Sterilizált klasszikusok – A Stone Sour első feldolgozás EP-je

Tracklist:

1. We Die Young (Alice in Chains)
2. Heading Out to the Highway (Judas Priest)
3. Love Gun (KISS)
4. Creeping Death (Metallica)
5. Children of the Grave (Black Sabbath)

Műfaj: hard rock / heavy metal

Támpont: Five Finger Death Punch, Seether, Slipknot

Hossz: 21:15

Megjelenés: 2015. április 18.

Kiadó: Roadrunner

Webcím: Ugrás a weboldalra

A feldolgozások korát éljük. Hetente jelennek meg kisebb-nagyobb zenekarok popsláger-átiratai vagy épp rock klasszikusok előtti tisztelgései, meg persze az ezekből készített válogatások (hogy ezek mennyire élvezhetőek vagy szükségesek, abba inkább ne most mélyedjünk bele). Ehhez képest azonban olyan feldolgozáslemezekkel, amelyeken egyetlen banda előadásában hallhatjuk mások dalait, továbbra sem találkozunk kimondottan gyakran. Az amerikai rádiómetál-bástya Stone Sour tavaly pontosan egy ilyen lemezt kezdett el felvenni; majd miután a koncepció egy 3 részes EP sorozatra módosult, múlt hónapban Meanwhile in Burbank… címmel meg is érkezett az első rész.

1280x720[1]

Ezen a kislemezen azokat a dalokat hallhatjuk, amelyeket Corey Taylor és zenekara a 2014 eleji államokbeli turnéjukon játszottak. A Priest szám kivételével mindegyik az adott zenekar legsikeresebb dalai közül való, amikkel egy koncerten nemigen lehet mellélőni, hisz majd’ mindenki ismeri és kívülről fújja őket. Stúdióban újravenni őket, pláne az eredeti verziókhoz szorosan ragaszkodva viszont teljességgel felesleges. És bár a Stone Sour itt-ott azért változtatott is egy kicsit a dalokon (főleg a gitárszólókon, de találkozhatunk apró basszuskiállással is), Corey meg már számtalanszor bizonyította, hogy gyakorlatilag bármit képes tökéletesen elénekelni, ennyi mégsem elég a boldogsághoz. Ennek pedig főleg a hangzás az oka: a manapság divatos végtelenül tiszta, steril sound egyszerűen nem áll jól ezeknek a daloknak. Csak elveszítik tőle a karakterüket (érdemes összehasonlítani az itteni Creeping Death felvételt a Bullet for My Valentine 2006-os verziójával, elenyésző a különbség), és az ember inkább az első refrén után berakja helyettük az eredeti verziót. Arra persze minden bizonnyal jók lesznek ezek az EP-k, hogy néhány korábban ismeretlen klasszikust megismertessenek a fiatalabb generációkkal, amivel igazából mindenki jól is jár, de a sokat hallottaknak a Meanwhile in Burbank… aligha ér meg pár végighallgatásnál többet. Ettől függetlenül azért kíváncsian várjuk a következő két adagot is, amelyek a Straight Outta Burbank és No Sleep ‘Til Burbank címeket kapták, és többek között Rage Against the Machine, Mötley Crüe, Bad Brains és Violent Femmes dalok is szerepelnek majd rajtuk – de a körmeinket ezek miatt sem rágjuk le.