Subscribe – Contradictions EP/DVD

A Subscribe sosem volt az a sietős, szorgalmas fajta, mi sem bizonyíthatná ezt jobban, hogy az ígért harmadik nagylemez helyett ezúttal egy három dalos EP-vel rukkoltak elő a srácok. Ám mielőtt „ne-adj-isten” mindenki azt hinné, hogy a mondatot a „szúrták ki a szemünk” fordulattal fejezném be, elárulom azoknak, akik nem tudnák, hogy az EP mellé aranyszívűségéhez híven a zenekar odapakolta első – és ugyanakkor kiválóra sikerült – DVD-jét is. A DVD-t, ami olyan nagyszabású célt szolgál, minthogy megörökíti és summázza a zenekar első tíz évében elért eredményeket a jubileumi PeCsás koncerttel, továbbá visszanéz, összesít és ezzel párhuzamosan a jövőbe tekint és tovább gondol. Hölgyeim és uraim, ez a Contradictions.

Mint mondottam a kiadvány két komponensből áll össze, egy audio és egy video elemből. Ám ez nem minden, ugyanis a srácok voltak olyan készségesek, hogy ki-ki preferenciájának függvényében választhat a külcsín és a csomagolás tekintetében. Létezik egy CD- és egy DVD-tokos kiadvány, ám tudnotok kell, hogy mindkettőnek megvannak a pro és kontra érvei, annak ellenére, hogy elvileg mindkettőben ugyanaz a tartalom. A CD-tok belső borítója – már elnézést – de fertelmes lett (az ócska minőségű tokot meg már meg sem említem), viszont tény, ami tény benne vannak a szövegek, továbbá CD tokos csomagolása révén legalább az ortodox subisták oda tudják tenni a polcra az eddig megjelentek mellé. A DVD-s kiadvány már jóval kellemesebb külcsínnel rendelkezik, de a szövegeket nem tartalmazza. Már csak az a kérdés, így utólag, hogy miért nem jelentettek meg egy, a kettő pozitív tulajdonságait ötvöző kiadványt igényes designnal és szövegekkel. A front borító a Stuck’ lemezhez képest jóval letisztultabb elemekkel operál, ám én – pláne a komplett bookletet vizsgálva – nem vagyok vele (teljesen) megelégedve, nem hiába, szerintem az első lemezük volt a legjobb már, ami a külcsínt illeti biztosan.

EP:

Ám mielőtt megvizslatnánk az elmúlt esztendők nagy pillanatait és mélypontjait, lássuk, hol tart jelenleg, azaz ma a zenekar? Mit játszanak most és mely zenekarok hatásai dominálnak náluk ezúttal? Nyilvánvaló és nem is kell hozzá nagy tudornak lenni, hogy a Subscribe minden egyes lemezénél előszeretettel merített (vagy épp vett kölcsön) éppen aktuális kedvenceitől egy jó méretes merő kanállal; ez most sincs másképp. Az is nyilvánvaló azonban, hogy, ha viszont csak ezt tudnánk elmondani a zenekarról, akkor lehetetlen lenne, hogy egy teljesen alulról szervezett csapat ilyen mértékű sikereket érjen el. A titok a „subi íz”. Ez valami olyasmi, mint az X-vegyszer a Pindur Pandúrokból. Azaz, látjuk, hogy van, mégse értjük, hogy mi is az, de, ami bizony ebben az ízben fogant, azt imádjuk… és csak imádjuk.

Az új dalokra – a srácok örömére – leginkább a progresszív jelző a találó. A Sikth hatásokat szinte teljesen levetkőzve, ezúttal olyan nevek sejlenek fel, mint a Between The Buried And Me, a Protest The Hero, a Dream Theater és a The Mars Volta. Az új irány ettől függetlenül, számomra egyáltalán nem meglepő, sőt teljesen indokolt és okszerű. A változás és újítás, nyilván a korábbi anyaggal arányosan minden fejlődőképes zenekar számára létszükség, a Subscribenál meg már kötelező. Az első dal, a Countenancing Bálint keserédes szerelmi életét próbálja prezentálni, a nyitó, egyszerű subi ízű dúdolható riffekkel és a Bloodmeatből kölcsönvett „matek” témával. Miklós basszusjátéka viszont minden eddiginél izgalmasabb, jobban hallható és élvezhető, ami elképesztő sokat dob az anyagon. Bár mindkét saját tétel a progresszivitás ámított jegyében foganva nyolc perc fölé megy, hibapontként viszont említhető, hogy a figyelem néhol könnyen odavész. Különös tekintettel vonatkozik ez a Countenancing úgymond lassú részére, ami feleslegesen hosszúra és túlnyújtottra sikerült. Az „En Vogue-i hatást” (Free Your Mind) a dal végén pedig szerintem betudhatjuk a zenekar tudatalatti befolyásolásának és, akkor senki sem sértődik meg. Az ugye köztudott, hogy a szövegekért nagyrészt a Bálint felel, de a kettes trekk ezúttal az ékes kivétel, aminek szövegét Máténak köszönhetjük. Az aberrált címet felteszem nem ő találta ki, de a témát biztosan. A dal egy fiktív, amolyan shakespeare-i királydrámát mutat be, a helyszín pedig Mercia egy a X. századig létező angol tartomány. Az észveszejtő refrén mellett, van még: „Hurréj, hurréj!” – ehhez meg ugye nem kell sok képzelőerő, ahogy a raszták csapkodására Bálint vezényletével a tömeg fel és alá lüktet. Tökéletes (show) elem. A dal középkori mivolta miatt is, találunk még egy – igen az a bizonyos nagy port kavart – Rhapsody (Of Fire) iskolán edzett sárkány/lovag metálra hajazó szintis/énekes témát. Ez a megoldás újból egy egyedi színfoltot teremtett a zenekar palettáján, akinek nem lenne elég az eddigi felhozatal. És, ha már új színfoltok, a rendes taggá válás küszöbén álló Cséry Zoltán (billentyű) az új dalokban még relevánsabb szerepet kapott, így már biztos nem kell félnünk, hogy az ígért nagylemez önismétlésbe csapna át.

A harmadik trekk, Magyarország talán egyik legismertebb dalának, a Kölyköd Voltamnak az átirata. Az eredetileg az MTV Icon sorozatra készített feldolgozás annyira jól sikerült, hogy a csapat, nem, hogy felvette nekünk a dalt, de még Pataki Attiláékkal a Pecsában is bizonyíthattak. Az átdolgozás szerintem is kiválóra sikerült minden elemével együtt, hiszen van nekünk breakdown (persze, azért nem egy August Burns Red, de megteszi), van ragga és van Rage’ rész is, a keretes szerkezet tehát adott. Hogy kinek melyik rész a kedvence, azt majd eldöntitek magatok, de úgy gondolom ez egy igazán dögös kis átirat lett. Koncerteken kötelező darab.

DVD:

A bátyám, mint ex-TMG hallgató mindig mesélt nekem kiskoromban a legendásan szar megszólalású, de annál hangulatosabb THC bulikról. Azóta eltelt egy évtized és most már nem a suli aulájában kell kurjongatni pár havernak, hanem helyette a többezres PeCsa csarnokát megtelítő rajongókat lehet épp moshra vagy táncra bírni. A már harminchoz közeledő (!) srácoknak ez a DVD kivonatolja az elmúlt bohó éveket, így helyett kapott az anyagon egy zenekari interjú, egy más szakmabeliek véleményét feszegető kérdezz-felelek és egy a már korábban kikerült archív anyagok bestofja. A koncerten bár nem voltam jelen, sikere híre hozzám is eljutott és ezt azt hiszem a DVD is teljes egészében képes visszaadni. Tény a setlist nem tökéletes, legalábbis én erősen hiánylom a korai időszak nagyjait, és egy jubileumi koncerten az unom szót se tartom tőlük elfogadhatónak, ennek ellenére a végeredmény izgalmas időtöltés lehet minden rajongónak. A koncert bár erősen szét van vagdosva sajnos (felteszem a hely szűke miatt), így ez jócskán levesz az értékéből. Bónuszként azonban felcsendül a Led Zep’ klasszikusa és a megérdemelt szülinapi torta meglepetésszerű átadása, de azt hiszem, mondhatom, hogy a videó klippek után – számomra biztosan – a koncert a legkevésbé lényeges része a kiadványnak. A többi anyag sokkal izgalmasabb és nem utolsó sorban viccesebb. A már említett Kölykök voltunk rész a zenekar legkoraibb szakaszából a Pro-Pain/holland turnén át a közelmúltig igyekszik a vicces, néhol provokatív, valahol szánalmat keltő és valahol csak megmosolyogtató videó összeállítással kényeztetni. Számomra a legmeglepőbb – érthető módon – az volt, amikor egykori középiskolám udvarán még Bálint nélkül a Barátok Közt máig változatlan soundtrackjét játsszák, de valami irgalmatlan rosszul… ebből csak az látszik, hogy a kezdet nem minősít. Huhh. A harmadik menüpont, a gazdasági vitaműsor, hogy úgy mondjam, más zenekari tagok, közeli barátok, kritikusok és celebek véleménye a csapatról. Nekem ez volt a favoritom, van benne minden murvára-szarástól a subilak erkélyén való képzelgésig. Nem feladatom, hogy végig elemzem minden ember nyilatkozatát, de az mondjuk ijesztő, hogy mennyi ember, akinek szavára sokak hallgatnak, már csak rock sztár léte/kritikusi szerepe miatt is és mégis mennyire nem tud beszélni élőben. Ijesztő, de ez már egy másik probléma. A videó klipeken kívül (kár, hogy a Crowd’ nincs rajta) helyett kapott egy, a tagokkal készített interjúsorozat is, szintúgy remek nosztalgia hangulattal és poén-bombákkal megspékelve. A videók készítőjének érdeme óriási, hiszen ezen utóbbiak végig képesek volt lekötni, szórakoztatni. Csak kár, hogy Bálint látens vagy valós biszexualitására nem került fény, ami ugye a legtöbb (lány) rajongónál mindig is kulcsfontosságú téma volt (a Kettőnégy egyes adásai óta).

Summa summarum, ahogy Fellegi Ádám is mondja; jelenleg a legjobb és a legtöbbre vitt underground metal zenekar idehaza a Subscribe, persze szét lehet őket is cincálni, az emberi mivoltukat érő (valós/valótlan) pletykák és a zenéjükre jellemző megoldások tekintetében, de bárki bármit mond, a Subi olyat tett le az asztalra, ami példaértékű lehet sok induló csapatnak. Részemről inkább az a legnagyobb gond, hogy egyszerűen nem értem, mit töketlenednek, mit bénáznak itthon, amikor régen meg kellett volna szerezni egy nagyobb külföldi metal kiadó szponzorálást / turnézni és mindezt, nem „10 év múlva elképzelni”…

A kiadványt a merch@subscribe.hu címen tudjátok megrendelni vagy az illetékes metál szaküzletekben tudjátok magatokévá tenni. A csapatot pedig legközelebb Budapesten a Plastic Bitch, az Óriás és a Turbo társaságában láthatjátok az A38 állóhajón március 27-én. Ott leszek!

Subscribe Hivatalos Honlap
Subscribe MySpace