi most teljesen átlagos, hétköznapi emberek vesszőfutását nézzük, így roppantul ügyelni kellett a főszereplők reakcióira, és bevallom, ilyen téren a Cloverfield jól, de nem hibátlanul teljesített. Mondom ezt annak ellenére, hogy én azon túl tudtam tenni magam, hogy „dokumentálás mindenek fölött” elven működött a főhősünk, az én problémám ott volt, hogy néhol nagyon gyorsan elkapta a kamerát, pedig lett volna mit néznie (/néznünk). Ezek lettek volna tehát a lehetséges hátrányai a handycam-filmeknek – meg persze az, hogy maga a kézikamerázás meglehetősen megosztó filmnyelvi eszköz, tehát akiknek a Bourne-trilógia utolsó két részében az akciójelenetek vágása nem nyerte el tetszését, az ezt a filmet nagy ívben kerülje el, hiszen a Bourne-filmekben ráadásul az a kézikamera egy profi operatőrnél volt, itt pedig még ez sincs meg.Ellenben a film az álamatőr stílus összes előnyét fel tudta vonultatni – az ember szinte ott érzi magát Manhattan közepén, a látvány, és a hangok csontig hatolnak, és nem halhatatlan, állig felfegyverzett, különlegesen kiképzett főszereplőket kell nyomon követnünk, hanem – és ez tovább segíti a beleélést – hozzánk hasonló átlagembereket, akik motivációik, és reakcióik teljesen hétköznapiak.

Tudom, most jön majd az azok részéről, akik látták a filmet, hogy a főhős (itt most nem az operatőrre gondolok) „I’m gonna save her” viselkedése abszolút nem volt hétköznapi, de ha jobban megnézitek, a forgatókönyvet – nagyon ügyesen – pont úgy írták meg, hogy mindannyiuknak megvolt az indokuk, hogy mit miért csináltak, és nem keveredik a történet ellentmondásba, tehát az átlagemberek nem csinálnak Bruce Willis-szerű dolgokat csak azért, hogy az operatőr srác mindig izgalmas dolgokat mutathasson. A filmmel kapcsolatban nekem eleinte egyetlen félelmem volt, amit a popcorn-daráló énem vetett fel: lényegében tehát a Világok Harcát (egy katasztrófa bemutatása pár személy szemszögéből) urbánus környezetben, kézikamerával rögzítették – akkor hogy fogom én látni a monsztát?! Oké, mutathatják 8 saroknyi távolságból, meg alulról a lábikráját, de valljuk be, az azért nem ugyanaz – tudom, hitchcocki eszközök a legállatabbak, azaz egy ügyes rendező szinte a semmiből is félelmet tud kelteni, de ez egy megaszörny-film, itt (szerintem) ez nem működött volna. Ellenben Abramsék megoldották, hogy láthassuk mi azt a bizonyos lényt – teljes nagyságában. Nem lőnék le nagy poént azzal, hogy hogy, de ügyesen megoldották, és ezek a kreatív megoldások a film egészére jellemzőek. Nem tudjuk például, hogy a szörny honnan jött – ezzel nem csak a földrajzi eredetének hiányára akarok utalni, tulajdonképp úgy általában a mozinéző se tudja, hogy ezt a szörnyet honnan szalajtották, olvastam olyanokat, hogy Lovecraft egyik lénye (pl. Dagon), de miután lényegében minden szörny Lovecraft-alapú, így ezzel sok újat nem mondtak. Tehát, szó mi szó, nem kapunk infókat a szörnyről, de nem is baj, hogy nem csináltak szinte külön dokufilmet neki, mint a Godzillában, így ő a szörnyek Michael Myers-e.

Bizony a film a rengeteg kreatív dolog mellett (nagyon jól használják ki a félig rombadőlt város adta helyszíneket) elképesztő látványvilágot is felvonultat, amit 30(!) millióból sikerült kigazdálkodniuk a készítőknek, és mégis elképesztően látványos az egész, kezdve onnan, hogy itt bizony az épületek nem úgy omlanak le mint a Godzillában (amúgy ajánlott a Cloverfield után belenézegetni a Godzilla rombolós részeibe YouTube-on, szinte röhejes az egész), hanem a szeptember 11-i felvételeket idézi némelyik jelenet. De nem csak a robbanások lettek szenzációsak, hanem már maguk a lerombolt épületek, no meg a szörny is nagyon jól sikerült, szenzációs az egész, és itt látszik meg, hogy 30 millióból is lehet a látvány olyan hatásos, mint a King Kong-ban (2005 – 210 millió), csak megfelelően kell tálalni – és akkor még a hangokról nem is szóltam, egy szinten vannak a látvánnyal.

Még talán a befejezés az, amire kitérhetnék, bár spoilerezés nélkül elég nehéz lesz, de annyit azért elmondanék, hogy ügyesen megcsinálták, van nem várt fordulat, és némi pátosz, meg főleg a film végén üt, de néha közben is bevillan, hogy a kazettán már volt valami, méghozzá a főhős és barátnője egyik vidám napja lett megörökítve, újabb ügyes ötlet, sokadik piros pont. Összegzésül tehát: a film rendkívül ügyesen használja ki a kézikamerát, aki bírja ezt a stílust, az nem találkozik nagyon ebből eredő hátrányokkal, és az egész mű tele van ügyes ötletekkel, valamint szenzációs látvánnyal, és torokszorító tempóval, a nézőt 90 percre odavarázsolja a Nagy Almába. Kategórián belül pedig mindenképp aláz, a kézikamera kihasználásában a BWP-t reggelire, látványban a Godzillát és a D-War-t ebédre, katasztrófa alatti személyes dráma és történések bemutatásában a Világok Harcát pedig vacsorára fogyasztja el. Nekem eddig 2008 legnagyobb mozis filmélménye volt, és a legjobb nem Oscar-kategóriás (magyarán szórakoztató) film. Ajánlom mindenkinek.

9/10

Érdekességek:

– A filmnek várható a folytatása, egyik indok a második spoiler lehet, a másik pedig pár nyilatkozat a készítőkről, melyekben pedzegetik a folytatás lehetőségét, ugyanis például a Brooklyn hídon Hud (az operatőr) felvett egy másik srácot, aki videózott, szóval lehet, hogy lesznek más tape-ek is, de akár a hadsereg szemszögéből is mutathatnák a második részt, vagy egy riporter operatőrén át (ld. [REC]). Én nem hagynám ki amúgy azt se, hogy pár bónusz felvételt rápakoljak a DVD-re, teszem azt kamerás mobillal, vagy ilyesmivel felvett pár perces felvételek képében

– A handycam gyűlölőknek rossz hír, hogy várhatóan szaporodnak azok a filmek, amiket el kell majd kerülniük a közeljövőben, legalábbis jó pár, teljesen kézikamerával leforgatott mű is várható, bár ki tudja ezek közül mennyi éri meg egyáltalán itthoni DVD-forgalmazást, nemhogy mozist.