Vildhjarta – Thousands Of Evils

Igazság szerint az alapok továbbra is maradtak a helyükön, ennek ellenére ez az EP sokkal jobban működik, mint a már fentebb emlegetett bemutatkozás. A titok a Thousands of Evils hosszában keresendő: a fél óra alatti játékidőt sikerült kitölteni a korábban megismert, valamint a friss ötletekkel olyan formában, hogy végig fennmaradjon a figyelem, ezt pedig még inkább elősegítik a viszonylag rövid terjedelmű tételek is. Ráadásul az ezelőtt lefektetett határaikat néhány alkalommal okosan át is lépték: erre az egyik legjobb bizonyíték, a Dimman jórészt akusztikus mivolta, vagy a végszó előtti zongorán alapuló hangulatkeltés. Az atmoszféra most is hihetetlen, a csapat egyik legnagyobb erősségéről van szó: az album címe tökéletesen leírja, mire kell számítania annak, aki belevág a Vildhjarta által szolgáltatott kalandba. Az egész korongot végigkíséri ez a sötét érzet, amely a legnagyobb döngölés vagy éppen az elsőre szokatlannak tűnő akusztikus részek alatt is ugyanúgy fellelhető. Ehhez még betársul a szokásos mély, dörmögő megszólalás, valamint a rájuk jellemző disszonáns megoldásokkal és véletlenszerű sípolásokkal operáló gitárjáték, sőt tiszta énektémák is több helyen előtűnnek. Összességében tehát kaptunk egy nagyszerű hangulattal felruházott, jóval rövidebb, emiatt pedig hamarabb kiismerhető alkotást, mi lehet mégis a gond? Sajnos ez alkalommal sem sikerült rátalálniuk a Svédország havas hegycsúcsai közé elrejtett „Hogyan írjunk remek számokat” szentírásra, de legalább a rövidített verziót kellően áttanulmányozták. Nem arról van szó, hogy nem találkozni ötletes és hidegrázós pillanatokkal – az Intermezzo hangulata remek, vagy a lemez lezárása is hasonlóan erős –, de egymagában kiemelkedő jellemzőkkel bíró szerzeményt most sem sikerült összehozniuk. A jól eltalált hossznak köszönhetően ez kevésbé zavaró, de jelen esetben is lesznek olyan pillanatok, amikor nehéz felismerni a riffek egymásutániságában a szükséges kohéziót. Nagy szerencséjükre a hangulatkeltő elemekre ez alkalommal nagyobb figyelmet fordítottak, így annak van egy jól kivehető íve, ami az említett, néhol gyenge lábakon álló tételeket is egy konkrét mederben képes tartani. Így tehát az EP egésze működik igazán, már-már olyan lett, mintha egy egybefüggő alkotás lenne.

A Thousands Of Evils logikus továbblépés a Måsstadent követően, sikerült orvosolni az ott felmerülő problémák egy részét – ám lényegi változást nem idéztek elő, aminek köszönhetően a korábban elutasító magatartást tanúsító hallgatók jelentős hányada most sem lesz oda értük. A hangulatért azonban mindenképpen érdemes egy esélyt adnia a korongnak – az atmoszférára szinte egészen biztosan emlékezni fogunk még sok-sok hét múlva is, ám ez a feljátszott témákról már kevésbé mondható el. Azonban a következő nagylemezig talán még ezen a vonalon is képesek lesznek erősíteni, ugyanis a potenciál továbbra is erősen jelen van. 7.5/10