Till We Drop – Skyward (EP)

Az album alapján már kijelenthető volt, hogy azért jóval több ez a csapat, mint egy Monster hátszéllel felfutott kópiazenekar, hiszen hiába építkeztek továbbra is az A Day to Remember eszköztárából, de azokból sikerült nyugati viszonylatban is jónak számító dalokat megírniuk – jobbakat, mint amilyenekkel a francia Chunk! No, Captain Chunk!, vagy az amerikai In Her Own Words előállt az utóbbi években. A tavalyi Adele feldolgozás már egy sikeres, de elég „kötelező kör” szagú húzás volt tőlük, viszont nem is számított, hiszen úgyis minden a banda következő saját anyagán múlt. A Skyward tétje az volt, hogy sikerül-e időben elhagyniuk a hatásaik nyilvánvaló jelenlétét, és ez a négy dal több, mint biztató ilyen szempontból: anélkül, hogy teljes hangzásváltást hajtottak volna végre, elég messze kerültek az előző lemeztől, amit úgy hoztak össze, hogy elnyomták a pop-punk elemek nagyját. A tiszta énektémák és az itt-ott előforduló pop-punkos gitárdallamok immár csak színesítik a lemez súlycentrikus metalcore-ját, amelynek monoton döngölését ügyes gitárdíszítéssel is enyhítik (pl. Indestructible, ami magasan a legjobb dal, amit valaha írtak). Sikerült a könnyedebb dallamokon is csavarni annyit, hogy ne jusson róluk rögtön az ember eszébe az A Day to Remember (bár azért felbukkan néhol a kézjegyük, szóval támpontként továbbra is őket kell megadnom), ellenben mindezt úgy hozták össze, hogy a banda eddigi rajongótábora ne forduljon el tőlük. Innentől pedig két levakart bélyeggel a hátuk mögött, és egy erős setlistnyi dallal, valamint egy, ha nem is klisémentes, de azért (nem csak magukhoz mérten) üdítő hatású dallamos metalcore hangzással a zsebükben a Till We Drop végre mindenféle kétes kommentár nélkül állhat az élén a külföldre törő magyar undergroundnak. 7.5/10