The Arusha Accord – The Echo Verses

Páran meglepődhetnek, hogy milyen oknál fogva írunk egy két éve megjelent lemezről, de akik aktívan figyelemmel követik az oldalon megjelenő publikációkat láthatják, hogy igyekszünk bepótolni korábbi hiányosságokat, igyekszünk kuriózumokat és izgalmas anyagokat kiemelni a múlt ködéből. Habár lehet, hogy jelen cikk tárgyát többen ismerik, mint az ’Elveszett lemezek’ cikksorozat ínyencségeit, de abban biztos vagyok, hogy még így is szűk a hazai rajongótábor és szerkesztőségünkben pont ezért esett erre a lemezre a választás, ami betöltené a havi hiánypótlás szerepét. A zenekar 2005-ben alakult és bár a kezdeti években nem sokat hallhattunk felőlük 2008-ban a semmiből tűntek elő és jelentettek meg egy olyan ötszámos EP-t, amely nemhogy kitűnt az angol underground túltelített szürkeségéből, hanem elég volt arra, hogy a technikás zene rajongói a szigetországon kívül is felkapják a fejüket erre a hatosfogatra. A Basick/Wolf At Your Door Records gondozásba került csapat nagy reményekkel folytatta a munkát, így egy évvel később, 2009-ben már meg is jelenhetett a cikk tárgyául szolgáló The Echo Verses, mely többek között magába tömörítette a kislemez három legjobb dalát és egészítette ki további nyolccal, aminek következtében megszülethetett a szóban forgó esztendő egyik legjobb bemutatkozása. Ismeretségük, azonban sem itthon, sem máshol a világban nem kielégítő (elég csak a facebook kedvelésekre gondolni). Szó sincs arról, hogy világmegváltásról lenne szó, de, az, aki a Miss Machine-éra ’Dillinger Escape Planjén vagy a Sikth zenekar két klasszikusán nőtt fel, annak nemhogy ajánlott az alábbi kiadvány, hanem egyenes kötelező.

Én egy dolgot nézek egy új zenekar meghallgatásánál. Ki van-e találva vagy nincs? Nincs? Kuka. Igen? Jöhet. A dolog műfaj-független és persze ennél jóval árnyaltabb, mert nem olyan gyakori a fekete / fehér, mint a sakktáblán, és persze ez nem is azt jelenti, hogy csak a komplex és borult ritmusképleteket lennék képes fogyasztani, de erről majd máskor egy másik cikkben. Az ’Arusha Accord legénysége korunk egyik legkomplexebb és legtechnikásabb zenekara, de nem csak, azért, mert rettenetesen bonyolult ritmusképletekkel, tempóváltásokkal, gitártémákkal és énekmegoldásokkal operálnak, hanem, mert mindezt képesek egyedi és ígéretes módon dalok formájába önteni. Minderre ezen a színtéren pedig igen kevesen képesek. A legtöbb technikás death metal vagy mathcore csapat a nagybetűs Dalírási készség hiánya vagy annak szándékos kikerülése miatt nem képes „magasabb szintre” lépni. Persze csak és kizárólag vegytiszta technikai bravúrok egymás után pakolásával is lehet egységes dalokat, sőt albumokat is alkotni, de ez ritka adottság, a Brain Drill és a Beneath The Massacre zenekarokon kívül nem is nagyon jut eszembe más, aki ezt közel hiba nélkül tudná abszolválni. Az ’Arusha Accord viszont az első kategória. A technikai megoldások következtében okozott áll-leesés adott, a dallamok, a zenei finomságok adottak az egységes dallamív, a dalszerkezetek és a zene „kitaláltsága” pedig szintén ott rejtőzik a srácokban. A debüt igazolja őket, ám ilyen szempontból a tojáshéj még ott van a farhátukon. A lemez egyetlen hibája a kiforratlanság, de cserébe a potenciál végig ott van, és bizonyos dalokban, dalrészletekben még ezt is képesek elfeledtetni (Dead To Me, Tightrope, Last Rise Of The Fallen King). A tagok közül mindenkit ki lehetne emelni, mert a gitárok tényleg elképesztőek (James Clayton, Tom Hollings), a dob is izgalmas (Mark Vincent), a testvérpár által vezetett vokálszekció (Alex és Paul Green) pedig tényleg hihetetlen tehetségről tesz tanúbizonyságot. Ám, ami egyedülálló módon ténylegesen piedesztálra emeli őket az Luke Williams basszusjátéka. A slap újdonsült királya tényleg hihetetlen. Nem véletlen és már mondtam is többször, hogy bizony basszusgitárosok dolga a legkegyesebb: ha szarul vagy átlagosan játszol, azt senki sem mondja, ha jól játszol, akkor viszont Tied a világ.

Summa summarum, nagyon erős anyaggal van dolgunk és, ha a srácok visszatérnek hiátusukról és újból színpadképesek lesznek, minden bizonnyal füttyentek majd egyet örömömbe, ha pedig elkészülnek a második nagylemezükkel biztos vagyok benne (pláne a mostani fosdömpinget nézve) óriási sikerre fognak szert tenni. Hallgassátok őket. Érdemes. 8,5/10.