The Blood of Heroes – The Blood of Heroes

1989-ben David Webb Peoples (előtte Szárnyas Fejvadász, később Nincs bocsánat, 12 majom) elkészített egy poszt-apokaliptikus filmet. Ez eredetileg Ausztráliában The Blood of Heroes néven került a mozikba, Nagy Britannia (és első körben az Egyesült Államok is) viszont The Salute to the Jugger címmel tűzte műsorra. A film büntetés-értékűen rossz, a fizikalitás nyelvére fordítva körülbelül olyan élményt nyújt, mint amikor szálanként tépik ki a hónaljszőrödet, viszont van benne egy, az eredetiséget hírből ismerő, allegorikus(nak is tekinthető) központi tényező, ami inspirációként hajlamos fel-felbukkanni azóta is. Ez a tényező egy kíméletlen és véres és brutális és ijesztő és tiszteletparancsoló (és egy ideje valós) sportág, a Jugger köré épülő kultúra. A Blood of Heroes lemez pedig minden pillanatában a filmre, vagy inkább az azáltal felvázolt világra utal, azt próbálja illusztrálni.

Szereplőink:

Justin K. Broadrick:
Gitáros/dalszerző/énekes. A Napalm Death, a Godflesh, a Jesu és még 100 milliárd egyéb földalatti projekt (egykori) tagja és mozgatórugója.

Bill Laswell:
Basszusgitáros/producer/label alapító. A Painkiller, a Praxis és még 100 milliárd egyéb földalatti projekt (egykori) tagja és mozgatórugója.

Lynn Standafer:
Úgy is, mint Enduser: elsősorban break-, raggacore, jungle producer. A breakcore itthon is jól ismert megkerülhetetlen figurája. A projekt ötletgazdája.

Kurt Gluck:
Úgy is, mint Submerged: elsősorban drum and bass (neurofunk, darkstep) és breakcore producer, az Ohm Resistance label alapítója.

Dug Bennett:
Úgy is, mint Dr. Israel: rastafari MC, számtalan track közreműködője.

Pándi Balázs:
Remélem őt nem kell bemutatni, de a rend kedvéért: a budapesti földalatti világ egyik legfontosabb tényezője koncertszervezőként és dobosként egyaránt, a The Taktika, a Chief Rebel Angel, a Drünken Bastards és még 100 milliárd egyéb földalatti projekt (egykori) tagja és mozgatórugója.

Kevin Joseph Sawka:
Dobos, aki a különböző elektronikus műfajokat és a tradicionális dobolást próbálja ötvözni.

Mark Gregor Filip:
Úgy is, mint Kanal, producer, az Ohm Resistance label egyik kulcsfigurája.

Azt hiszem az nyilvánvaló, hogy közülük ki mit tesz hozzá a végtermékhez. Az viszont már nem biztos, hogy magától értetődő, hogy amellett, hogy a lemez egy pillanatig sem próbál közönségcentrikus lenni, nem válik maszlagos, öncélú, jellegtelen unalomgránáttá – szakszóval faszkodássá – mint ahogyan pl. a Greymachine lemez tette hasonlóan illusztris szereplőkkel. A végeredmény egy súlyos és sötét, alapvetően elektronikus lemez, amin a hol gyors, hol visszafogott elektronika és a mély gitárok ötvözete egy komor világot fest meg, Dr. Israel szövegei pedig kiegészítik ezt. Az összhatás alapján Broadrick korábbi elektronikusabb projektjei (pl. Techno Animal) azért észbejutnak, elképzelhetőnek tartom, hogy a húzónévként is működő figura kimondva is több teret kapott, mint a többi producer, viszont szerencsére nem lesz a lemezből Jesu remixalbum, az Enduser/Submerged vonal tud harmonikusan domináns maradni. Mindemellett teljesen homogén a hangzás, egy jobb minőségű fülhallgatóval például esélyt sem hagy az agyban a zenétől független gondolatok megkeléséhez. És ez a poszt-metálos, ZS-re hangolt gitár, a helyenként megjelenő élő dob és a szanaszét tördelt elektronika együttes jelenlétét figyelembe véve azért általában nem magától értetődő, de ebben A Ligában ez azt hiszem minden további nélkül el is várható.
Maga a koncepció pedig érdekes, mert ha az ember egyszer megnézi (majd valószínűleg nagyon gyorsan el is felejti) a filmet, és megpróbálja a saját parafrázisában újra elmesélni, akkor a lemez hibátlan aláfestésként fog tudni szolgálni. A mozgalmasabb számok tudják a harc előtti/közbeni, adrenalintól fűtött feszültséget fokozni (pl. Blinded, Breakaway), a lassabb tételek képesek a meccsek utáni békétlen kimerültséget átéreztetni (pl. Chains, Remain), a tényleg folytonos utalások (projekt és lemezcím, számcímek, szövegek, a Breakawayben a film zárójelenete előtti kísérő zenéből egy alapritmus is visszaköszön) pedig a zene által hibátlanul felépített hangulatot közelebb húzzák a cselekményhez. Csak az nem tiszta, hogy miért pont ez a film került górcső alá. De ez igazából mindegy is, mert a lemez ettől függetlenül remek. Nem definiálja újra a sötét elektronika és a súlyos gitárok metszéspontja körül formálódó zenét, viszont egy izgalmas és nagyon jól összerakott példa rá.

A lemezhez készült egy remixalbum is Remain címmel (a Broadrick által dominált számra utal, amiből 3 újraértelmezés is szerepel), ami már kevésbé eltalált. Itt már nagykanállal van faszkodás is (a Wounds Against Wounds Gunshae által készített jellegtelen ambient mixe például elfér ugyan zárótételként, viszont oda kell figyelni, hogy előkerüljön belőle az eredeti szám), és a remixek egy része nem igazán tud mit hozzátenni az eredeti számhoz (sajnos pont Enduser és Submerged mixei). Természetesen akadnak kiemelkedő pillanatok is, például a Dälek-féle Chains remix durva súly-hopjában, de a Broadrick-féle és a próba-Remain verzió is megállná a helyét akár önálló számként is (bár a JKB remix igazából egy mezei Jesu szám).

Szomorú tény, hogy Broadrick hajlandósága híján nem tud élőben megszólalni a produkció (cserébe megkímél mindenkit egy középszerűen erősített hely rossz hangmérnöke által tönkretett élménytől). Remélhetőleg az idénre tervezett második lemez csillapít valamit az ilyen zenére kíváncsi réteg éhségén. Addig is, érdemes elnézni a Hajóra április 9-én, ott Submerged talán elővesz egy-egy számot a lemezről.

8.5/10