Twitching Tongues – Sleep Therapy

Az Only Living Witness felemlegetése pedig már csak azért sem lehet véletlen, mert a Prone Mortal Form képében a műfaj egyik legfontosabb, ám leginkább alulértékelt lemezét kiadó banda ihlette a Twitching Tongues nevét is, és szerencsére a hatás nem ragad meg ezen a szinten. Ilyen értelemben persze joggal merül fel a kérdés, hogy hol lehet határt húzni metal (rock) és hardcore között, ám a Sleep Therapy épp annyiban maszatolja el a válaszadásra való motivációkat, amennyiben feleslegessé is teszi azt. Hiszen az alig félórás érdemi bemutatkozás – aminek egyes dalait már ismerhettük a Ruckus dobosával kiálló zenekar bemutatkozó EP-jéről – épp annyiban merít a délies rockzene múltjából, mint a gótikus metalból, és természetesen a kilencvenes évek hardcore-hangzása is tökéletes dalszervező elemmé növi ki magát. Ezt azért fontos kihangsúlyozni, mert a Sleep Therapy valóban nem egy hardcore-lemez: inkább egy hiteles és beszippantó időutazás a kilencvenes évek hajnalára, amikor még nem számítottak ennyire a műfaji dobozkák, és amikor a kompromisszummentes zenélés valóban azt a célt szolgálta, hogy egy zenekar el tudja mondani, amit szeretne, és mindezt úgy, ahogy szeretné. Ilyen értelemben a Twitching Tongues könnyen leírható lenne aszerint, hogy a Type O Negative, a Life of Agony, az Acid Bath és a Black Sabbath, és úgy általában a doom szerelmesei új kedvencet avathatnak, ami igaz is, ám ennél azért mégis többről van szó. Ugyanis a Sleep Therapy olyan hangot üt meg, amire közel húsz éve nem volt példa még a hardcore berkeiben sem, elvégre az itt hallható, kiforrott és példátlanul egységes arculat valódi karakterré avanzsálja az első lemezénél tartó zenekart. Ennek jegyében az albumon nem is találunk üresjáratot: legyen szó lelki pokoljárásokról, felszabadító erejű, heroikus témákról, vagy épp arról a borongós, merengő önmarcangolásról, ami alapjaiban határozza meg a játékidőt, egyszerűen képtelenség ellenállni magának a hangulatnak. És akkor még nem is beszéltünk a fogós ének- és gitárdallamokról sem, amelyek atmoszférateremtő ereje biztosítja azt, hogy a Sleep Therapy nem csupán egy egyszerhallgatós kiadvány, hanem az év egyik legjobb és legértékesebb kiadványa, amely nem azért izgalmas, mert párját ritkítja, hanem mert olyan elemi őszinteséggel nyúl saját gyökereihez, hogy abból képes volt valami újat és egyénit alkotni. Aki pedig nem hiszi ezt el még a lent meghallgatható dal tükrében sem, az lehetőség szerint jöjjön ki június 6-án Bécsbe, amikor a srácok a Frustrationnel lépnek majd fel a sógoroknál.

8,5/10

httpvh://www.youtube.com/watch?v=f2zdRPh9NVo