Structures – Divided By

És, hogy tényleg mennyire bizalomgerjesztő volt, arra a legszebb bizonyíték az album megjelenése előtti Sumerian Records szerződés, ami csak egy újabb garanciaként szolgált a minőségre, és már csorgott a nyálam, hogy itt bizony nagyon-nagy jóság van születőben. És hellyel-közzel, de sikerült is egy elég erős bemutatkozó albumot lerakniuk az asztalra. Hogy miért hellyel-közzel? Ugye manapság egyre több olyan zenekar ugrik ki a bokorból, akik első albumnak olyat produkálnak, ami abszolút patent, de igazából nem kíván túlmutatni azokon a korlátokon, amiket az általuk belőtt stílus megkövetel, így egy klisédurrogtatással teli, de jó albumot simán össze tudnak hozni. Ezért is lehet az furcsa, hogy a Structures esetében még közel sincs szó tökéletes albumról. Nehéz ennyi ötletet és próbálkozást tökéletes szinten belőni, hogy miből mennyit kíván meg az összkép, de nem sok választja el a srácokat tőle, csak tényleg jobban össze kell fésülni az ötlethalmazt. És igazából nem is lóg ki sok minden a sorból, mert a matekos részek, illetve súlyos tördelések remekül járnak már kéz a kézben, viszont egy aprócska próbálkozás elég sok embernek szemet szúr: ez pedig a tiszta ének és az aláfestő zene. Nagyon nagy váltásokként jelennek meg a számokban, de szerencsére nem mindenhol, és alapjáraton nem bűn rosszul, csak tényleg kilóg a képből. Már-már pop-punk zenekarokat meghazudtoló dallamos kirohanások, és ezek mellé egészen meglepő tiszta énekhangot produkál Brendon Padjasek gitáros, amiről elsőnek tényleg az „ez azért elég meleg” megjegyzés ugrik be elsőre. De pár hallgatás után megszokható, és még akár meg is szerethető. Igazából én ezt annak tudom be, hogy a srácok közül, ha jól tudom senki sem töltötte még be huszadik életévét, és tényleg a gyermeki mókásságot csempészik így az amúgy elég agresszív és döngölős zenéjükbe. Viszont még a zenei zsenialitás mellett akad további pozitívum is a zenekarral kapcsolatban, az embertelen hangzás. A Divided By dalai úgy dörrennek meg, hogy nagyon nagy önuralomra van szükség a bólogatás mellőzéséhez. Elég csak a nyitó At Las[t]-et  betenni, és azonnal megindul az iszonyatos gitárőrlés, és tényleg hatalmas erővel szólalnak meg a hangszerek, ehhez pedig társul maga a zene, ami leköti a figyelmet. Ha az említett buktatón át tudja küzdeni magát a hallgató, akkor viszont tényleg hozzá tud nőni az emberhez ez a dalcsokor, mivel ötletes, és technikás zenéről van szó, és mindezt továbbra is a metalcore címszó alatt teszik a srácok, ami valljuk be 2011-ben már nem éppen virágkorát éli. Ezért is van szükség a Structures szerű bandákra, akármennyire is nem tökéletes az első nagyobb volumenű produkciójuk, de ott van bennük a potenciál és a szándék, a két legfontosabb dolog az új dolgok megalkotásához.

Sumerian Records, továbbra sem tudok rád haragudni a szar zenekarok miatt, mert bőven kompenzálod a metal zenék világát nagyon jó bandákkal. A Structures is hamarosan a nagyon jó bandák táborát fogja erősíteni, csak szükségük van még pár dalszerkezeti órára, vagy nincs, és teljesen sajátjukként fogalmazzák újra a dal fogalmát. Meglátjuk.

8/10