Troubled Coast – Awake and Empty

Valamiért a kritikusnak könnyű dolga van akkor, amikor egy Troubled Coast-kiadványt kell értékelnie, hiszen az a zenekar, amely már a kezdőlöketét (100 Miles From Home) ott veszi fel, ahol a(z idén visszatérő) Crime In Stereo partja szakad, akkor az a csapat nem igazán tud mellényúlni. Ugyanakkor másfelől visszakanyarodva a jelenhez azt sem felejthetjük el, hogy mennyire ambivalens érzéseket válthat ki a hallgatóból a Wave-jelenség, úgy, mint maga a tény, hogy egy ilyen hullám mennyire kifacsarta néhány műfaj általános megítélését, felszínre hozva a sztereotípiákat. A Troubled Coast mindezeket a tényeket próbálja a saját hasznára formálni: az Awake and Empty egy tudatos lépés a  La Dispute-féle poszt-hardcore hatásainak megszilárdítása felé, és szemben a hullám által diktált standard állóvizével, rajtuk érezni, hogy ők az egész lemezt (és az ezt megelőző 4 kiadványukat, 3 év alatt!) fokozatos jellemfejlődésként élték meg, így ki tudták küszöbölni az apróbb csorbákat. A srácok tudatosan váltották fel az I’ve Been Thinking About Leaving You című négydalos EP anyagon a kórusok hangszínét némileg árnyaltabb, élénkebb tónusokkal (és a verzék kezelése tekintetében néhol egészen Make Do And Mend utánérzésekkel, lásd pl. Sister refrénje). Ez az Awake and Empty-n nyert végső teret, hiszen az egészet kiterjesztették az elbeszélő vokálokkal karöltve, amellyel máris egy másik alternatívát kínálnak a Touché Amoré, Defeater stb. vonalon nevelkedett fiatalság körének. Természetesen ez a tudatos váltás nem hozta magával a túlzott instrumentális fordulatot: a srácok éppen annyira váltottak korábban és itt folytatva a poszt-hardcore felé, amennyire az nem túl kínos és sekélyes. Ennek tekintetében az Awake and Empty dalai tele vannak dallamos, de egyben dinamikus elemekkel, amelyek a dallamos hardcore tanait őrzik, s egyben fellelhetőek a tudatos belassítások, az újszerű vokál adta tér kihasználásával a minél „költőibb” gondolatok, amelyek így jobban kihangsúlyozódnak. A poszt-hardcore váz pedig ehhez baráti jobbot nyújt. Az album természetesen fenntartja azt a szentimentális síkot, amelyet ez a párosítás megkíván, de egyben nem csap át túlzott hangulati ingadozásba (ez egyben garantálja a dalcsokor egységességét), nem kavarja fel olyan szinten a hallgatót, mint kortársai, pontosan azzal él, amely egy nagyon jó lemezzé teszi: megvan benne a mértéktartás. Ezzel pedig mindenképpen az év egyik csúcspontja: remek dalok, piros pontos hozzáállás és fáradhatatlan szenvedély. La Dispute élénk kórusokkal? A „pop-punk” Touché Amoré? Megmosolyogtató és groteszk, ezért ki sem jelenthetjük. Egy valami azonban biztos, a hardcore lengébb ágának kedvelőinél telitalálat lehet az Awake and Empty.

9/10