Veil Of Maya – Eclipse

Már a bemutatkozó albumnál érződött, hogy mennyi tehetség szorult beléjük, nem ragadtak le a sematikus deathcore elemeknél, illetve próbáltak kitörni annak korlátaiból: változatos breakdownok, emlékezetes dallamok, neoklasszikus és technikás gitártémák törtek elő a hangfalakból. Már akkor sikerült megteremteni a rájuk jellemző atmoszférát, amely végig ott volt minden albumon, így az Eclipse sem lett kivétel e tekintetben. De ezzel sem elégedtek meg, a következő lemezzel tovább csiszolták, amit elkezdtek – több korábbi számuk is újabb felvételt élt meg, és egyik alapvető tételük is ezen a korongon kapott helyet. Ez a két album már kellően megalapozta hírnevüket, mindenki kénytelen volt felfigyelni rájuk, arról nem is beszélve, hogy a technikássággal járó mellékhatás náluk sem maradt el: rengeteg ember kezdte a világ minden táján játszani a zenéjüket, elég csak annak rendje és módja szerint a YouTube-ra beütnünk valamelyik számcímük után a cover szót. Az [id] sem tért le a már bejáratott ösvényről, a változatos ritmusok, technikás tételek tovább tekeregtek – az előző lemezhez hasonlóan, a The Facelessből ismert Michael Keene közreműködésével.

Nos, mondanom sem kell, hogy a fentebb írtak alapján magas lécet kell megugrania az Eclipse-nek. A korábbi szerzemények és a tagok profizmusa alapján azért nagyot kell hibázniuk ahhoz, hogy ez ne történjen meg, de vajon „csak” megugorják azt a bizonyos lécet, vagy hozzá is sikerül tenni egy kis újdonságot, amivel még magasabbra tornásszák? Mert bármennyire is jó egy ötlet, az már mindenkinek feltűnik, ha negyedik alkalommal próbálják elsütni, csak más csomagolásban. Ezt megelőzendő, jelen alkalommal Misha Mansoor vállalta el a produceri teendőket, akit minden bizonnyal sokan ismernek korábbi munkái alapján, plusz ott az igen kellemes Periphery és saját, Bulb néven futó projektje. A baljóslatú, intronak szánt 20/200 után pedig további 27 perc technikás őrület vár ránk, 9 számba belesűrítve. Már az intró tényleges beindulása után néhány másodperc is elég ahhoz, hogy elfogjon az ismerős Veil of Maya-érzés, pattogó, kattogó ritmusok zúdulnak az emberre, majd egy rövid szünet és felcsendül az első „igazi” szerzemény, a Divide Paths személyében. Nem mennék végig mindenen sorjában, mert az egyes számok 2-3 perces (egyedül a záró With Passion and Power nyújtózkodott addig, hogy átérje a 4 perces határt) időtartamuk ellenére rendkívül komplexek, egyik riff után már következik is a másik, aztán pedig inkább pí/4-ben folytatódik a szám, ezért rendkívül hosszan ki lehetne elemezni mindet annak tükrében, hogy mennyire illeszkednek akár az előző lemezek számírási és feszültségfokozó gyakorlatához, ezt majd mindenki megteszi, miközben hallgatja a lemezt. Az nem kétséges, hogy hosszabb tételek írására is képesek lennének, de szerencsére tudatosan döntöttek a gyors és elégséges hossz mellett, így sosem válik unalmassá – komplexitásából adódik viszont, hogy közel sem elég egy hallgatás ahhoz, hogy kitárulkozzon minden benne rejlő lehetőség.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=FBazfB4oaGE

Emlékezetes pillanatok is akadnak az Eclipse tarsolyában, például nagyon tetszett a Vicious Circles tiszta kiállása, vagy a Numerical Scheme bevezetése és az azt követő mély, szaggatott ritmusok. Misha kéznyoma is rajta maradt az egészen (jó példa erre a Punisher kezdése, de az egész korong minőségi megszólalása is), de persze csak egészséges keretek között, így ez is ad egyfajta sajátos ízt a lemeznek, de én ezt mégis egy picit kevésnek érzem. Az [id] után ugyan én előrelépésnek tartom, nem rossz album az Eclipse, sőt az idei évben minden bizonnyal ott lesz a Sumerian Records toplistáján. De mégis úgy gondolom, ki tudnának többet is hozni magukból a srácok. Kíváncsian várom a következő alkalmat, amikor ezt remélhetőleg megmutatják, és új területekre merészkednek. Addig is itt van nekünk ez a lemez, ami egy rendkívül korrekt darab – már érződik az elmozdulás egy újabb irány felé, így semmiképp sem kell elcsüggednünk és szitkozódó szavakkal illetnünk a zenekart. És remélem senki sem feledkezett meg arról, hogy május 14-én ismét Budapesten koncerteznek, így a kétkedők személyesen is kielemezhetik minden egyes hangjegyét az új albumnak.

7,5/10