Terror – Keepers of the Faith EP

Aláírom, ha valaki úgy véli, hogy a Terror legutóbbi nagylemezei színvonalban és hangzásban közel azonos értéket képviselnek, ám ellenállok az olyan, többnyire lesajnáló vélekedéseknek, miszerint „minden Terror lemez egyforma”. Aki így gondolja, az valószínűleg nem ismeri behatóan a zenekar gyökereit, és csak felszínes véleményt volt képes formálni arról a zenekarról, amely – jelenében legyen bárhol is – manapság még mindig talán az egyik legnagyobb színtérszervezője a hardcore-nak, mert hangzásában azt a metal és hardcore közötti szintézist eleveníti fel hitelesen, amely idestova húsz éve létezik, ám még sincs kellő hozzáértéssel kezelve a köztudatban. És ha már a hitelességnél tartunk, 2010-ben is van miért odafigyelni Vogelék működésére: a Keepers Of The Faith a zenekar eddigi talán legnagyobb szabású albuma lesz a közösségszervezés szempontjából, ugyanis a Terror elhatározta, hogy a Gorilla Biscuits „rebirth of hardcore pride” sorát is úgy támasztja fel, ahogy annak jelenleg is működnie kéne.

Az alábbi kezdeményezés természetesen közel sem tud majd lefedni minden perifériát, elvégre pózőrök mindig és mindenhol voltak és lesznek is, ám egy biztos: a hitelességért, és a színtér következetes vérfrissítéséért folytatott küzdelem újfent kellő tűzzel hatja át a Terror dalait. És ahogy a legutóbbi lemezeken olyan tendenciát is megfigyelhettünk, amelyben a metal kissé háttérbe szorítja a hardcore eszköztárát, a két pólus jelenleg ismét közel került egymáshoz annyira, hogy egy, a végsőkig kicentizett múltfrissítésről beszélhessünk. Az alábbi EP-n hallható négy szerzemény – amelyből az utolsó tétel egy Subzero átirat – ebből a szempontból kiváló kedvcsinálóként funkcionál, elvégre az itt hallható riffek és váltások tényleg azt a Terrort idézik, amelyik kivívta magának egy világ figyelmét. Persze a második kivirágzás hirdetése még bőven korai lenne, és ilyen szempontból a lelkesedésem el is nyomom az általános szkepticizmusommal: ám önmagáért beszél a lejjebb látható videó is, amely minden dalból egy kis részlettel kecsegtet. Kételkednünk pedig a – már kezekre is felvarrt – Stick Tight, valamint a címadó hallatán nem is nagyon lesz okunk, mert ha minden jól megy, a Terror ismét megragadta a dalíró pengetőjét.

Ha pedig így van, már minden azon fog múlni, hogy a lehető legszélesebb értelemben vett közönséghez is eljuthasson Vogelék, na meg az új nagylemez híre, és propaganda-értékű üzenete: a színteret csak tiszta odaadással lehet felfrissíteni, amely összefogást és alázatot igényel. Ezt a nézetet pedig nem lehet nem támogatni.