The Devil Wears Prada – Zombie (EP)

A The Devil Wears Prada nálam valahogy mindig azon zenekarok közé tartozott, akiket nagyon akartam szeretni, de aztán valahogy sosem alakult ki a nagy szerelem. Ez persze csak részben igaz, hiszen a lemezeiken azért mindig túlsúlyban voltak a bejövős tételek. Végül egy egészen fantasztikus koncertnek köszönhetően csak sikerült komolyabban is a szívembe zárnom őket, majd jött tavaly a harmadik nagylemez… amivel kapcsolatban pedig sokkal többet nem is tudnék mondani. Nem hatott meg különösebben. Így aztán mindenféle extra pulzusszámnövekedés nélkül vettem tudomásul az új EP hírét. De a megjelenést beharangozó kis ízelítő trailer mindent megváltoztatott. Gyökeresen. Arra gondoltam, hogy ezzel csakis hatalmasat lehet aratni… Nos, sejtésem igencsak bejött.

…Oh my God, they’re everywhere…

Az első dal, az Escape ellentmondást nem tűrően robbantja szét a hangfalakat, majd 2:22-nél jön a totális hidegrázás a szirénahangtól, ami csupán egy abból a rengeteg apró finomságból, amitől ez az anyag annyira méregerős és ellenállhatatlan lett. A helyzet az, hogy csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a TDWP eme művéről, mert egész egyszerűen nagyon ráéreztek a dologra. A kezdő dal kíméletlenül szántja végig a hallójáratokat, a tiszta vokál is csupán egyszer csendül fel, ám annál hatásosabb módon. Igazi bestiális nyitány ez!

A folytatásban az Anatomy előtt egy jóízű láncfűrész hangja készíti elő a terepet a pusztításhoz. A szinti talán minden eddiginél jobban együtt él a zenével, nélküle elképzelhetetlen lenne a lemez. A zenei alap pedig olyan brutálisan megdörren, hogy egész egyszerűen ez az etalon 2010-ben. A dobsound az egyik kedvencem, amit az utóbbi időben hallottam, de a gitáros szekció is több, mint meggyőző. Az ének pedig úgy van rendben, ahogy van. Talán az összhatásra az lenne a legjobb szó, hogy úgy lett visszafogottabb az egész önmagához képest, hogy talán pont ettől lett sokkal több, sokkal hatásosabb, mint eddig bármikor a zenekar életében. Az itt hallható dallamos refrén egyből az ember fülébe ragad, és én magam is azon kapom néha magam, hogy ezt dúdolgatom. Még jó, hogy egy zombiapokalipszisről szólnak a dalok! Maga az ötlet onnan származik, hogy Mike Hranica énekes tavaly ősszel elolvasta a The Zombie Survival Guide című könyvet Max Brookstól, majd arra gondolt, hogy „Hé! Mi lenne, ha írnánk egy számot zombikról?”. Az ötlet maga még ugyan nem túlzottan egyedülálló, de ismerve a banda előéletét, azért már igencsak szokatlan, a megvalósítás pedig egész egyszerűen döbbenetes! Legfőbb zenei hatásként pedig a Hatebreedet és a Slayert jelölték meg a srácok.

Az Outnumbered felvezetéseként konceptlemezhez illeszkedő módon egy kis sztorimesélést hallhatunk a vírusról és persze arról, hogy nincs minden rendben… Finoman szólva… A dal pedig szerencsére semmit sem enged a már megkezdett hipermagas színvonalból (és tempóból), valamint (csak hogy legyen még mit überelni) gigantikus refrénnel van megáldva a szerzemény.

Find your post, find your shelter in hopes of outliving the undead.
Build your walls, maintain protection with ambitions of beating the odds.

A Revive utolsó, levezető egy perce enged egy kis pihenőt mielőtt belekezdenénk az utolsó nótába, a Survivorbe, ami egy túlélő történetét meséli el, aki két éve már hogy egy farmon él, a felesége halálát követően, aki – feltehetően – a zombik áldozata lett.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy ez az egész zombihistória hogyan is illeszkedik a banda keresztény mivoltához, de ezúttal én ezzel a legkevésbé sem kívánok foglalkozni. Azt kell mondanom, hogy tökéletesen passzol a zenéhez, illetve a zenekarhoz! Az egésznek tényleg olyan hatása van, mintha egy filmzene lenne. Ez utóbbi persze nagyban köszönhető a már említett különféle effekteknek, zörejeknek és a szintinek persze. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal az elképzeléssel, hogy milyen jó lenne, ha megfilmesítenék az egész EP-t, egy, a trailerhez hasonló módon. Mindenesetre egy 14 oldalas képregény már készült a műhöz, amit annak idején az EP-t előrendelők be is gyűjthettek maguknak.

A megjelenését követően hosszú hetekig ment lényegében folyamatos lejátszásban az EP, ez persze nagyban köszönhető rövid játékidejének is. Ugyanakkor én ebben látom a dolog varázsát is. Ahogy a bevezetőben már említettem, szép dolog a nagylemez, de mit sem ér, ha van 3-4(-5) szerzemény, aminél már esetlegesen ásítozik a hallgató, vagy mondjuk lépteti azt. Ez persze nem azt jelenti, hogy most ezt kéne csinálnia mindenkinek, de Pradáék határozottan jól döntöttek és szerintem rengeteg új szimpatizánst szereztek maguknak. Ugyan nem nagylemezről beszélünk, de év végi listán abszolút dobogóra esélyes a cucc! Az év egyik legfontosabb kiadványa meglátásom szerint a Zombie. 9/10

A stúdióban zajló munkálatokról itt nézhettek meg egy videót.

We are outnumbered… The virus has completely devastated over 150 of the world’s major regions and is spreading rapidly. At this point in time we know of only one method of killing the creatures: destroy the brain. Beyond the guard of any loved ones who may have recently been in any sort of contact could be infected. And if you find yourself out in a threatening position, please do not hesitate to act. Again, this is not a test. This is not a joke. We as a species are overwhelmed. We are outnumbered!