Wolves At The Gate – VxV

Tracklist:

01. VxV
02. Wake Up
03. Dust To Dust
04. Return
05. Relief
06. The Bird And The Snake
07. Rest
08. East To West
09. Wild Heart
10. The Convicted
11. Majesty In Misery
12. The Father’s Bargain

Műfaj: metalcore, rock

Támpont: Haste The Day, The Overseer, Sent By Ravens

Hossz: 46:38

Megjelenés: 2014. június 10.

Kiadó: Solid State Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ha azt mondom emlékezzünk vissza a Wolves At The Gate bemutatkozó nagylemezére, akkor valószínűleg sokan csak zavartan köhögnek és félrenéznek, mert "éppen akadt más is, amit hallgatni lehet". Sajnos kevesebb figyelmet és hallgatást kapott a Captors, mint amennyit érdemelt volna, pedig igazán jó kis slágeres metalcore volt, ami még az év végi listákra is felkúszott azoknál, akik egy kis esélyt adtak az albumnak. Ami miatt azonban félhettünk, hogy az új lemez már bűzleni fog, az a szokásos forgatókönyv az ilyen bandáknál: jó dallamos énekhang + jó dalszerzői képesség = rádiórock.

watg

Erre az egyenletre olyan mértékben cáfolt rá az elsőnek kikerült nóta, hogy alig hittünk a fülünknek. Steve Cobucci nemcsak hogy nem dalolássza tele az összes nótát, hanem a tiszta énekhangja mellé „kialakított” egy kissé rekedtes, ordítós vokált is, amit Nick Detty hörgése remekül egészít ki. Ez nem azért jó, mert a metálos haverok előtt végre nem kell szégyellnünk, hogy Wolves At The Gate-et hallgatunk, hanem mert sokkal változatosabbnak tűnik a lemez, és nem húz le egy komplett dalt egy gyengébben sikerült refrén. Változatosság terén a gitárokra sem panaszkodhatunk: bár a Facebook bio szerint négyen alkotják a csapatot, egy gitárral, itt bizony kétgitáros futamokat hallunk az album nagy részében, amik kellően dallamosak és megfelelő hátteret adnak a slágercore számoknak. Nem estek abba a csapdába, hogy Steve hangját megolvagolva átlagos breakdownhuszárkodásba csapnak át zeneileg, mint teszi ezt nagyon sok banda, hanem megpróbálják az üresjáratokat is feldobni egy-két merész trükkel.

Azonban a kérdést sajnos ismét fel kell tennünk: miért nem lesz ez az album sem milliók kedvence? Nem azzal van a baj, hogy vannak híresebb, jobban promótált alternatívák, hanem az efféle dallamos metalcore-ra egyre kevésbé van igény. Hét-nyolc éve óriásit ütöttek volna, most azonban ez egy olyan középút zeneileg, aminek az eredménye a két szék közé esés. Jó, nem lehet persze mindent erre kenni, mert valljuk be őszintén, nem lett tökéletes a VxV. Néhány töltelékdal, de legalábbis felesleges kitöltő rész lehúzza a hallgatási élményt, és hiába a változatosság, ha még mindig nehéz egyben végigülni a lemezt, annyira összefolyik néhány dal. Aki viszont ezen túl tud lépni, az biztosan nem fog csalódni, hiszen egy remekül összerakott, korrekt kis slágeres metalcore lemezt rakott le a WATG, ami még így is jobb, mint a legtöbb mostani próbálkozás.

7/10